Egy-két nap telt el a videó játékos eset óta. A suliba nálam, és a lánynál is látszólag minden rendben volt. Csak látszólag. Egy pénteki napon, megint belém kötött egy nagyobb gyerek. Először csak nekem jött, majd be is szólt. – Mi van Wolfie, a buzis loboncodat mikor vágatod le? – mondta. Felé fordulta, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Akkor amikor te meghalsz. – válaszoltam.
- Keménynek hiszed magad? Kurvára nem vagy az. – lökött meg. Én persze visszalöktem, mire durván arcon csapott. Az orromból, folyni kezdett a vér, és egy kicsit bedugult a fülem. Igen nagyot ütött.
- Hé! Mi lenne ha békén hagynád a tesóm! – szólt oda neki Holly.
- Ő a kis védelmeződ? – nevetett. – Azt hittem nem lehetsz ennél nyomibb, de tévedtem. – röhögött tovább. A lány ráugrott, amivel leterítette, és ütni kezdte, de a fiú nem hagyta ő is visszaütött. Tehetetlenül álltunk egy ideig, mikor már durvulni látszott a helyzet, megpróbáltam szétszedni őket.
- Holly hagyd abba! – fogtam meg a lányt, aki nem hagyta abba a fiú ütögetését. – Hallod? – kérdeztem, mire hirtelen egy újabb ütést kaptam. Leszedtem nehezen a lányt magamról, és odalöktem Josh-ékhoz, hogy még véletlenül se avatkozzon újra bele. Most engem kezdett el ütni, de én sem hagytam magam. Újra a földön kötött ki, úgy ahogy én is. Vertük egymást, és egyikünk sem engedett. A húgom valahogy megint odakerült, és próbált most engem leszedni a fiúról. Ez egy ideig így is ment, majd a tanárok közbeavatkoztak.
- Elég legyen! – kiabálták. Mind hárman rájuk néztünk, majd leszálltunk egymásról. – Trevis, Finn és még Holly is. Remek. Gyertek az igazgatói irodába. Hosszú beszélgetésnek nézünk elébe. A szüleitekkel együtt. – mondták. Az igazgatói előtt ültünk. Holly orrából ömlött a vér, az enyémből már nem. Rengeteg sebet szereztünk, de Trevis sem úszta meg azok nélkül. A szüleink már bent voltak. Már csak mi vártunk arra, hogy bemenjünk. – Gyertek. – szólt ki az igazgatóhelyettes. Beballagtunk az irodába. Ahol mindenki szúrós szemekkel nézett minket.
- Beszéltünk a szüleitekkel. Már csak az érdekel ki kezdte. – könyökölt az asztalára az igazgató.
- Az egészet Wolfhard kezdte! Ő jött nekem.
- Hazugság. – vágtuk rá mindketten. – Trevis kezdte.
- Trevis. Neked már három szaktanárid van, és egy osztályfőnökid. Amiket hasonlóakért kaptál. Ne haragudj, de ezt most neked nem hiszem el.
- De igazgatóúr kérem.
- Nincs semmi de. Nem egyszer hallottam, hogy Mr.Wolfhard-ot piszkálja. Ez már túlmegy minden határon. Benned meg csalódtam Finn. – nézett rám. – Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire lesüllyedsz a szintjére. Visszaütünk. Nem helyes.
- Tudom. – suttogtam. Tudtam, hogy igaza volt. Nem is az zavart a legjobban. Az zavart, hogy a húgom is belekeveredett. Nagyobb baja is eshetett volna. Talán eltörte volna a lábát, kezét vagy mit tudom én mijét.
- Holly. Nem szép dolog a verekedés ugye tudod? – nézett a mellettem álló lányra.
- Igen.
- Akkor miért avatkoztál bele?
- Mert ő a bátyám, és meg akartam védeni. – válaszolta.
- Az nem megoldás, ha te is verekedni kezdesz.
- Tudom. Nem volt szép dolog. – hajtotta le a fejét.
- Rendben. A szüleitekkel, már megbeszéltük a büntetést. Holnap lesz egy előadás, aminek a vége egy hatalmas kaja csata lesz. És hát...nektek kéne majd összetakarítani. – mondta. Takarítás. Nagyszerű. Akkor még nem is gondoltam, milyen fordulatot vesz az életembe. – És még így is ez a leggyengébb. Holnap hatkor találkozunk. Ennyi lenne. – zárta le a beszélgetést. Összepakoltunk, majd beültünk a kocsiba, ahol egymás kezét fogtuk. Nem szólaltunk meg. Jól tudtunk, hogy anyáék irtó dühösek. Főleg rám.
YOU ARE READING
My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>
Fantasy"Testvérek. Mi van ha nem vérszerintiek? Mi van, ha az egyiket örökbe fogadták? Semmi. Ugyanúgy kell vele bánni, mint egy igazival, mert felbecsülhetetlen az az érték amit egy húg adhat neked. Érted már. Ezért is kell mellette álnod, hogy ha bajban...