Meglátlak, szívem mint hullámvasút
Fel-le cikázva az érzelmek közt keresgéli az odavalótUtálom amit tettél
Hogy felültettélSzívedben csak egy apró folttá tettél
És annak legmélyére temettélSoha ne is emlékezz rám
Ki szerelmedér hosszú ideig vártJellemző, most már elismerem
És rosszabbnak látom minden általam megszépített tettedKapcsolatunkra lesújtó sok-sok vihar
Melytől szívedben az apró szikra is kihaltMinden csepp, mely bőrödre érkezett
Az vájt szívedbe nem nyílt sebetBár ez csak feltétel, és szemszög
De ha igaz lenne, miért nem láttam volna előbb?!Lehet, hogy minden másképp volt
S a fejedben átformálódott minden apró gondSzerettelek, teljes szívemből
De sajnos, nem véletlen a múlt időVáratlan voltál
Mikor először szakítani próbáltálNem engedtem ilyen könnyen a tüzet, ami még olyannyira lángolt
De mostmár úgy érzem, számodra, épphogy pislákoltMegtéveszthetetlen vagy, a mai napig
Csak nem mindegy, személyed milyen alkalomban adatikGyűlöllek ezt te is tudod
Kezemet tán már ezért nem fogodMinden percet felidéznék
De utána már csak könnyes szemmel néznékMár nem érdekelsz, nélküled sokkal jobb
Bár nem tudom akad-e aki ugyanígy szeretni fogKét pofonnal búcsúzom
Tekintetem mélyen a szemeidbe fúromTestemmel még hozzád bújnék
Ha szívedben még mindig az én szerelmem dúlnaHa ő jobb neked
Akkor már tudom, hiába ragyog rám két szemedHagyom, hogy menj
Nekem ez az éned sajnos nem kellMár más kell neked, lehull a lepel
Melyért már a szívem sem teperMegcsaltál, s többször is megtennéd
Persze ha a dumád máskor is bevenném👉 Remélem eddig tetszett 👈
Ha tetszett ⭐
Szólj hozzá 🌈
Kövess be, ha szeretnél 😋
Facebook; Horváth Lilla
Instagram; jameser_forever
YOU ARE READING
Itt hagyott emlékeid
PoetryVersek gyűjteménye, hangulatok melyek "Hozzá" kapcsolhatók... Remélem tetszik.