Szerelmünk Lehullott Szirmai

Második fejezet

Miután Lauren megtalálta a háza előtt segítséget kérő férfit, az mondhatni pánikrohamot kapott. Nagy nehézségek árán is, de sikerült lenyugtatnia és bekísérnie a nappaliba, Noèt pedig a szobájába, ha esetleg más szándékai lennének az illetőnek, akkor Ő ne szenvedjen kárt (igen, Lauren eléggé paranoiás volt). Leültette a szoba közepén lévő kanapéra, felajánlott neki egy régi, kopott kapucnis pulcsit, mivel fájdalmas látványt nyújtottak az abnormálisan fehér és vékony karjai. Pár perc alatt csinált egy bögre teát és átnyújtotta a váratlan vendégnek, aki hálásan el is fogadta. Leült a kanapéval szemben lévő fotelbe és belekezdett a monológjába.

- Szóval, honnan jöttél? És... ki vagy? Milyen fajta segítséget szeretnél kérni?- dobálta a kérdéseket a vele szembe ülő fél felé, aki aktívan a bögre tartalmát szuggerálta és tapintható volt benne a feszültség. Lassan és felemelte a fejét és összes bátorságát összeszedve megszólalt.

-Nem tudom, honnan jöttem. Nem... nem emlékszem semmire, az... az egész egy nagy fekete űr, csupán egy név villan be, de az... az sem emlékeztet se...semmire. - szakadozott válasza után a kezébe temette az arcát. Lauren aggódó és szánakozó tekintettel meredt rá, hiszen alig lehetett idősebb húsznál, biztos keresi vagy haza várja valaki. Át ült a kanapéra és ügyetlenül is, de megfogta a vállát, jelezvén, hogy nyugodjon le.

- És, mint említetted emlékszel egy névre, mi az? - próbálta kicsikarni a válaszokat, hátha előrébb jut.

-Lo..ki - nyögte ki pár másodperc gondolkodás után, majd a padlót kezdte el szemlélni.

- Nézd, öhm... ha akarod segítek, beviszlek a kórházba vagy a rendőrségre vagy nem tudom hova és... majd kiderítik, ki is vagy. De ezt mind csak holnap, ma már elég késő van, viszont, ha akarod... itt maradhatsz. - ajánlotta fel Lauren, mert külsőleg... feltehetőleg Loki eléggé introvertált személyiségnek tűnt, akinek szükségé van a lelki és bármilyen segítségre.

- Tényleg segítene? Nos... köszönöm. Eddig a mai nap folyamán mindenki levegőnek nézett... vagy leköpött.- mondta és elhúzta a száját. Pár percnyi csend telepedett a két fél között és csak a gyerekszobából kihalló mese hangját lehetett hallani. Végül a feszült hangulatot Loki törte meg.- A kisfiú az öné...?

- Lauren.

- Lauren?- fejezte be a mondatot.

- Igen, az enyém. Noè a neve.

- Remélem a férjét nem fogja zavarni, hogy itt legyeskedek körülöttük, deha mégis, akko...

- Nincs férjem, ketten élünk - szakította félbe a feketehajú mondandóját, aki meglepetten és bocsánat kérően nézett rá.

- Ne haragudjon Lauren, nem...

-Semmi baj, nem tudhattad. Amúgy kérlek tegezz.

-Rendben... öhm, hol fogok aludni? A kanapén? Nekem az is megfelel, ha nincs más... esetleg.

- Van egy vendégszobánk, szerintem ott. Ugyan egy fürdőszoba van, de majd megoldjuk.

×××

Körülbelül vacsoraidő tájékán asztalhoz ült Noè és elkezdte faggatni Laurent.

- És akkor most Ő hozzánk költözik?

- Csak ideiglenesen van nálunk, amig megoldást nem találunk a helyzetére.

- És meddig marad? Nem szeretném, ha elhasználná az összes melegvizet...

- Nem tudom, viszont kérsz a tésztához húst?

- Nem szeretem. Lehívjuk Őt is?

- Mi az, hogy nem szereted? Amikor kisebb voltál, éjjel nappal az etted!

- Öhöm, na akkor lehívjuk Őt?

- A neve Loki és nem Ő. Mit gondolsz... lehívjam?

- Ja, Ő majd megeszi az én húsadagomat is.

A párbeszéd befejeztével Lauren felbaktatott a emeletre és óvatosan bekopogott a vendégszoba ajtaján.

- Loki, nem akarsz lejönni enni?- csend. Végül még egyszer kopogott, majd még egyszer.- Öhm... akkor benyitok.
Így is tett, belépett a kicsinyke helységbe és Loki az ablakkal szemben ült a széken, összeráncolt szemöldökkel szuggerálta az autóutat. Odasonfordált mögé és megkocogtatta a vállat, minek hatására a feketehajú majdnem kiugrott az ablakon. -Bocs, nem... nem akartalak megijeszteni, de háromszor kopogtam és gondoltam bejövök. Amúgy kész a vacsora, szóval, ha éhes vagy, akkor jöhetsz.

- A szürke sávba, a fémdobozok, amikbe emberek vannak... pontosan mik?- mondta, oda se figyelve arra, amit vendéglátója mond. Ez a kérdés meghökkenést váltott ki a nőbe, de nem akart udvariatlan lenni és inkább válaszolt.

- Autók, kocsik, közlekedési járművek. Annak segítségével jut el az ember A pontból B pontba. Nagyon nem értek hozzá, nincs jogsim, de sokak számára hasznos találmány.

- Mi az a ,,jogsi"?- kérdezte Loki, viszont már választ nem kapott rá, mivel Noè kicsit hisztis hangnemben megszólalt.

- Anya! Éhes vagyok, szedsz kaját vagy megint nekem kell?- azzal a lendülettel Lauren elhagyta a szobát, gyorsan visszakiálltott a feketehajúnak egy ,, ha éhes vagy gyere le"- t.