Haza felé sétáltam. Ott hagytam; a parton, a villában, ahol először találkoztunk.
A hosszabb utat választottam, gondolkodásra ez a legjobb.
De a hangok a fejemben elhallgattak, nem segítettek, magamra maradtam.
Én, és a természet. Mint régen, mint...
-Elindultunk Dany-vel az erdőbe, ahol túrázni és sátrazni fogunk. Nem tudom mire számítsak, milyen lesz, mi fog történni. A barátaira nagyon kíváncsi vagyok, de ha csak fele annyira kedvesek és jófejek mint ő, nem lesz baj. Ahogy suhant el a táj mellettünk, úgy kezdtem megnyugodni. Ezt hozza ki belőlem a majdnem érintetlen természet látványa. Lopva rá-rá pillantottam sofőröm arcára, melyet ő mindig egy apró mosollyal nyugtázott, de nem szólalt meg.
Körülbelül fél óra múlva oda is értünk, a többiek már vártak minket. Dany bemutatott, mindenki nagyon kedvesen fogadott. Elindultunk a táborhelyünk felé, ami elég messze volt, sokat kellett gyalogolni, de megérte, ugyanis ezen a csodás helyen tudtuk leverni sátrainkat.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Wáó, gyönyörű ez a hely! - Igen, lenyűgöző. Már 5 éve ide járunk a srácokkal. - tájékoztatott Dany. - Hol ismertétek meg egymást? - kérdeztem. - Osztálytársak voltunk gimiben. Ahogy mondani szokták, onnan marad meg a legtöbb barátság. Szerencsére ez ránk is igaz. - mosolygott rájuk.
Felállítottuk a sátrakat, értelemszerűen Dany-vel fogok aludni, ami miatt nagyon izgatott vagyok, de egyben félek is. Míg a fiúk elmentek tüzifáért, mi lányok elkezdtük felszelni a zöldségeket, a húsokat pedig nyársra tűztük. Épp a hagymával bajlódtam, mikor valaki mögém lépett, és hátulról átkarolt. Egyből bizseregni kezdett minden porcikám, így tudtam hogy ki az. - Szia szépségem. - súgott a fülembe. Lehelete megborzolta nyakam, tiszta libabőr lettem. -Szia, pultos lány. - búgtam vissza. - Jól érzed magad? - kérdezte. - Sose volt jobb. - válaszoltam elhalóan, ahogy gyengéden nyakamba csókolt. - Lehet hogy ezt nem itt kéne. - húzódtam el és fordultam szembe vele. - Tudom, tudom. Majd éjszaka. - kacsintott rám. Biztos látta a megdöbbenést az arcomon, mert felnevetett. Az a kacaj, megmelengeti a szívem. Dobtam felé egy erőtlen félmosolyt.
Visszatértek a fiúk, megrakták a tüzet, így elkezdhettük sütni a vacsorát. Közben beszélgettünk, sok mindent megtudtam Dany-ről, rengeteg vicces és kínos sztorit meséltek róla a többiek. Ők voltak az iskola csínytevői. Az emlékek hallatán egyáltalán nem érezte rosszul magát, inkább nevetett rajtuk, hogy milyen fiatal és bolond volt. Nem mintha most nem lenne az. Előkerült pár fotó is.. nem is kell mondanom, hogy akkor is nagyon szép volt, de most aztán gyönyörű. Nőiesedett, csajosabb lett, az arca kisimult. Gondolataimból egy ének hang riasztott fel. Dany énekelt, Jacob pedig gitározott mellé. Hihetetlenül szóltak együtt. A lány végig rám nézett, és mosolygott. Olyan elképesztő. El sem hiszem, hogy ez a nő velem akar lenni.
Órákig ültünk még ott, a vége felé Dany hozzámbújt, elkezdett hideg lenni. Vállamra hajtotta a fejét, már majdnem elaludt. Gyengéden végig simítottam arcán mire kicsit megrezzent, álmos tekintetét rám vetette. - Menjünk aludni? - kérdeztem. - Igen. - csillant fel a szeme. -Mi megyünk srácok, jó éjszakát. - köszöntem el tőlük. -Mi is megyünk, sziasztok. - mondták.
A sátrunkba lépve engem is elfogott az álmosság érzése, de mikor Dany elkezdett levetkőzni, egyből felébredtem. - Te nem öltözöl át? - nézett rám kérdőn. - De, de persze. - Fejemen húztam át éppen a felsőm, mikor egy kéz érintette meg oldalam,ami egy apró nyögést váltott ki belőlem. Sikerült levennem, és szembe találtam magam gyönyörű szemeivel. Már egyáltalán nem tűnt fáradtnak, és én sem éreztem magam annak. A levegő csak úgy forrt körülöttünk. Kezemet lassan arcára helyeztem, és elkezdtem magam felé húzni. Ajkainkat már csak egy hajszál választotta el egymástól...
