Christmas one-shots - vol. 2 // Befejezett

A Christmas Abduction 4/7

4. rész

- Hogy kit kaptál el? - kérdezte Heimdall, aki alig mert hinni a fülének. Egy újabb meglepett ember felvétele a listára: pipa!

- Rudolfot, a vörös orrú rénszarvast - ismételte meg halál komoly hangon Loki, mire a fekete férfi megrökönyödve fordult Lexie felé. Az persze csak vállat vont, jelezve, hogy már nem is csodálkozik ezen a tényen, mire Heimdall úgy döntött, hogy inkább ő is elengedi a dolgot.

- Menjetek, inkább már nem is vagyok kíváncsi - sóhajtotta, majd intett a fejével a jövevényeknek, hogy hagyják őt magára.

- Viszlát, Mr. Heimdall! - köszönt el Peter, majd izgágaságában végigszaladta a szívárványhidat, Loki szó szerinti legmagyobb örömére.

- Imádom, amikor valaki viccet csinál ebből a helyből - jegyzete meg.

- Ezért imádsz engem is, mi? - cukkolta Lexie, mire Loki bólintott.

- Csakis - felelte nevetve.

Brooklyn csak csendesen figyelte az eseményeket, illetve magát a helyszínt is. Mert bár járt már itt korábban, azért mégsem látott mindent. Múltkor például fel sem tűnt neki, hogy az oszlopok mennyire részletesen vannak kidolgozva.

- De az mégis kit érdekel? - kérdezte a lány a narrátort.

- Csitt, kellenek bele ilyen részek, különben csak párbeszédből állna az egész! - felelte a narrátor, mire Brooke felsóhajtott.

- Ennyi erővel megspórolhatnánk az utat és akár rögtön oda is vihetnél a rénszarvashoz.

- Hát... tessék, türelmetlen bagázs! - idegeskedett a narrátor, majd szempillantás alatt a megfelelő helyszínre vitte a csapatot.

- Baró! - ujjongott még mindig Peter.

- Az, köszi! - vigyorgott Brooke a levegőbe, mire a narrátor csak biccentett és folytatta a munkálatait.

Szóval a kis csapat ott ácsorgott egy roppant tágas helyiségben, ahol egy rénszarvas éppen friss répát lakmározott kedvére. Az orra valóban olyan vörös volt, mint a paprika, le sem lehetett volna tagadni, hogy maga Rudolf ácsorgott előttük.

- Szóval ez azt jelenti, hogy a Mikulás tényleg létezik? - kérdezte Peter, mire Loki a szarvast elkerítő kerítés korlátjának támaszkodott és egy mélyet bólintott.

- Igen, létezik a vörös, hájas vénember! - felelte. - Azóta nem is kapok ajándékokat, mióta elcsentem a szánhúzóját. Bizonyítékot ugyan nem talált rá, hogy én vittem el, de érzi - kuncogott.

- Istenem, le sem tagadhatod, hogy főgonosz vagy. Szegény Mikulástól ellopni a rénszarvasát! - nevetett Brooklyn.

- Hé, nem volt könnyű! - kelt a saját védelmére Loki. - Igazi, agyafúrt cselre volt szükségem ahhoz, hogy elkapjam ezt a dögöt - válaszolta. - De tudjuk, hogy menő vagyok, úgyhogy végül csak összejött! - büszkélkedett.

Lexie megköszörülte a torkát mellette.

- Akkor nem lesz gond elkapni őt és elvinni az Időnek, nemde? - kérdezte Lexie, mire Lokinak az arcára fagyott a mosoly és mézesmázaskodva fordult a lány felé.

- Hát, izééé... az az igazság, hogy abban el kellene a segítségetek - válaszolta nevetve. - Ugyanis Rudi, nos... nem túlzottan kedvel engem, mi tagadás - vakarta meg a tarkóját.

Én, a narrátor pedig úgy döntök, hogy ismét ugrunk egy icurka-picurkát, pontosabban átugorjuk a négy szereplő között lezajlott, kisebb vitát és ott találjuk magunkat, ahol Loki Mikulás ruhában bemászott Rudolf területére. Igen, jól olvastátok! A szánhúzó egyes egyedül csak a vörösbe öltözött öregembert kedvelte, így muszáj volt ehhez a cselhez folyamodni, lesz ami lesz alapon.