Ha tudtad volna

7. Talán

Mikor ajkaink össze értek, mintha egy lámpa felkapcsolódott volna; értelmet nyert minden.
Egyre gyorsabban mozgattuk őket, habzsolva az érzést. Majd nyelvével bejutást kért, és úgy folytattuk,idejét nem tudnám megmondani meddig. Hol a haját simogattam, hol lejjebb csúszott a kezem a nyakára. Ő kicsit alább merészkedett, keze vagy a csípőmön, vagy a fenekemen kalandozott.
Végül mikor már nem kaptunk levegőt, szét váltunk, és csak egymáshoz bújva táncoltunk.
-Nem iszunk még valamit? - kérdezte.
-De, megyek a pulthoz... Te mit kérsz?
-Arra gondoltam, esetleg inkább nálam...
-Ó, hogy úgy ! Persze. - pirultam el.
-Merre laksz?
-Pár utcányira, nincs messze, gyere! - húzott ki a tömegből.
Mikor kiértünk az ajtón, hirtelen ötlettől vezérelve a falnak nyomtam, mélyen a szemébe néztem, majd durván megcsókoltam. Meglepődött, de belement a játékba. Egyszer csak fordult a kocka, már én simultam háttal a hideg kőnek. Kezei oldalamat simogatták, szája a nyakamon járt már. A nyakam a gyenge pontom, mikor olyan helyre ért, nem bírtam, és felnyögtem. Egy fiú csapat ment el mellettünk, mikor megláttak minket, így, egymásba fonódva, elkezdtek oda kiabálni.
-Húú, be szállhatunk csajok? - kérdezte az egyik.
-Ne is álmodj róla, seggfej! Nem bírnátok ti velünk. - fordult feléjük Dany.
-Hajjaj, valaki nagyon harcias. Igazi amazon, miket tudnék veled csinálni az ágyban.. - röhögött a srác a haverjaival.
-Húzzatok innen, vagy nem állok jót magamért!-indult meg feléjük.
-Hé, hé inkább menjünk hozzád. Ez volt a terv, nem? - húztam vissza és néztem a szemébe.
-De akkora... Ne már, simán ki verném belőlük a szart is. Engedj! - Ekkor már én is ideges lettem. Miért kell a feszültség? Menjünk el, ők is el mennek, kész.
-Válassz, vagy ők, vagy én. - szegeztem  hozzá.
Döbbent arccal nézett rám, majd megfordult.
-Jó napotok van, fiúk, ma nem lesz bunyó. De tiszteljétek a nőket, mert ha legközelebb találkozunk, lehet rossz vége lesz.
-Ők csak röhögve elmentek, mi pedig elindultunk Dany lakásába.
-Csak egy kérdés, hogy akartál volna te megverni 3 fiút?
-Több küzdő sportot is tanultam. Fekete öves vagyok karatéból. Szerintem ők jártak volna rosszabbul.
-Azta, ezt nem is tudtam. Félnem kéne?
-Dehogy, téged sosem bántanálak!
-Ez jó hír. Messze van még a lakásod?
-Nem, itt is vagyunk. - mutatott a pár lépésre lévő házra.

-Szóval, itt lakom. - mutatott körbe Dany.
-Váó, ez gyönyörű. És ezek a képek? Ezeket te festetted?
-Igen, afféle művész lélek vagyok.
-Bámulatos. - ámuldoztam.
-Bort? - kérdezte.
-Igen, kérek.
-Tessék. - adta kezembe a poharat.
-Akkor, koccintsunk, a találkozásunkra!

-Le ültünk a kanapéra, és csak beszélgettünk. A munkáról, az életről, mindenről. Nem volt olyan téma, amiről ne tudtunk volna beszélni.
3 körül kaptunk észbe, hogy már ennyi az idő.
-Nekem mennem kéne. - mondtam.
-Ne, sötét van, nem is itt laksz a közelben, maradj kérlek!
-Nem is tudom..
-Nyugi, semmi olyan nem fog történni amit te nem szeretnél. - fogta meg a kezem nyugtatólag.
-Gyere, aludjunk! - ásított egy nagyot és bevezetett a szobájába.
Nagy, francia ágya volt, amin még 4-en is bőven elfértek volna.
Közelebb lépett hozzám, és puhán szájon csókolt, majd elindult lefelé. Levettem a kardigánom, majd ő segített áthúzni a fejemen a felsőmet. Ott álltam előtte melltartóban. Feltűnően nézett, majd keze felfedezőútra indult. Először csak oldalamon futtatta végig ujjait, majd a mellem oldalát tapintotta.
Nehezen kifújtam a benntartott levegőt, majd én is elkezdtem őt levetkőztetni.
Remegett minden tagom, sosem csináltam még ilyet. Mi lesz ebből?