Ha tudtad volna

4. Valóra vált álom?

Az egész éjszakát a kórházban töltöttük Lucy-val. Josh-t, aki idő közben fölébredt,  ezeregy vizsgálatra kísértük el. Végül nem találtak semmit, de másnapig bent tartották, így mi inkább ott hagytuk.
Mire haza értem, már reggel volt, a madarak csiripeltek, a lágy szellőt éreztem arcomon, amit megvilágítottak a felkelő nap sugarai. Nyugtatólag hatott rám az út. A természet csendje lecsillapította idegeimet.
Míg sétáltam, gondolkoztam. Az estén, a srácon a tánc térről, Josh-on, de legfőképpen Dany-n. Milyen csodálatos lány. Még csak most találkoztunk, de már olyan, mintha ezer éve ismerném. Amint kialudtam magam, felhívom. Idő közben a házunkhoz értem.
Nagy levegőt vettem, és beléptem az ajtón. Anya már elment dolgozni, így egyedül voltam otthon. Örültem neki, mert így nyugodtan elvégezhettem a dolgaim, és fekhettem le.
Hmm, végre a pihe puha ágyamban. Ezzel a gondolattal aludtam el.

-Kicsim, ébredj! Hasadra süt a nap! - keltegetett apró puszikkal Dany.
-Jól van, csak még 5 percet anyu..
-Nincs 5 perc, Beka, indulnunk kell, hisz ma van a nagy nap. Josh és Lucy végre össze házasodnak. Annyira izgalmas!
Várjunk csak, miiiii??? - ültem fel hirtelen. Nagy koppanás. - Áuu, a fejem! - vertem be a falba.
Csak egy álom volt. Egy elég érdekes álom. Két okból kifolyólag is. Egy, Dany az ágyamban kelteget? Ez tényleg csak egy álom lehet, egy nagyon, nagyon szép álom. Kettő, Lucy és Josh? Na azt megnézném! Hogy azok ketten, együtt... Katasztrófa lenne.

Mire anya haza ért lefürödtem, hajat mostam, fogat mostam, felöltöztem, sőt, még egy kis ebédet is sikerült össze dobnom gyorsan!
-Milyen volt a buli? - kérdezte anyu.
-Elég jól alakult, amíg bele nem rondított az az undorító alak. Aztán megint jó lett volna, és akkor történt az eset Josh-sal. Szóval a feltételes mód a legmegfelelőbb az estére. Jó lett volna, ha..
És neked a munka, milyen volt?
-Csak a szokásos, semmi extra. Mint mindig, eseménytelen.
-Jól van, hát én akkor benézek a kórházba, meg nézem hogy van Josh.
-Rendben drágám, add át neki üdvözletem.
-Meg lesz, szia.

A kórház liftjéből kilépve majdnem feldöntött egy idős néni a banyatankjával. Ezek veszélyesebbek, mint az autók! Josh ajtajához lépve arra lettem figyelmes, hogy társasága van. Kezei a lány combját simogatták, miközben mosolyogva hallgatta csacsogását. Csakhogy az a lány nem más volt, mint Lucy. Ahogy beléptem, egyből eltűnt onnan a keze, és úgy csinált, mintha nem történt volna semmi. Luce tovább beszélt. Mikor meglátott, a nyakamba ugrott. Ez elég furcsa volt, de nem akartam ilyen nyíltan rá kérdezni. Így be szálltam a beszélgetésbe, és a látogatási idő végéig ott maradtunk Josh-sal.
Miközben kifelé sétáltunk barátnőmmel, egy szót sem szólt, ami nem vall rá.
Így elkezdtem kifaggatni.
-Mi van közted és Josh között? - szegeztem hozzá a kérdést.
A kérdésre felkapta a fejét, és hulla sápadtan bámult rám.
Mi... Ő... Hát.. Izé... Tudod az úgy volt..