Találkozás

Kettő

Kagome csendben sétált Sesshoumaru mellett, néha egy-egy bizonytalan pillantást vetve a férfira. Teljesen más volt a hangulat, mint Inuyashával, így nem igazán tudta, hogy meg kéne-e egyáltalán szólalnia vagy sem. Az feltűnt neki, hogy Sesshoumarunak, még ha nem is akarja kimutatni, nehezére esik tartania ezt a tempót is, a sérülések miatt, amiket alig takart a rongyos kimonója.

A lány lassítani kezdett, mire a youkai egy kérdő pillantás kíséretében hozzáigazította lépteit.

— Még mindig fáj egy kissé az oldalam — válaszolta meg a ki nem mondott kérdést a papnő.

Sesshoumaru egy türelmetlen pillantással nyugtázta a mondatot.

Nem túl beszédes, mi? Ahogy ez a gondolat átfutott a papnő agyán, kissé keserűen elmosolyodott, amint eszébe jutottak a jó hangulatban telt utazások Mirokuékkal. Hiányoztak neki, jobban, mint valaha is gondolta volna és szinte elviselhetetlenül aggódott értük.

— Oi, miko — rántotta ki a gondolatai közül Sesshoumaru hangja.

— Igen? – nézett fel érdeklődve a youkaira.

— Először Rinért és a többiekért megyünk — jelentette ki ellentmondást nem tűrően a férfi.

Habár a hangnem egyáltalán nem volt szimpatikus a lánynak, nem talált rá okot, hogy tiltakozzon, így csak bólintott egyet beleegyezésképpen.

Csendbe burkolózva sétáltak tovább az erdőben, Kagome pedig a körülötte elterülő békés tájat szemlélte. A fák és bokrok leveleit gyengén borzolgatta az enyhe szellő, folyamatosan változtatva a körülöttük lévő árnyékokat. Néha megroppant egy-egy ág a talpuk alatt, de ezenkívül semmi más nem hallatszott a madarak énekén és az erdő apró lakóinak motoszkálásán kívül.

Az időleges nyugalmat Sesshoumaru törte meg, ahogy egyszer csak megtorpant a lány mellett. Kagome még látta, ahogy a férfi ajkai egy gunyoros mosolyba rándulnak, mielőtt az hirtelen megfordult, és a körülöttük lévő fák koronáját kezdte el pásztázni a tekintetével.

— Meddig szeretnél még majom módjára az ágak között rejtőzködni, öcsém? — A szavai szinte csepegtek a gúnytól.

A tőlük jobbra lévő fa lombja megrezzent, majd Kagome döbbenetére Inuyasha ugrott le a levelek közül, aki kezét a kardja markolatán tartva, pár lépéssel közelebb óvakodott hozzájuk.

— Habár tagadhatatlanul illik hozzád ez a szerep — lépett a papnő elé Sesshoumaru, ezzel megakadályozva a félszellemet, hogy tovább közeledhessen a lányhoz.

— Kagome, mégis miért vagy vele? — hagyta teljesen figyelmen kívül a bátyját Inuyasha. — Haza kellett volna menned...

— Inkább én kérdezhetném, hogy te mit keresel itt — szólalt meg a lány, ügyet se vetve a félszellem szavaira.

— Megéreztem a szagodat és idejöttem — jelentette ki egy percnyi habozás nélkül a fiú. — Most pedig örülnék, ha válaszolnál.

— Tettem a mikonak egy ajánlatot, amit ő elfogadott — szólalt meg Sesshoumaru Kagome helyett.

Inuyasha szemei egy pillanatra elkerekedtek, majd kardját előrántva nekiugrott bátyjának. A youkai még pont időben reagált, és saját fegyverével hárította a Tessaiga csapását. A kard megremegett a kezében, ahogy a két penge találkozott. A félszellem hátraugrott a sikertelen támadás után, számítva az ellencsapásra, ami azonban nem érkezett meg.

Sesshoumaru bizonytalanul próbált talpon maradni, kardját kissé lejjebb eresztve kísérletezett újra megtalálni az egyensúlyát. Inuyasha, látva bátyja zavarát újra felé lendült és egy újabb vágást kísérelt meg a zavarodott youkai felé.