Lehet, hogy igazuk volt...

11.rész

Yoshi a táskáját az ajtó mellé ledobva viharzott be a nappaliba, az alacsony dohányzóasztalhoz.

- Üjl le. - mutatott magával szemben az éppen a szobába beérő Yuukinak, aki engedelmesen leült. - Szóval hol is kezdjem...

- Szögezzük le. Nem a pasid, vagy zaklatód, ugye? - könyökölt az asztalra Yuuki.

- Arata? Nem, egyáltalán nem, csak haverom, és nem hiszem, hogy szerelemből tartott a falnál, mert úgy nézett rám aki mindjárt agyonver. - sóhajtott.

- Történt valami különös köztetek?

- Hát, kettőnk között nem, de... A legjobb haverjával, Hotarouval volt egy kis dolgom... - tekintett félre.

- Yoshi, nem ismerlek verősnek. - mondta szigorúan.

- Nem, semmi ilyen, csak... Ma szerelmet vallott nekem. - kezdte el a padlót pásztázni zavarában.

- Jézusom, mit láthat benned a szerencsétlen.. - tette homlokára a kezét elgondolkodóan Yuuki.

- Hülyegyerek! Szerelmet vallott nekem, de visszautasítottam... Ezzel csináltam valamit? - kulcsolta össze a kezeit az asztalon bűntudattal telve.

- Hm... Elmondod, hogy is jutottatok oda, hogy Arata vagy ki a falhoz szorított?

- Együtt jöttünk haza mint mindig, mert közel lakik. Majd útközben megkérdezte, hogy miért utasítottam el Hotarout. Nem tudtam mit mondjak, mert jó barátom volt és sajnáltam, hogy visszautasítottam, így csak annyit bírtam kinyögni, hogy "Nem vagyok meleg." erre pedig felidegesedett és nekinyomott a falnak. - mesélte el a történetet.

- Aham, már értem mi folyik itt. - fogta az állát Yuuki. - Ha holnap találkoztok, kérdezd meg tőle hogy.....

- Yoshi szemszöge -

Arata a sulikapunál várt rám, ahogy szokott. De a barátságos mosolygása helyett most gyilkos pillantásokat ajándékozott nekem, és a terembe való séta közben vagy 2 méter távolságot tartott tőlem.

Elhúztam az ajtót, és a helyemhez kecmeregtem. Egyedül voltunk hárman a teremben, a többiek még nem érkeztek meg, vagy nem a teremben voltak. Levágódtam a székembe, és kezemet az ölemben pihentetve néztem a két barátom. A mellettem lévő padban ülő Hotarou csak lehajtott fejjel méregetett elpirulva.

Hotarou afféle "cuki fiú" karakter. Nálam egy fél fejjel kisebb - pedig én sem vagyok egy felhőkarcoló -, világos, kócos haja van, aminek frufruja enyhén a szemébe lóg. A csajok imádják őt, de csak az aranyossága miatt, eszükbe sem jutna fiúként tekinteni rá. Arata előtte ült, és kettőnk közt váltogatta a tekintetét. Rám utálkozóan, Hotaroura pedig sajnálkozva nézett. Ebből simán le lehet olvasni, hogy azért pikkel, mert elutasítottam Hotarout... De ha egyszer nem így érzek?

Vártam, hogy Arata hozzám szóljon. Hogy leszidjon, és rámüvöltse, mennyire utál amiért összetörtem Hotarou szívét. De végig hallgatott. Majd eszembe jutott az, amit Yuu mondott.
Felpattantam a székből, és Arata elé álltam.

- Arata. - szólítottam meg. Morgott valami "Mivan" félét. - Te szereted Hotarout, igaz?

Erre gondolom nem számított. Ő sem meg Hotarou sem. Mindketten tárt szemekkel néztek rám, és úgy tűnik Aratának betaláltam, mert egy idő után fülig pirosan kezdett el hablatyolni, és oda-vissza kapkodta a tekintetét az elégedett én, és a lesokkolt Hotarou közt.

- Látom jól tippeltem. - mosolyodtam el, majd kisétáltam a teremből magukra hagyva őket.

Yuuki otthon elmondott mindent. Hogy szerelmes Katsuoba, és hogy mi is történik nála a suliban. Gyanítom ezért tudta megmondani, mi is játszódik le Arata fejében. Bár még mindig nehezemre esik felfogni, hogy az öcsém meleg. Ráadásul pont Katsuoba... Habár el tudom képzelni őket együtt. Jövök neki eggyel ezért a segítségért, ez pedig az lesz, hogy a háttérből szurkolok nekik.