Christmas one-shots - vol. 2 // Befejezett

A Christmas Abduction 5/7

5. rész

A bevásárlóközpontban való flangálás karácsony napján a valaha létezett legnagyobb öngyilkosságnak számított a három zombivadászunk számára. De ha beszélhetek saját tapasztalatból, akkor szerintem mindenki számára az. De hát elég sokan vannak olyanok, akik a legutolsó utáni pillanatokra hagyják az ajándékok megvásárolását.

- Eskü, visszasírom az Apokalipszist - suttogta Oli. - Ott legalább nem volt tömeggyomor és nem szédültem a sok-sok keringéstől! - borzongott meg, Alice pedig egyetértően bólintott, miközben próbálta átverekedni magát az utolsó mákosbejgliért civakodó emberek között.

- Borzalmas, a karácsonynak egyáltalán nem erről kellene szólnia! - tiltakozott. - Sajnálom, hogy ezt kell látnod, Karma. Karma? - torpant meg a lány hirtelen, amint realizálta, hogy nem látja a fiút sehol. Azonnal elkapta Oli karját, mire az értetlenül nézett a lányra. - Nincs meg Karma! - magyarázta Alice, mire Oli arca elfehéredett.

Mivel magas volt, gyorsan körülnézett, de arca csak még aggodalmasabbá vált, amikor Kamát így sem látta sehol.

- Édes Istenem, elveszítettük mindenki kedvenc karakterét! - fogta a fejét Alice. - Most mihez kezdünk?

- Nyugalom, nem adjuk fel ilyen könnyen! - fújta ki a levegőt Oli. - Láttam valamit az interneten, kipróbálom, hátha működik.

Alice értetlen arcot vágott.

- Mégis mit láttál? - kérdezte.

- Egy mémet. Vagyis azt hiszem, hogy ez az.

- Egy... mémet? - kérdezte a lány.

- Csak figyelj! - köszörülte meg a torkát a fiú, majd tölcsért formázott a kezeiből és elkiáltotta magát. - Oliver Way egy haszontalan bunkó és már régen a kóborlók elé kellett volna hajítani!

A válasz szinte azonnal visszaérkezett.

- Nem tudom ki vagy, de ha van merszed akkor füttyentesz egyet. Gyerünk, füttyents csak, mert széttéplek! - kiáltotta Karma, majd hozzátette, hogy Olinál csodálatosabb embert még nem is hordott hátán a föld.

A magas, sápadt fiú büszkén elvigyorodott.

- Megtaláltam! - mutatott egy közeli elektronikai szaküzlet kirakatának irányába, ahol valóban ott ácsorgott a vörös-kék szemű fiú és igencsak dühösnek látszott. Alice megpaskolta Oli hátát, majd elnevette magát.

- Karmának igaza van, a legjobb vagy! - jegyezte meg, majd belekapaszkodott a fiú karjába és együtt valahogy kievickéltek a fiúhoz.

- Oli, ugye nem hallottad mit kiabált az az idióta? - sietett oda hozzá Karma. - Ne aggódj, elintézem! - tűrte fel pulcsijának az ujját, mire Oli nevetni kezdett, majd átölelte az előtte álló fiút.

- Az én voltam, te bolond! - mondta. - Csak próbáltalak megtalálni, megijedtem, hogy elvesztettünk!

Erre már Karma is nevetni kezdett, majd belefúrta az arcát Oli vállába.

- Szörnyű vagy! - suttogta.

Alice csak ácsorgott egy helyben és éppen azt próbálta kitalálni, hogy az írónőjük miért volt annyira kegyetlen, hogy beleásta őt Oli és Karma kapcsolatába, mikor láthatóan a két fiú oda volt egymásért.

- Öhm, igazából azon gondolkodtam, hogy vajon ebben a boltban árulnak-e filmeket, de végülis ja, abban is van igazság amit te mondasz, narrátor! - nézett fel a lány, mire a narrátor lepisszegte.