My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

10.fejezet

Egyik nap, Nick a kanapén játszott valamivel. Ahogy megnézte, kivertem a kezéből a játékot, ami összetört.

- Miért csináltad ezt? - kérdezte felháborodottan.

- Mert te is a rabja leszel. Mindenkit megfertőz. - válaszoltam.

- Ez?

- Igen. Holly ebből a játékból jött. El akarják kapni. - magyaráztam.

- Már értem. Bocsi. Nem tudtam. - vakarta meg a tarkóját.

- Semmi baj. - húzódott egy halvány mosoly az ajkaimra. Fentről Holly hangját hallottuk. Felrohantunk, de a lány sehol nem volt. A falon egy nagy átjáró tátongott. Egymásra néztük. Benyúltam. A kezem egy játék figuráéhoz hasonlított. Kihúztam, ugyanolyan volt. Hirtelen kinyúlt egy kéz a túl oldalról, és behúzta Nick-et, majd engem. A földön találtam magam. Körbenéztem. Minden olyan valótlan volt. Megnéztem a kezeim. - Ne. Most egy videó játékba vagyok? - kérdeztem hangosan. A mellettem fekvő bátyám, is kezdett magához térni. - Nick! Ébren vagy? - kérdeztem tőle. Felállt, majd rám nézett.

- Jézusom Finn, úgy nézel ki mint egy játék karakter. - lepődött meg.

- Te is. - mondtam.

- Mi történt?

- Hát behúztak az átjáróba, és most itt vagyunk. - vontam vállat. - Figyelj. Nekem ez a hely nagyon ismerős. - néztem még jobban körül. A hátunk mögött, egy lila fal húzódott, mindenhol házak, fák, és lebegő tárgyak voltak.

- Ez nem a...

- Fortnite! - kiáltottam fel örömömbe. Akkoriba imádtam azt a játékot. Elkezdtem felszedegetni az elhagyott fegyvereket, tárgyakat, majd bátyámra néztem. - Mi az? Nem érezhetem jól magam? - kérdeztem.

- Előbb Holly-t keressük meg. Utána örülhetsz. - lépett mellém. Majdnem el is felejtettem. Ahogy kimondta, belém hasított az aggodalom. - Szerintem mehetünk arra is. - mutatott egy hasonló járatra, mint ami a szobámba volt. Átmentünk rajta, majd már egy másik játékba voltunk.

- Jaj csak ezt a játékot ne. - mondtam, mikor rájöttem melyikbe is vagyunk. - Csak az Overwatch-ot ne. - sóhajtottam. - Keressünk gyorsan egy átjárót mielőtt még...- nem tudtam befejezni a mondatom, mert lelőttek, és újjáéledtem. - Erről beszéltem.

- Megvan! - szúrta ki Nick az átjárót. Azon is átmentünk, majd még legalább hatvan ilyenen, mire elértük a kívánt játékot. - Ez lesz az. - mondta Nick. - Itt lesz valahol Holly is.

- Kit látnak szemeink. - hallottunk meg egy ismerős hangot, magunk mögül. Megfordultunk, és a srácokkal találtuk szembe magunkat.

- Hát ti? - kérdeztem értetlenül.

- Hát mindhármunk falán megjelent egy ilyen átjáró, és hát a kíváncsiság győzött. - magyarázta Jack.

- Értem. Akkor együtt kell nekivágnunk. - fordultam vissza. Minden cukorból volt, amit egy vastag hó takaró takart, pedig nem volt hideg. Kellemes idő volt. Bár mit is várunk egy játéktól? Elindultam a cukrok tömegébe, de öt lépés után megálltam, és a fiúkra néztem. - Jöttök? - kérdeztem, mire ők is megindultak. - Végre. - sóhajtottam. Minden ragadósnak tűnt, de nem voltak azok. Senkit sem láttunk utunk során. Mintha a karakterek meghaltak volna. Holly akkor mondta is, hogy ez egy betiltott játék, de nem gondoltam volna, hogy ennyire ki fog halni ezután.

Sokáig sétáltunk, de semmi. Természetesen alaposan körbenéztünk, hisz nem minden nap van az ember egy játékban. Olyan meseszerű volt. Mintha mi is csak egy figurák lettünk volna a többi közül. Nem is olyan messze hangzavart hallottunk. A sűrű cukor bokrok mögül kinéztünk. Rengeteg lány, fiú, és cukorka állt egy torony előtt. Egy pattogatott kukoricás dobozból volt az a torony. A tetején, egy magas nő állt, gumimacis hatalmas, estéji ruhában. Fején egy ragyogó korona virított, rózsaszín hosszú göndör haja, kontyba volt fonva. Jobb kezében egy jogart tartott, minek tetején egy rózsaszín cukor volt.