Sziasztok!
Nos... kicsit túl rég volt már rész, aminek megvan(nak) az oka(i).
Elsőnek is szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem reagáltam egyetlen egy commetre, vote-ra vagy listázásra sem, de... egyszerűen el akartam felejteni ezt a történetet, a szőnyeg alá akartam söpörni,... mert... mondhatni szégyeltem a befejezetlenségét, a hiányosságát. Az ihlethiány nem mentség, mert még csak meg sem erőltettem magam a történet folytatásával kapcsolatban.
Példának tudom felhozni az egyik régebbi könyvemet, a Szimbiótával összezárva -t... azt sem tudtam befejezni, nem volt ötletem és valahogy elszállt a varázs... ezért leszedtem.
Ezt a könyvet is azért hagyom fent, mert reménykedek benne, hogy tudom folytatni. Való igaz, hogy az idő hiánya, a sok tanulnivaló és a mérhetetlen lustaságom mellett erre kevés esély van, de... a remény hal meg utoljára. Lokit és Tom Hiddlestont még mindig annyira szeretem, mint a történet megírása elején, szóval ha ezt nem is fogom folytatni, egy újba talán bele fogok kezdeni (hála Rómeónak és Júliának😉)... viszont attól félek, hogy az is befejezetlen marad.
Szeptembertől gimnáziumba fogok járni(... még a gondolata is sokkoló), aki debreceni annak ismerősen csenghet a Dienes szó. Előreláthatőlag még ennél is kevesebb szabadidőm lesz, bízok a legjobbakba.
Végszó gyanánt köszönöm a rengeteg commentet, vote-ot és bármilyen formájú támogatást, legyen szép nyaratok, kitartást a következő tanévre, sziasztok!
Isaac_N
YOU ARE READING
Szerelmünk Lehullott Szirmai
RomanceLaurenre a fia nevelése mellett túl sok feladat hárul rá a mindennapi életben, legyen az a legkisebb problémától,mint a takarítás, a legnagyobbig, alias adók és számlák rendezése. Egy teljesen átlagosnak tűnő téli napon ,,rátalált" a háza ajtaja el...
