-Egy számomra ismeretlen ágyban, szobában, lakásban ébredtem.
Hirtelen ültem fel, amitől megsajdult a fejem, pedig nem is ittam sokat tegnap.
Hol vagyok? Aztán eszembe jutott. Dany!
Ott feküdt mellettem, édesdeden aludt még.
Visszafeküdtem mellé, és gyengéden simogattam az arcát.
Olyan gyönyörű! Azon is csodálkozom, hogy egyáltalán szóba állt velem.
Egyenletesen szuszogott, még nem nagyon akar felkelni.Óvatosan felkeltem az ágyból, nehogy felébresszem, össze szedtem a ruháim, és kimentem a konyhába.
Vajon mit szokott reggelizni?
Úgy döntöttem, maradok a rántotta, bacon kombónál. Maximum én megeszem, ha nem szereti.
Fel vertem a tojásokat, megsóztam, majd beleöntöttem a kissé olajos serpenyőbe.
A bacont felszeleteltem, és egy másikba raktam.
10 perc alatt kész is volt a reggeli.-Fel kéne öltöznöm. - gondoltam.
Azonban mielőtt ezt meg tehettem volna, egy kéz karolt át hátulról, és a tulajdonosa a nyakamba puszit.
-Jó reggelt, kis kuktám.-súgta fülembe.
-Jó reggelt álom szuszék! - fordítottam magam felé, és egy gyors puszit nyomtam feje búbjára.
-Gyere, együnk, remélem szereted a rántottát és a bacont.
-Imádom, köszönöm! - csillant fel a szeme.
-Olyan édesen falatozott, alig tudtam levenni róla a tekintetem.Meg ettük a reggelit, és felöltöztünk.
-Mennem kell. -mondtam .
-Tudom.-nézett rám szomorúan.
-Köszönöm a tegnap estét, rég nem éreztem magam ilyen jól.
-Bármikor, drága. - mosolygott rám azzal az édes szájával.
Nem bírtam ellenállni, oda léptem hozzá, és hosszasan megcsókoltam.
-Szia, pultos lány. - tartottam homlokának sajátom, csukott szemmel, számat beharapva.
-Szia Beka. - fújta ki a bent tartott levegőt.-Haza felé sétáltam, hogy kitisztítsam a fejem. Tegnap esti emlékeimbe merülve a lábaim vittek csak.
/Visszaemlékezés/
Közelebb lépett hozzám, és puhán szájon csókolt, majd elindult lefelé. Levettem a kardigánom, majd ő segített áthúzni a fejemen a felsőmet. Ott álltam előtte melltartóban. Feltűnően nézett, majd keze felfedezőútra indult. Először csak oldalamon futtatta végig ujjait, majd a mellém oldalát tapintotta.
Nehezen kifújtam a benntartott levegőt, majd én is elkezdtem őt levetkőztetni.
Remegett minden tagom, sosem csináltam még ilyet. Mi lesz ebből?-Minden rendben, nem lesz semmi baj. - suttogta fülembe, gyengén beleharapva közben.
-Tudom, de én még soha...
-Ma sem, nyugodj meg. Csak élvezzük egymás társaságát. Alszunk. Ennyi.
-Oké.
-Mindkettőnkön bugyi és melltartó volt már csak.
-Tessék, egy póló. - adott a kezembe egy fekete, valamilyen rock banda nevével ellátott felsőt.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Gyere, feküdj ide mellém. - kérte.
Be bújtam mellé a puha ágyba, majd betakaróztam.
-Így jó lesz? - kérdezte.
-Tökéletes. - néztem gyönyörű szemeibe.
-Megcsókolhatlak?
-Nem kell kérni, de persze. - nézett rám azzal az ellenálhatatlan mosolyával.
-Jó ideig egymásba fonódva mozgattuk ajkainkat együtt.
Mikor elfogyott a levegőnk, szét váltunk.
-Aludjunk. - mondta álmosan.
-Jó éjt Dany. - pusziltam még egyszer szájon.
-Neked is.. - mondta, majd aludt is.
Átöleltem, és én is álomba merültem./Visszaemlékezés vége/
-El se tudtam volna képzelni csodálatosabb első randit.
Jól tettem, hogy fel hívtam. Meg kell köszönnöm Lucynak is.
-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, kérem próbálkozzon később. - mondta a telefonba egy női hang.
Ez furcsa, ki van kapcsolva? Luce sose szokta kikapcsolni a telefonját. Biztos Josh-sal van.
Meg próbáltam őt is, de ő sem vette fel.
Majd később meg próbálom még egyszer, úgy sincs semmi baj, ha együtt vannak.
ESTÁS LEYENDO
Ha tudtad volna
RomanceHaza felé sétáltam. Ott hagytam; a parton, a villában, ahol először találkoztunk. A hosszabb utat választottam, gondolkodásra ez a legjobb. De a hangok a fejemben elhallgattak, nem segítettek, magamra maradtam. Én, és a természet. Mint régen, mint...