Volleyball,save me! ~SZÜNETEL~

3.rész

Feszülten figyeltem a fiút, mikor Ichigo rángatni kezdett a pálya felé. A lányok már csak ránk vártak, akár csak a háló másik oldalán lévő fiúk. Kirántottam kezemet a törpe szorításából.
- Én... nem szeretnék játszani - motyogtam, amit valószínű csak ő hallott. A lány nyagokat pislogva, döbbenten állt előttem.
- Ezt meg hogy érted? Szereted a röpit, ugye? Akkor meg miért nem akarsz játszani? - csattant fel idegesen. Megvontam vállaimat. Egyszerűen csak nem szeretnék, fogadja ezt el.
- Most nem szeretnék... majd máskor - hátráltam, és otthagytam a döbbent lányt. A falnak dőlve leültem, és figyeltem ahogy egy hamuszőke, barna szemű fiú áll be helyettem jászani a lányokhoz. Ichigo egész végig rám sem nézett, gondolom most haragszik rám. Én viszont végig őt és a feladót figyeltem. A fiú jól feladta Ichigo- nak és a lány is elütötte valahogy. Nekem ez miért ilyen nehéz?

Miközben a játékot néztem valaki mellém ült. Felé fordítottam fejemet. Egy alacsony, narancssárga hajú fiú ült mellettem, szélesen mosolyogva.
- Hinata Shoyo vagyok! - mutatkozott be vidáman. Először nem tudtam mit reagáljak, az emberek nem szoktak csak úgy hozzámszólni.
- Sayaka... a nevem Sayaka - mondtam halkan. A fiú erre még vidámabb lett. Valószínűleg örült, hogy nem küldtem el.
- Ha jól tudom feladó vagy, igaz? Miért nem játszol? - érdeklődött. Szemeibe nézve kíváncsiságot fedeztem fel. Semmi rosszindulat vagy hasonlók. Ez is ritka számomra.
- Hát... még nem szoktam össze a lányokkal. Meg... szerintem még nem állok készen arra, hogy ismét a pályán álljak, egy csapattal - magyaráztam. A fiú pár percig gondolkodott, utána ismét felém kapta narancs buksiját.
- Tanaka-san mesélte, hogy más iskolából jöttél. Ott is benne voltál a röpicsapatban? - kérdezte. Talán meg kéne mondjam neki az igazat? Vagy egyszerűen csak hazudjak? A lányoknak sem hazudtam, akkor most miért tenném?
- Nem, én csak menedzser voltam, de sokat játszottam a fiúkkal. A kapitány tanított meg feladni, viszont azelőtt is játszottam már röpit - meséltem halványan mosolyogva.
- De menőőő! A fiúkkal játszottál? Nem féltél egyetlen lány ként a pályán? Nem voltak túl magasak? Más poszton is játszottál, vagy mindig is feladó voltál? - bombázott meg kérdésekkel Hinata. Halkan felnevettem. Rettentően szimpatikus  volt.
- Igen, a fiúkkal játszottam. Nem féltem a pályán, a fiúk mindig is nagyon kedvesek voltak. 175 cm vagyok, nem voltak hozzám képest nagyon magasak. Talán régebben szélső ütő voltam, de feladó ként mindig is jobban teljesítettem - válaszoltam a kérdéseire, amit Hinata csak csillogó szemekkel hallgatott.
- Annyira menő vagy, Sayaka-san! - vigyorgott. - Oh, még egy kérdés! Melyik iskolából jöttél?
Lefagytam. Ezt még a lányok sem kérdezték meg tőlem, pedig Ichigo kíváncsisága hatalmas, csodálom, hogy eddig nem kérdezte meg. Viszont Hinata szemibe nézve nem tudtam hazudni.
- Aoba Johsai - válaszoltam mosolyogva.

Késő délután végre befejeztük az edzést és Hatsune hazaengedett. A kapitány és Marumi már a kapuban elváltak tőlünk, ők jobbra, mik többiek meg balra mentünk. Ichigo és Miyoko belemerültek valami pizsiparty szervezésébe, Akira pedig Asako- val társalgott. A néma lány villámgyorsan pötyögtette be a szavakat telefonjába és olvastatta fel egy lágy, női hanggal. Csakis így tudott beszélni velünk, illetve a jegyzetfüzetével. Viszont észrevettem, hogy a játék közben rengeteg kézjelet használ, amit leginkább Akira ért. Nekem is meg kéne tanulnom őket, lehet majd hasznos lesz.
- Sayaka, te is egyetértesz? - zökkentett ki gondolkodásomból Miyoko.
- Miről van szó? - kérdeztem unottan, mert előre sejtettem, hogy valami butaságról van szó.
- Kéne tagokat keressünk, nagyon kevesen vagyunk a csapatban. Ezért hétfőn mindenkinek az lesz a dolga, hogy tagokat szerezzen! Még ma lebeszélem Hatsu- val! - vigyorgott büszkén Miyoko. Csak megvontam a vállam és elköszöntem a többiektől. Ismét Ichigo társaságában haladtam hazafelé. Az ő házához érve jól észrevehető volt, hogy a családja hazaért. Az egyik nyitott ablakon kiszűrődött a zene, az udvaron is volt valaki, és minden egyes villany fel volt kapcsolva.
- Akkor majd holnap találkozunk, Sayaka! - intett Ichigo vidáman és belépett a kapun.
- Holnap pihenni készültem, nem megyek edzeni - mondtam, de nem fordultam felé, mentem tovább. A törpe csak utánam kiáltotta, hogy majd felhív. Szuper, ez volt minden vágyam. Hozuna Ichigo fog engem zaklatni minden egyes reggel. Minden álmom valóra vált.

Miután lezuhanyoztam, átöltöztem és a hajamat is megszárítottam, elindultam egy közeli cukrászdába. Bár annyira nem mondható közelinek, szóval felkaptam a gördeszkám és azzal indultam el. Használjam szegény jószágot, ha már egyszer megvettem. Legalább húsz-harminc perc volt az út, szóval hazafelé mindenképp busszal megyek.

Az ajtón belépve megcsapott a sok édesség kellemes szaga. Imádom, ahányszor csak volt időm eljöttem ide. Persze nem egyedül. Itt voltak velem a barátaim is.
- Áh, Sayaka-chan! - intett mosolyogva a pult mögött álló nő. - Rég nem láttalak erre, már ideje volt jönnöd - nevetgélt.
- Neked is szia, Saori-san! - mosolyogtam a nőre. Ő a cukrászda tulajdonosa, és egész jóban vagyunk mióta ide járok. Lehet csak azért, mert nagyon sok sütit veszek. Talán túl sokat is.
- Gondolom a szokásosat kéred - mosolygott kedvesen. Nevetve bólintottam. A szokásosba beletartozik hat muffin, félig vaníliás, félig csokis süti és természetes a legjobb... citromos süti! Ezeknél jobb nincsen, szóval még szép, hogy ma megeszem mindet. Saori- san kezembe nyomta a becsomagolt sütiket, én fizettem és már indultam volna az ajtó felé, azonban egy vörös hajú lány elállta az utamat. De nem akármilyen vörös hajú lány volt. Haja hátul nagyon rövid volt, elöl viszont már a vállát súrolták a vörös hajtincsek. Nagy, kék szemeit rám szegezte, döbbenten figyelt. Egyikünk sem tudott megszólalni, csak néztük egymást.
Masuyama Nanase állt előttem, akit anno legjobb barátnőmnek hívhattam, most viszont már rá sem ismerek. Vagy csak nem akarok.
- Sayaka...? - suttogta halkan, szemeimbe nézve, mire csak felmordultam.

Ennyi, ez most egy nagyon rövid részre sikerült. Most téli szünetben megpróbálok majd több részt összedobni, viszont még dolgozok egy másik sztorin is, ami szintén egy animével kapcsolatos. ^^
Na, de erre a részre ennyi, nem szeretném tovább húzni az időtöket. Bye! ;3