17 éves fiatal boszorkány vagyok. Éppen hetedik évemet taposom a Roxfortban Harryékkel. Szerencsére tavaly év végén sikerült legyőznünk Voldemortot így a hetedévünk nyugis lesz.
Szerencsénkre Teddy át aludta a roxfortba út nagy részét. Tízperce öltözhettünk át amikor Ginny be tört konkrétan a kupénk ajtaján.
-Haaaaaaaaaarymmmmmmmm................................mit keresel te az mellett a cafka mellett?-üvölti
-Nem vagy eszednél Weasley, hogy ordíthatsz amikor itt van egy kisbaba aki éppen alszik- nézek rá mérgesen. Bár én tettem egy csend bűbájt a kis Teddy köré amikor elaludt, hogy biztos ne ébredjen fel semmilyen zajra.
-Kit érdekel egyébként is nem hozzád szóltam cafka- mondja vörösödő fejjel. Mielőtt rá fognám a pálcám Harry fel áll és ki tolja az ajtón.
-Engem például érdekel és még egyszer ne merészeld Arzut cafkának nevezni ugyanis ő nem az- mondja majd rá csapja a vöröskére az ajtót. Mindannyian meglepődünk ugyanis Harry nem sokszor szokta fel emelni a hangját főleg nem olyanokkal akik eddig a barátai közé tartoztak. – Nem hiszem el, hogy vele jártam eddig.
-Mi sem Harry, mi sem – kontrázik rá Draco erre mindannyian nevetünk
~Figyelem mindjárt megérkezünk az állomás végére~Halljuk meg a hangos be mondott. Mindannyian a még mindig alvó Teddyre nézünk. Annyira sajnálom őt de most fel kell keltenünk ugyanis velünk kell be jönnie a kastélyba. Így gyorsan le veszem róla a bűbájt és elkezdem simogatni a hátát.
-Teddy ébresztő – suttogom a fülébe, már érzem , hogy fent van csak nem akarja ki nyitni a szemét- Ha nem nyitod ki a szemed nem fogod látni amikor megyünk a kastélyba –mondom neki erre ő felkacag a szívemet melegíti a hangja
-Zu fe-fe-hallom meg ez azt jeleni vegyem fel, gyorsan fel kapom az ölembe mire ő a nyakamba fúrja a kicsi buksiját majd el kezd játszani a hajammal és a nyakláncommal amit anyumtól és apukámtól kaptam-áhhhhhhhhhrrrrrrrrrr-halljuk meg a kis morgó hangot a nyakam mellett erre mindenki el mosolyogja magát mindig ezt váltja ki a nyakláncom belőle ugyanis egy oroszlános nyakláncot kaptam a szüleimtől ezzel is jelezve melyik házba vagyok be osztva.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Igen az oroszlánok így csinálják – mondja Harry a kicsinek és megpöcköli az orrát nem nagy meglepődés, hogy erre Teddy felkacag de még mindig picit álmosan a nyakamba bújik
-Nagyon aranyosak vagytok így-halljuk meg a mindig álmodozó Luna hangját
-Köszi – feleli rá a mellettem ülő fekete hajú mágus
Ekkor halljuk meg, hogy újra felszólítanak minket a leszállásra. Szerencsére a csomagokkal nem kell bajlódni így könnyebben megy a leszállás. Miután sikeresen leszálltunk így heten el indulunk egy kocsi felé ami fel visz minket a kastélyhoz. Szerencsénkre Dumbledore már nem kötelezett minket a kötelező egyen ruhára csak annyit kért, hogy a talárunk legyen olyan, mint a roxforti tanulok többségéjé azon belül őt nem zavarja, hogy mit viselünk. Valamint örültünk amikor el mondta, hogy a következő svk tanárunk a nagybátyám lesz.
A nagyteremben ülve érzem, hogy mindenki minket figyel. Hát igen kis csapatunk ki harcolta, hogy egy asztalnál ülhessen. Persze nagy rá beszélések kellettek amibe szerencsénkre be segített Siri és Perselus is. Az igazgató a szokásos unalmas szövegel jön. Nem lepődnék meg, ha egyszer valaki el aludna már rajta. Egyszer csak arra leszek figyelmes hogy Teddy el kezdi húzogatni a hajamat. Mikor rá nézek elmosolyodik.
-Ham – ham Zu............-hallom meg kérlelő hangját
Természetesen mindenki megdöbben amikor meghallják a kis Teddyt és így egyszerre áll be csönd a Nagyteremben.
-Mindjárt lesz. Okés picur. – mondom neki és meg simogatom az arcát
Mint mindig amikor nyűgös akkor csak az én vagy Harry kezében nyugszik le. Így most is csak azért ilyen csöndes bár látszik rajta, ha nem lennénk most mellette már üvöltene az ételért. Hát igen nem szokta meg, hogy ennyit kell várni a vacsorára ugyanis már rég el múlt az ő ideje amikor enni szokott.
-Jaj, öreg fejem. Majdnem elfelejtettem........................-hallom meg Dumbledore karcos hangját-..............Mint mindannyian észre vettétek, hogy egy új asztal került be a nagyterembe ahol néhány társatok foglal csak helyet. Gondolom őket nem kell be mutatnom – mondja mosolyogva- viszont a Harry kezében lévő kisgyermekre gondolom kíváncsiak vagytok, hogy ki. Akkor be is mutatnám Edward Remus Lupin mostantól ő is a roxfort lakója és a hetedéveseinkkel fog az órákon lenni ugyanis Mr. Potter és Ms. Black gondoskodik róla, ha jól tudom. – néz felénk, erre Harry csak rá bólint hogy igaza van- Akkor kezdődjék a lakoma..........................
Erre megjelent a az asztalokon az étel és minden asztalnál a zsivaj is el indult. Nálunk is Draco , Neville és Hermione éppen valamit megvitattak nem igen figyeltem ugyanis. Gyorsan át vettem Harrytől Teddyt és elkezdtem meg etetni természetes csak egy kis banánt és almát kapott pürésítve majd lefekvéskor pedig még mindig tejet iszik. De azt majd csak fent a szobánkba kap ugyanis biztos, hogy el alszik majd miatta.
-Na haaaaaaaaaammm- mondom és nyújtom felé az ételt amit ő mosolyogva fogad közben megérkezik egy kis tea is amit kértem a manóktól a kis drágám számára. Miután sikeresen végzett az étel be lapátolásával Harry át vette a kicsi etetését így én is tudtam enni. Szerencsére gyorsan végeztünk és ahogy látom éppen most osztotta meg Siriusszal az igazgató, hogy hol lesz a lakhelyünk. Míg mi elindultunk kifelé, hogy megvárjuk Sirit addig mindenki sutyorgott a hátunk mögött nekem és Harrynek, valamint Draconak ez nem volt furcsa de a többieknek igen és láttam, hogy rosszul érinti őket.
-Ne is figyeljetek rájuk csak irigyek és nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy mi ilyen kivételezést kaptunk most- mondom mosolyogva miközben Teddyt ringatom
-Igaza van Arzunak – hallom meg magam melől Harry és Sirius hangját egy szere
Végül Sirius elmesélte, hogy nehéz volt meggyőzni az igazgatót de végül azon a folyóson lesz a szobánk ahol az övé is. Persze így nyugodtak lettünk hiszen az ő szobája a hetedik emeleten van. Ahol nem igen járkálnak diákok. Miután sikeresen fel értünk Siri búcsút vett tőlünk azzal a mondattal, hogy nála kezdünk holnap úgyhogy készüljünk fel. Mikor be léptünk kellemes meglepetés fogadott minket ugyanis semelyik ház színét sem lehetett meg találni a lakosztályunkba ugyanis mindenhol a barna színek domináltak. Egy gyors fürdés után. Még beszélgettünk egy kicsit miközben Teddyt altattuk majd mindenki ment a saját párjával a közös szobájába. Hát igen ez pedig nekem köszönhető. az érvelésemben az is nagy lapot adott, hogy el magyaráztam, hogy nekem és Harrynek muszáj Teddy közelében lennünk és így nem lenne fer helyzet a többiekkel, hogy mi közös szobában alszunk ők meg külön külön így bele ment, hogy így alakítsa ki a szobákat számunkra.
