Rajongás, vagy szerelem?

Story time

-De Tinuuuuuus!Így fáj a seggem!
-A te bajod!-rántotta a vállát vigyorogva.

Visszakísért a stúdióba,ahol 2 dühös szempár meredt ránk.
Kjell és az anyám.
-Martinus Gunnarsen!Megtudhatnám,hogy hol a fészkes fenébe voltatok?
-Pinkkel sétálni voltunk a parkban...
Ezt már anyám sem hagyhatta szó nélkül.Persze,pofázzunk bele a gyerek életébe!Hajrá!
-Úgy látom,apád valamit elrontott a neveléssel kapcsolatban!Ha elmész valamerre,akkor szólsz,hogy hova mész!-ordítozott.
-Apa?IGEN?APA?Gratulálok,hogy így még az eltűnése után is képes vagy mindenért őt hibáztatni!
Eszedbe se jutott,hogy valamiről te is tehetsz?Á nem,bocs!Téged csak a két gyereked keresete érdekel,hogy mindenféle pasikkal kavarhassál ribancos fehérneműben,a legdrágább kocsmákban!Elegem van,hogy csak a pénzt látod a saját lányodban....-halkulok el.
Csak nézett rám.Nem hitte volna,hogy pont én fogom szembesíteni ezzel az egésszel.
De itt nem fejeztem be.Folytattam.
-Azon a napon is HOL ültél?
Éppenséggel aput csalogattad úgy,ahogy a csövön kifért.
Sztriptízbár,mi?Miközben a rendőrség telefonál haza,hogy Mr.Mendes eltűnt?Hogy be se jött dolgozni?Büszke lehetsz magadra!
Senki nem szólt semmit.Anyám hol rám,hol Shawnra nézett.
Ő csak bólintott,jelezve,hogy igazam volt.
-Gyertek...Ezt inkább otthon beszéljük meg!-bólintottunk.

Mikor hazaértünk,még egy búcsucsókot adtam Tinusnak.
-Nyugi baby,minden rendben lesz!-bíztatott.
Hmm.Remélem...Köszönöm,hogy még most is itt vagy velem!Más már megfutamodott volna..-nézek a szemébe.Elmosolyodik.
-Ezért vagyok!Hogy segítsek...-tűr el egy tincset a fülem mögé.
-Khmm...-krágok Mrs. Csitri az ajtóban.
-Akkor holnap!-mondja,majd ad még egy csókot.Elment.
Bemegyek,ahol a kanapén a többiek már helyet foglaltak.
Bejött anyám is,aki beszélni kezdett.
-Szóval..Apátok..
Egyszer a munkámból tartottam hazafelé,mikor lerobbant a kocsim.Hívtam apátokat,de ki volt kapcsolva.Aztán jött egy rendes ember,aki segített,de nem ez a lényeg.Ittam,haragudtam apátokra.Mérgesen mentem haza.Mikor az ajtóhoz értem,nyögéseket hallottam.
Benéztem az ablakon.A férfit pontosan nem láttam,csak annyit,hogy egy nővel sz*xel a konyhapulton.Részegen azt hittem,hogy apátok az,ezért berontottam,és a legközelebbi dolgot,amit találtam,hozzávágtam.Egy üres sörösüveget.A férfi hátra nézett,aggódva hívta a mentőket.
A kórházba Roy (apuka) is bejött.
Természetesen a fejéhez vágtam egy csomó dolgot.Mikor ti suliba voltatok,arra jöttem haza,hogy pakol.Azt mondta,holnapután költözik.Aztán,hogy a rendőr felhívott,szétestem.Nem tudtam elhinni,hogy lehetek ilyen balfasz..Ezért vagyok most ilyen,amilyen!-már a könnyek fojtogatták.Shawn odament megvígasztalni.Egy perc múlva mind a hárman a földön kucorogva sírtunk.
-Ahahanya?
-Ighen?-szipogott ő is.
-Átmehetek Martinusékhoz?
-Menj csak!-mosolyodik el.

A hideg utcán sétálva elgondolkoztam az egész eddigi életemen.Nagyon hiányzott anyu gondoskodása.És hát...egy apuka.
Mindig támogatott mindenben.Ha valaha látnám,nagyon megköszönném neki az eddigieket...Amíg velünk volt.
Mikor az ajtóhoz értem,az magától kicsapódott,és egy kétségbeesett Gunnarsen 2.0 jött ki rajta.
-Pink!Jól vagy?Láttalak az ablakból és lejöttem!
-Igen,persze,csak...Bejöhetek?
-Gyere!-fogja meg gyengéden a karomat és befelé kezd húzni.
A konyhából Gerd Anne néz ki,sodrófával a kezében.
-Ohh..-szalad hozzám-Kincsem,minden rendben?
-Természetesen!-mosolygok.
-Ha akarsz,itt aludhatsz,de csakis akkor,ha anyukád belemegy!
-Rendben van,köszönöm!
Martinus türelmetlenül várakozik,majd közbeszól.
-Jólvan anya,elég volt!Gyere Pink!-rángat felfelé.
Mikor már elég távol voltunk,megszólaltam.
-Most meg mi a faszért kellett feljönni?Még sajnáltattam volna magam!-durcizok be.
-Ennyire gyorsan túltetted magad rajta?-kérdezi vigyorogva.
-Azt hiszem igen.. -mondtam.
A szobájában fogtam magam,és belehemperedtem az ágyába.
Anyámnak dobtak egy üzit,megengedte,hogy itt maradjak.
Martinus leült mellém,majd csak bámulta a kijelzőt.Én meg egyből ránéztem.
-Ezt akkor csinálod,ha mondani akarsz valamit!
-Mi?-eszmél fel a bambulásból.
-Mit akarsz mondani?
-Semmit!-erősködik,majd a nyakam kezdi el csókolgatni.
Hogy húzzam az agyát,a kijelzőt bámulom.Szívogatja,majd rám mászik.
-Tedd már le azt a szart!-teszi félre.
-De miééért?-nyújtom el az é-t.
Nem válaszol,csak megcsókol,egy darabig még ezt csináljuk,csak annak a Marcus gyereknek is most kell bejönnie.
-Nem tudom,mi lett volna,ha mondjuk 5 perc múlva jövök be...-vigyorog.
-Nem lett volna semmi!-nyújtottam ki rá a nyelvem,miközben amúgy Martinus ölébe ültem.
-Ne nyújtogasd,mert leharapom!-nyalja meg a száját Tinus.
-Egyem meg azt a mocskos fantáziátokat!-röhögök.
-Mindjárt téged eszlek meg!-csinálja újra ugyanazt.
-Fujj bazdmeg,ezt miért előttem kell csinálnotok?-kérdezi undorodva Marcus.-Inkább kimegyek!-csukná be az ajtót.
Ha nem ordítok utána.
-MARCUS,NE HAGYJ MÁR ITT EZZEL A PERVERZ ÁLLATTAL!-hallottam,ahogy röhögve lemegy a lépcsőn-De köcsög vagy!
-Ha itt maradt volna,én fejbebasztam volna..-csókolgatja a nyakam megint a fiú.
-Azt a kanos mindenedet,Gunnarsen!-masszírozom a kockahasát.
-Hmm..Ne csináld,már így is áll!
Ekkor felkeltem az öléből és mellé ültem.
-Ezt most nem gondolod komolyan?-néz rám meggyötörten.
-Sajnálom Gunnarsen..-vigyorgok.
Vágytól égő szemmel rámnéz.
Közelebb jött,és a fejét az ölembe hajtotta.
-Kivánlak,nagyon!-húz magához,majd erőteljesebben megcsókol.
-Akkor várhatsz is rám...
Rákacsintottam,amitől még jobban beindult.