You Can't Get Rid Of Me [Vkook/Taekook]

🌹rózsa🌹

Eltelt egy kis idő mire bódultan kikecmeregtem Tae karjaiból, pusztán csak azért, hogy magamba dönthessek még egy kis alkoholt, ezuttal a sör került sorra.

Furcsa dolog ez az ivás. Eddig egész kellemes tapasztalat. Ez az enyhe bódult szédülés, és a melegség érzet. Ja és igazán őszintének érzem magam. Most minden titkomat kitudnám adni nyugodt szívvel. Nem mintaha lenne, de ja..
Még többet akarok inni.

- Az előbb még tartózkodtál az ivástól, biztos jó ötlet kibontani még egy sört?

- Uhm.. Igazad van. Akkor bontsuk ki a sojut. - válaszoltam szédelegve.

- Nem éppen így gondoltam..

- Jó-jó ígérem utána befejezzük, csak meg akarom kóstolni.

Látszott rajta, hogy nem igen hisz nekem, de azért készséggel bontotta ki az üveget és öntötte a pici pohárkákba.

- Mire koccintsunk? - kérdezte miközben óvatosan oda adta a teli pohárkát.

- Hát természetesen ránk! - nyögtem oda nemes egyszerűen első gondolatomat.

- Ránk?

- Igen. Hogy mindig, örökké, életünk végéig együtt leszünk jóban, rosszban!

- Ez úgy hangzott mintha épp egy gűrűt akarnál felhúzni az ujjamra.

- Igeen, olyan hófehérkéset!!

(tudjátok, ilyesmi gyerek gyűrű xdd)

Tae csak nevetett, majd koccintottunk és lehúztuk az italt.

Nagyjából egy fél óra telhetett el, - legalábbis én annyinak éreztem - és már az üveg fele hiányzott, amivel két problémám is akadt.
Iszonyatosan szédültem és szinte azt se tudtam már, hogy hol vagyok, illetve hihetetlenül elálmosodtam.

- Ne aludj! - ugrott rám barátom mikor a földön feküdve már majdnem elkezdtem szuszogni.

- Hagyjál máár~! - nyavajogtam, majd megpróbáltam leborítani magamról de nem sikerült. Nem is csoda.. - Ahj, Tae.. Hazudtam. Nem igaz, hogy hagytalak nyerni, hanem tényleg nyertél. Legbelül mindig bántott kicsit, hogy sosem nyerek ellened amikor verekszünk. Még fekvőtámaszozni is elkezdtem miatta. Még sem tudlak soha legyőzni. - böktem ki őszintén, lehúnyt szemmel.

Egy darabig meg se szólalt csak csendben támaszkodott felettem, szóval felnyitottam pilláimat, és egy paradicsom látványa tárult elém. Mármint először azt hittem, hogy egy paradicsom aztán rájöttem, hogy ez hülyeség és jobban megnéztem. Akkor láttam, hogy barátom hajával azonos színűre pirult arccal bámul rám.

- Rossz ötlet volt inni. - mondta végül higgadtan, mégis olyan hangon, mint aki előre látta a jövőt és tudja mi fog következni.

- Azt mondod? - kérdeztem én is meglepően nyugodtan.

- ..Biztos, ...hogy nem szeretnéd, ha többek lennénk barátoknál? - hajolt egyre közelebb hozzám és ahogy egyre ereszkedett felém, hangja egyre halkabb lett, a mondat vége már csak mély, kellemes suttogás volt csupán, amit ajkaival szinte az enyémen fejezett be.

Suttogása és az egyre forróbb levegő még álmosabbá tett, mint az alkohol, és szinte alig voltam eszméletemnél, amikor ajkaink egybe forrtak.

Ezek után csak a sötétségre emlékszem, majd sokkal utána egy másnapos fejet széthasító zajra.

Lassan hunyorogva próbáltam kinyitni a szemem, majd fel tápászkodni, ami azonban nem sikerült mert feltűnt, hogy Tae konkrétan matracnak hasznalva engem, békésen szuszog rajtam.

Hatalmasat könyököltem hát fejére, hogy "finoman" felkeltsem, mire ő nagyot ordított és felkapta fejet, majd mielőtt visszavághatott volna, teljesen lefagyott a tekintete.

Másodpercekig csak értetlenül néztem, hogy mégis mi baja, mikor észrevettem, hogy mögém bámul kővé dermedve.

Lassan én is megfordítottam fejem és anyám állt ott vegyes érzelmekkel arcán, táskája a földön hevert a belőle kiesett dolgokkal együtt.

Majd realizáltam a helyzetet:

Anyám békésen haza érkezik, belép az előszobába leveszi a cipőjét, a kabátját, majd ahogy tovább megy a nappali felé meglátja, hogy a fia és annak legjobb barátja egymásra borulva alussza az igazak álmát a szanaszét heverő alkoholos üvegek között, amik jobb esetben csak félig vannak kiürülve, majd a sokktól még a táskáját is ki ejti kezéből.

Nos igen. Újabb egy hónapig tartó szóbafogság, ez a neve ennek a helyzetnek.

Így is lett..

Később délután, az órákig tartó kioktatás után, amit Taevel elkellett viselnünk, végre lehetett egy kis időm, amit a másnaposságnak szentelhettem, és egy jó üveg víz társaságában fel másztam szobámba, és bedőltem az ágyba haldokolni.

- Nem igazság, hogy Tae nem kapott szobafogságot.. amúgy is az ő ötlete volt. - nyöszörögtem magamnak, majd hirtelen beugrott valami, amiről nem tudtam eldönteni, hogy megtörtént-e, vagy csak álom volt csupán.

..Azt hiszem Tae megcsókolt.

Ekkor hangos koppanás hallatszott szobám ablakán, szóval lassan, komótosan, alkoholtól megsebzett testemet eljutattam a nyílászáróig, majd ki is nyitottam azt.

A párkányomon egy szál vörös rózsa pihent, a száráról gondosan levoltak szedve a tüskék, és hozzá volt kötözve valami. Egy kis papírfecni vagy levél szerűség.

Leszedtem róla a papír darabot és kihajtogattam.

"Legyen fej fájásban, és émelygésben gazdag napod;)

ui: igyál sok vizet!♡

T"

Éreztem, ahogy egy pillanatra elönti arcomat a forróság, és ajkaim önkéntelenül egy halvany mosolyra húzódnak.

Na de várjunk.. mégis hogyan jutatta fel ide? Az emeleten van a szobám.

..Áh mindegy is..

Végülis Tae bármire képes.