Rajongás, vagy szerelem?

Hányszor fogunk mi még így elesni!

Már késő délután volt, mikor eszembe jutott, hogy el kéne mennem a suliba beiratkozni.
Gyorsan felkaptam magamra egy viszolnylag jól kinéző göncöt:

Majd lesiettem a lépcsőn. Mac éppen szokás szerint a pofáját tömte. Csak mikor leértem, pillantott felém.
-Mizu csinibaba? Merre mész? - kérdezte, visszahajolva a hűtőből.
-Beiratkozni a pokolba! - vont meg a vállam.
-Tudod te egyáltalán, hogy merre van?-kérdezte mosolyogva.
-Megtalál engem akár a sátán is!Az iskola meg pláne!
Ezen nevetett.
-Ha nem zavar, elkísérlek! - húzta a cipőjét.
Ekkor Erik és Anne léptek be az ajtón.
-Marcus fiam, hova a jó égbe akartál menni? - kérdezi Gerd.
-Elkisérem Pinket a sulihoz, kapitányúrnő! (dikk ez honnan gyütt) - állt vigyázba/haptákba.
-Majd Tinus drága gyermekem elviszi.
-De miért?? Mit csináltam??
-Azt édes fiam, hogy már megint üres a hűtő!-nézett ki a hűtőből Kjell. Én ezen egy jót kuncogtam. Erre Marcus oldalba bökött. - Legközelebb a zsebpénzedből fizeted ki a napi betevőt!
-Martinus, az a féreg volt! - durcizott be.
-Nem hinném... Ő eszik annyit havonta, mint amennyit te naponta. És most eljössz a boltba és megveszed az esti kaját, vagy nem állok jót magamért!-kiáltotta az anyja. Én is kb. így reagálnék, ha a gyerekem még a tányérokat is felzabálná a hűtőből.
-Ok... MARTINUS, GYERE TE NYOMORÉK ÁLLAT! - orditott.
-Mi a baj? - battyogott le.
-Kisérd el kérlek szívem Pinket a suliig, hogy be tudjon iratkozni!
-Rohanok. Egy perc! - nézett rám. Bólintottam. Ja persze, én addig belemelegszem itt bennt a kabátomba, jó ötlet!
Egyébként Martinus tényleg gyors volt.
-Indulhatunk. - lepétt velem együtt ki az ajtón-Majd jövünk! - kiabált vissza gondolom a szüleinek.
-Jólvan Tinus, menjünk, és próbáld felfogni, hogy arra az egy,vagy másfél órára nem fogunk hiányozni senkinek!
-Azért neked tuti hiányoznék!
-Álmodozni szabad!-bólintottam, miután elindultunk.
-Rólad álmodozni a legszebb!-mosolygott.
Elpirultam.
-Gunnarsen, én is tudnék olyat mondani, amitől lesül a bőr a képedről! És ezzel azt akartam elérni, hogy ne basztassál!
-Én csak álmodozok. Azt mondtad, azt szabad! - vigyorgásra váltott a mosolya.
-Huhhh... annyira fogyatékos vagy néha... - fogtam a fejem.
-És te ezért szeretsz! - akart puszit adni a fejemre, de én elhajtottam.
-Na megjöttünk, vissza is mehetsz!
-Ráérek!Legkésőbb 1 óra múlva érjél ki, randim lenne! - nézett az órájára.
-Oh, akkor ezek szerint nem csak velem játszol így, Tintinkee!
-Nyugi, csakis tied a megtiszteltetés! Na menjél! - sürgetett.
Belépve egy csomóan odajöttek autogrammot kérni. Nagyon most nem érdekelnek. Az igazgatónál megkaptam a tankönyveket meg az órarendet.
10/b.Uhh de jó nekem. Gyorsan lesiettem Martinus elé. Természetesen nem sokan voltak, mivel vasárnap volt. Így szerintem rájöttetek, hogy hétköznap ki voltak kérve a suliból.
-Melyik osztályba mész? - kérdezte a telefonjából felnézve.
-10/b.-mondtam unottan.
-Ezazz, legalább ott is tudlak csesztetni, nem csak házon kívül.
-Te is oda jársz? Na ne röhögtess!
-Egyébként meg Skyler is, mikor mi éppen egymás elől futottunk, beiratkozott. Ő is 10/bs lesz!
-Biztos örül az ofő, hogy ennyi tehetséges gyermeke van! - röhögtem.
-Biztos, de mi vagyunk a kedvencei.
-Ez majd holnap változni fog! Megszerezzük mi azt a címet!
-Majd meglátjuk! Na de induljunk meg! - nevetett.
Elindultunk. Más úton jöttünk, mint odafele, így ne csodálkozzatok, hogy egy játszóteret pillantottunk meg tele gyerekekkel. És egy üres mászókával.
-Arra gondolsz, amire én? - néztem rá vigyorogva.
-Én érek oda előbb! - kiáltotta, majd mind ketten futni kezdtünk.
Én futásból egyből ráugrottam az alacsony mászókára, Tinus meg a csúszda alá állt.
-Gyere, elkaplak! - mondta.
-Csak vigyázz a vesédre, nehogy kirúgjam! Kész vagy?!
-Igen!
-Akkor megyek!
É lecsúsztam egyenesen Martinushoz, aki nagy lendülettől hátraesett.
-Hányszor fogunk mi még így elesni....
-Elég sokszor, van egy olyan érzésem...