Christmas one-shots - vol. 2 // Befejezett

A Revengers Christmas

Tátott szájjal néztem, ahogyan a férfi előttem egyensúlyozott a hatalmas fenyőfával.

- Ez meg mi? - kérdeztem Thortól, majd összehúzott szemekkel vizslattam tovább a növényt. 

- Hát a fenyőfa amit kértél! - vigyorgott az isten, mint aki roppant büszke a teljesítményére. Bruce csak csendben, karba tett kézzel figyelt engem és szeméből a bocsánatkérés minden lehetséges fajtáját ki tudtam olvasni. Ebből már tudtam, hogy egyáltalán nem Thorra kellett volna bíznom ezt a feladatot.

- És mégis honnan szerezted? - kérdeztem. - Meg egyáltalán... hogy a kénköves pokolba fért be az ajtón?

- Betuszkoltam, egy kicsit majd fel kell seperni! - vont vállat, én pedig már láttam is a lelki szemeim előtt mekkora kupi lehet odakint. - Az erdőből van, puszta kézzel téptem ki, annyira nem is volt nehéz!

A kezeimbe temettem az arcomat. Hát ilyen nincs! Annyit kértem, hogy szerezzen egy fenyőfát a lakásba, de arra nem gondoltam, hogy a szájába kell rágnom, hogy honnan és mekkorát.

- Bátyám, annyira ostoba vagy! - nevetett a markába Loki, aki az ágyam szélén ücsörgött és nem akart elmenni, hiába mondtam neki, hogy egyedül is megleszek.

- De Thor... nem az erdőből és nem akkorát, mint a fél lakás! - próbáltam a lehető leghiggadtabban megmagyarázni neki. - Egy kisebb kell, olyan, amilyet lábra tudok állítani és aztán feldíszíteni. Amit te hoztál, az a plafonnál szinte háromszor magasabb!

- Én megmondtam neked - sóhajtott fel Bruce. - Ugyanígy magyaráztam neki, Lexie, de szerinted hallgatott rám? "Nem, Banner, te nem jól tudod" állandóan ezt hajtogatta, pedig én élek Midgardon kettőnk közül és én tudom milyen a karácsony! - zsörtölődött.

- Nem értem mi a probléma! - szólalt meg ismét Thor. - Asgardban is van karácsony és mindig ekkora fenyőfákat díszítünk fel!

Nem bírtam tovább, ezen már nevetnem kellett. Szegény még mindig nem fogta fel a lényeget.

- Igen, Thor. Csak az a különbség, hogy Asgardban te egy hatalmas kastélyban élsz, míg ez egy csóró, new yorki albérlet, ahol szűkös a hely! - vázoltam fel neki, s végre a megvilágosodás jeleit véltem felfedezni az arcán. - Ide egy sokkal kisebb fa szükséges, olyan, ami picivel alacsonyabb a plafonnál.

- Ó - mondta, majd megvakarta az állát. - És olyat honnan szerezhetek?

- Minden második boltból? - tettem fel a költői kérdésemet. - Én minden évben a két saroknyira lévő virágboltostól veszem, neki gyönyörű fenyőfái vannak és nem is adja drágáért őket - magyaráztam. - Mr. Willburn's a bolt neve, nem tudjátok elkerülni!

Thor arcán ismét a felismerés jegyeit lehetett felfedezni.

- Ó... szóval azért kaptam midgardi pénzt? - kérdezte, majd előhalászta azt a néhány dollárt, amit a fa áráért adtam oda neki.

- Igen, miért, mit hittél? - kérdeztem.

Bruce válaszolt helyette.

- Meg volt róla győzödve, hogy az ajándék tőled, hogy Pop Tarts-ot meg sört vehessen belőle magának. Még cikizett is, hogy őt jobban kedveled, mint engem, mert ő kapott tőled ajándékot, én viszont nem - jegyezte meg cinikusan, mire Thor lepisszegte és a fejét kezdte el rázni, hogy egyetlen szót se mondjon többet.

Elmosolyodtam.

- Oké, semmi gond, tényleg, ezt még simán ki lehet javítani. Menjetek vissza, ezt a fát vigyétek el innen és légyszíves, Thor, hagyd, hogy ezúttal Bruce válasszon fát!