"Részlet a könyvből amit sose fogok megírni"

Felnőtté válok?...

Üres, szürke hétköznapok...

Kevesebb idő...annál is több aggódás...

Kérdések és követelések tömkelege 

S mikor végre a gimiben elérkezik a szünet ami azt hittük sose jön el.

Most itt van... és furcsa

Megszoktam a káoszt körülöttem és most túl nagy a csend... A csend gondolatokat sző, a gondolatok filózásba vésznek át...

Hová tartok én? Boldog vagyok? Miért vagyok egyedül?

Néha úgy érzem fölemésztenek a gondolataim és csak várnék akárkit aki oly erős karjai közül kiránt engem ebből a fogságból...

Miért üldözök el embereket? Miért nem lehet végül senkire se számítani igazán? 

Lehet megőrültem..... vagy az is lehet hogy ugyanabba a sorba torkollok mint anyám...

Ő egy felnőtt nő, nem nevezném karrieristának túl hamar feladta értünk...

Nem akarok csúnyákat mondani róla de én nem ilyen akarok lenni hanem majdhogy nem az ellentéte.

Szeretni akarok valakit de nem biztos hogy függni akarok tőle rabságnak titulálnám.

Érdekes is ez...

Aggódni a jövő miatt ami oly sok féle lehet és sokféle képpen végződhet...

Elnyomott családanya leszek? Aki nem lesz más csak ez?

Nem lehetek meg a saját lábamon szeretetben kedvesemmel aki nőként tekint rám és nem csak akkor hogy ha a nadrágja irányítja?

Csak anya leszek aki valami átlag melót végez majd haza megy főz, mos, takarít, és neveli a gyereket még az apja haza jön fáradtan éhesen?

Majd meg se ölel meg se csókol és csak üresen egymás mellet fáradtan ülünk a kanapén?

Ezért kell ennyire tanulni? ezért kell angol nyelvizsga érettségi? ezért kell egy fiatal lánynak güriznie egész életében?

Valamiről úgy is le kell mondani....te mit választanál? 

Biztos vagy benne?...