Itt hagyott emlékeid

Mit is jelentettem Neked...?

Szépnek mondani a jót
Örömmel hordani a koszorút
Inkább választani a magányt
Mint tovább folytatni mint betituált barát

Hallgattam már minden napszakban szavát
Kinek egykor még csókoltam ajkát
Inkább tova engedlek
Rám úgy sincs szükséged

Minek vagyok én?
Magam sem tudom még
Önbizalmat taszigálhattál volna belém
De mondataidban inkább más szavakat lelém

Ki vagyok nélküled?
Csak egy céltalan lány kit hajt a kényszer,
Hogy barátságért barátságot ejtsen el
S ő némán, nélküle a saját útján menjen el

Tova haladsz nélkülem
Én csak nézlek, szememben ül a rémület
Még visszhúználak ugyan
De agyam csakugyan mást sugall

Várom, hogy szükséged legyen rám
Veled lenne egész a táj
Belül titkolva ugyan, de fáj
Annak a lánynak, kinek semmibe vetted szavát.