Fogadásból Barátnő[M&M] [BEFEJEZETT]

Hazudtak..?

Reggel Martinus mellett ébredtem fel. Éreztem nyakamon édes szuszogását, majd kaptam egy hívást a rendőrségtől. Persze felvettem, mert biztos valami fontos dolog.

-Jónapot kívánok, maga Alyah Gray?
-J..Jó napot...Igen, én va-vagyok Alyah Gray.-mondtam szakadozva
-Akkor jó. Örömmel jelentjük be önnek, hogy a szüleit sikeresen megtalátluk 10 év után!
-MIVAN?! Nem úgy volt, hogy meghaltak?..-kezdtem sírni
-De, de nem lehetett tökéletesen beazonosítani az áldozatokat, hisz eléggé megroncsolódtak a halottak. És most megtaláltuk őket. Élnek, jelenleg Osloban élnek. 
-Mi? Komolyan? Hozzák ide őket ma!
-Rendben, visszhall.
-Viszhallásra...

Ezt nem hiszem el..a szüleim élnek, és Osloban vannak. Na azt már nem! Biztos nem fogok kiköltözni oda. Max ők költöznek ide. De jézusoooooooooom!! Végre láthatom a szüleimet annyi év után...elkapott a sírógörcs, és ezzel egyidőben Martinus is felébredt.

-Mi a baj szívem?-adott egy csókot
-Megtalálták.-ennyit tudtam kibökni.
-Kit? Aly mi van? Kit találtak meg?
-Anyát és apát. Élnek. Osloban vannak.-öleltem magamhoz és beszívtam az illatát
-Akkor végre megismerhetem őket.-most viszont én adtam neki egy csókot

Anyuékat ehhez a házhoz hozzák, szóval el kell kezdeni készülődni. De Martinus mint a fagyott kutyaszar feküdt az ágyon..hihetetlen ez a gyerek..kinyitottam az ablakot. Hozzáteszem, -15 fok volt kint. És lehúztam róla a takarót. Tudni illik, mi minden este bezárjuk az ajtót, legalább is Martinus bezárja.

-Na nem fagy oda a segged az ágyhoz?-nevettem fel
-Nem! De csukd be az ablakot.-kérlelt
-Rendben baba.-majd becsuktam az ablakot, és Martinus közeledni kezdett felém.

Majd a falnak tolva megcsókolt..amit viszonoztam, majd az ágyra döntött. 

-Gunnarsen tűrtőztesd magad. Főleg mostantól. Anyuék vissza jönnek, és nem akarom, hogy egy kanos gyökérnek higyjenek...modjuk...eléggé kanos vagy.-mentem közelebb az arcához
-Tudom hogy az vagyok babygirl.-majd lesmárolt

Hogy mennyire makacs ez a gyerek...kezeimet a vállán pihentettem, ő pedig a derekamon. Aztán eltávolodtam tőle.

-Aludni akarok.-próbáltam húzni az agyát
-Akkor aludjunk.-mutatott az ágyra
-aztaaaaaaa
-Mi az?
-Hát annyira makacs vagy és még is engedsz aludni.-öleltem meg

Majd bealudtunk. Legalább is én, tuti. Martinust egy pillanatra sem engedtem el, és ő sem tette ezt. Éreztem édes szuszogását, és édes illatát. 

Ahww megöl ez a gyerek