Itt hagyott emlékeid

Virág szemmel

Kertedben vagyok én csak hervadozó apró virág,
Kit az idő vasfoga már a kezdetektől rág.
Körém szép virágok nyíltak, kiket gondosan locsolgattál,
Engem pedig csak hanyagul hervadni hagytál.

Feketébe öltöztetett az idő,
De így lettem én kitűnő
Kerted többi életteli virága közül,
Én csak integettem a halál mögül.

Míg mind vígan mosolygott,
Az én orrom csak lógott,
Néztem a földet,
Azt a helyet, meddig csak a halál követ.

Felidéztem az emlékeket
Mikor még egyedül élhettem
Volt kicsiny kerted
Zárt kerítése mellett.

Behoztál, hogy gondozz,
Minden nap csak gondozz,
Rám fordítsd minden időd és csak gondozz,
Míg szép virág nem leszek, csak gondozz.

Kitettél a fagyba,
Majd újabb virágaid raktad
Mellém, hol azt mondtad másnak helye sem lenne,
De egyre csak bővült kicsiny kerted.

Szép szavakkal bűvöltél,
Holott belül a hazugságtól üvöltöttél.
Egy apró lendülettel, porba hajítottál,
Kívül nem is látszott, szívembe mekkora sebet hasítottál.

Végül meghaltam.
Sírom márcsak romhalmaz,
El is van korhadva.
Fejfámra kis mondatka sincs kaparva.

Te csak állsz sírom felett
Minden érzelem nélkül.
Könnyed kicsordulván, fejfámra térül.
Könnyzivatar mosá el síromat, hová Magad temetett.

Sajnálkoznod már hiába,
Nem haragszom, hiába.
Már semmi tétje nincs létemnek vagy nemlétemnek,
Köszönöm neked, a veled tölthetett szép éveket.

KytecHun