My little sister [Finn Wolfhard ff.] <BEFEJEZETT>

Kiegészítő rész

Los Angeles-be volt koncertünk. A többiekkel vagy százszor elpróbáltuk a dalt. Leírtam, hogy mi melyik után érkezik. Tökéletesen elterveztem mindent. A koncert szokásosan kezdődött. Mindenki oda meg vissza volt a zenénkért. Egy percig sem volt unalmas. Hülyültünk ahogy csak tudtunk. Fönt a V.I.P helyiségben kiszúrtam Jordi-t és Leo-t. Megígérték, hogy eljönnek. A piros szalag rajtam volt. Soha nem vettem le. Egy másodpercre sem. Utána a húgom aki csillogó szemekkel figyelt engem a színpadon. Ahogy az utolsó dalt is eljátszottuk, feltartottam a kezem és mindenki elhallgatott. – Van most egy olyan dal amit eddig soha nem hallhattatok. Ez egy különleges dal, egy különleges embernek szól. Annak az embernek, akiben a legjobban megbízok, mindig mellettem áll és háromszor is megmentette az életem. Aztán még ki tudja hányszor fogja. – néztem fel, majd újra előre. Kénytelenül is elmosolyodtam. Boldog voltam, hogy végre előadhattam azt a dalt. – Ez a dal a húgomnak, Holly-nak szól. Remélem elnyeri a tetszésetek és az övét is. –mondtam, mire mindenki örömvisongásba kezdett. Malcolm-ra néztem aki elkezdte a dobolást, majd a többiek is bekapcsolódtak. A refrén a mai napig a fejembe van.

'My lil sister,

My heart is black

Please paint it,

Kidness colors

Purple or blue

Painted it over, painted it over please,

Your heart is red, and I like it.'

Ahogy végeztünk, leraktam a gitárom és a semmiből előkerült a lány, aki a nyakamba ugrott. A nézők csak sikoltoztak, meg tapsoltak. Én szorosan magamhoz öleltem.

- Nagyon tetszett Finnie. – suttogta a fülembe.

- Reméltem is. Nagyon szeretlek. – pusziltam meg az arcát, felvettem és együtt mentünk le a színpadról. Tudtam, hogy hamarosan az összes közösségi oldal tele lesz ilyen képekkel, de kicsit sem zavart. Az öltözőben tettem csak le. A két fiú akik fönt voltak ott voltak.

- Csá haver. – öleltük meg egymást. – Jól nézel ki. – jegyezték meg.

- Kösz ti is. Na Leo, nő a hajad? – lepődtem meg.

- Igen, úgy látszik meggyógyulok. – válaszolta.

- Ennek igazán örülök. – mondtam. A nap többi részen egész nyugisan telt el. Persze a lesifotósok minden sarkon ott voltak, de annyira az sem izgatott. Hiába mentem kézen fogva a húgommal, másik oldalamon a két barátommal, meg akartam mutatni, hogy nem zavar ha fotóznak és pont leszarom őket. Voltunk a plázában kajálni, a moziba, a parkban és a szállodában. Jó nap volt, ám hamar elment. Este újabb búcsút kellett vennem Leo-éktól, majd ők is visszamentek a korházba, én pedig a húgommal a szobánkba. Csak ketten kaptunk egy sajátot, aminek nagyon örültem.

- Olyan jó volt ez a nap. – ült le az ágyra.

- Ne is mondd. Nekem is tetszett. – vettem fel. – Tényleg tetszett a dal? – kérdeztem. A szemembe nézett és megpuszilta az arcom.

- A legjobb dal a világon amit valaha halottam. – mosolygott. – Imádtam.

- Reménykedtem benne. Nagyon sokat dolgoztam rajta. Örülök, hogy tetszett. – érintettem meg az orrát. Egy hatalmasat ásított, majd álmosan nézett rám. – Csak nem álmos valaki? – kérdezte.

- Nem...csak egy kicsit. – dörzsölte szemét.

- Menjünk fogat mosni, öltözz át és bújhatsz is be az ágyba. – tettem le.

- Versenyezünk megint? – nézett rám.

- Kihívás elfogadva. – néztem vissza szúrós szemekkel, de csak viccesen.

- Oké, gyere. – kuncogott. Ahogy mindennel végeztünk, az ágyban feküdtünk és a tévét bámultuk. – Szeretlek Finn. – motyogta fél álomba.

- Én is. – pusziltam meg a fejét.

Hey! Vége. Nem lesz több kiegészítő rész. Semmi. Remélem tetszett nyugodtan véleményezhetitek is. (igen ez egy értelmes szó XD) Plusz ez a kis történet még Méda előtt volt. Szóval akkor amikor Finn még nem találkozott vele. XD (magyarázat 1-es) A többi könyvembe igyekszem a részek írásával. Addig is Pusza!