Itt hagyott emlékeid

A régi éned, a régi érzések

Messengerre fellépve
A beszélgetést keresve
Majd azt megtalálva
Írok Neked egy üzenetet, magamat feltalálva

Egy esti séta nem ártana
Hisz a tegnap a mának az ajándéka
Csináljuk azt mint tegnap
Csak most megint előttünk áll egy új lap

Kabátom, csizmám felhúzom
Amint a hideget a saját bőrömön is megtudom
Lángba lobbant szívvel sietek a lépcsőn
Majd állok az ajtóban kérőn

Gondolkozás nélkül kinyitom
Még ki sem léptem de megfagyok
Közel sem zavartat, kilépek a kihalt útra
Melyet csak a villódzó lámpa mutat

Elindulok egy kicsit
Majd meglátok egy árnyat, boldogság már belül sikít
Futóléptekben közeledem az árny felé
Nem lőttem mellé, valóban Te vagy az a személy

Pár kedves szóval, barátként átkarolva indulunk útnak
Tudjuk, hogy amit teszünk tilos, de mindkettőnk így jót mulat
Megállva pár szakasznál, majdnem megfogjuk egymás kezét
De mindkettőnk titkolja képzeletbeli tettét

Kihalt az utca, csak a lámpák mosolyognak
A lélegzeteink egyre csak szaporodnak
Átölelsz, ezzel megtörik a hiány
Egy óvatos kis puszit nyomsz a homlokomra, az ajkad félve szilárd

Kabátodba bújva, mély lélegzetet szívva
Megdermedt, fagyos szám mégnagyobb mosolyra virrad
Hópelyheket egymásról törölgetve
S aprócskákat flörtölgetve

Hazaváró üzenetet kapsz
Amit legtöbbször figyelmen kívül hagysz
Szemünkben forró láng, mely melegít a téli hidegben
Ilyen volt akkoriban a ridegben.

👉 Remélem eddig tetszett 👈
Ha tetszett ⭐
Szólj hozzá 🌈
Kövess be, ha szeretnél 😋
Facebook; Horváth Lilla
Instagram; jameser_forever