Gyűlöletből Szerelem

Harmincadik - Felelsz vagy mersz?

Miután ettünk elmeséltem mindent Cournak aztán áthívta később Adamet akivel már hivatalosan a suli sztárpárja mivel Dave és én ugye szétmentünk szóval hát igen. Majd aznapra itt is aludt Adam, de áthívták Davet is pizsibulira a tudtom nélkül amikor ezt megláttam már indultam volna a szobámba mire Dave felém fordult.
-Szia Ariana remélem nem zavarok.
-Igazság szerint de...na szia-majd megindultam a szobámba.
-Na akkor játszunk?
-Srácok ti mégis mit fogtok játszani?!-kérdezem valami lehetetlen fejet vágva.
-Felelsz vagy merszet beszállsz?- kérdezte izgatottan Courtney és mivel unatkoztam gondoltam miért ne?.
-Oké.-majd leültünk és Cour megpörgette az üveget ami rajtam állt meg.
-Nos akkor Ari felelsz vagy mersz?
-Most felelek.-válaszoltam.
-Tudnál új esély adni Davenek?
-Igen mert még mindig szeretem de most még ez friss szóval egyenlőre nem majd esetleg később ha megvár.
-Rád mindig megéri várni.-majd kacsintott. Még párszor pörgettünk majd Adamen volt a sor.
-Na Dave felelsz vagy mersz?-végül Daven állt meg az üveg.
-Merek.
-Elmered e mondani Ariananak az igazat?
-Miről?
-Ariana nézd...az igazság az,hogy még soha nem szerettem senki úgy mint téged, nem éreztem, hogy mindenféle ruhában valaki ilyen gyönyörű legyen vagy hogy ilyen szép valakinek a szeme őszintén eddig nem néztem soha a lányok szemébe, de a tieidben elveszek mint egy labirintus. És soha nem akarok visszafordulni egyre csak beljebb, hogy végül már ki se találjak valahol ennek a végtelen labirintusnak a közepén ragadtam mert te minden irányba gátat építesz amióta nem vagy nekem nincs olyan nap hogy ne sírnék utánad és mondanám hogy bár semmis lenne a fogadás és az a csók az az ostoba csók ami miatt itt hagytál egyedül a labirintus közepén Ari nem érted én szerelmes vagyok örökké melletted akarok maradi életem végéig csak veled nekem nem kell Sarah és egyik ribanc sem nekem az egyetlen és gyönyörű Ariana kell. -fejezte be végül mire sírva ráugrottam és megcsókoltam. Karjai megint erősen derekam köré fonódtak pont mint 'régen' .
-Akkor szent a béke édes?- kérdezte csábosan mikor elszakadtam tőle de meg mindig erősen szorított.
-Igen- nevettem - de azért láttam volna a híres David Wickins sírását.
-Majd ha gyerekünk lesz láthatod.
-Oh micsoda tervek és ezt mikorra tervezted?
-Öhmm...az esküvőnk után? - mondta mintha csak egyértelmű lenne.
-Jah akkor nincs több kérdés.- nevettem majd együtt elmentünk a mekibe ünnepelni.

⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐
Sziasztok kérdésem lenne szeretnétek még fordulatot a storyba vagy legyen egy egyenes vége és új hasonló típusú könyvet kezdjek? Ezt kérlek írjátok meg remélem tetszett puszi