Kagome próbált nem tudomást venni az őt gyilkos tekintettel bámuló Jakenről, miközben Kaede anyó kunyhójának padlóján kuporogva, Sesshoumaru szakadt kimonóját varrta. A szorosan mellette ülő Rin érdeklődő pillantása már jóval kevésbé zavarta.
— Szeretnéd, ha megmutatnám, hogy kell? — kérdezte kedves mosollyal a kislánytól, aki erre hevesen bólogatni kezdett.
A papnő szembefordult Rinnel, és lassan magyarázni kezdte neki a varrás alapjait, miközben úgy tartotta a kezében lévő anyagot, hogy a kislány is lássa.
— Megpróbálhatom? — nézett rá csillogó szemekkel az apróság, mire Kagome egy bólintás kíséretében odanyújtotta neki a kimonót.
Mikor Rin már az első öltést varrta, jutott eszébe, hogy esetleg nem Sesshoumaru ruháját kellett volna odaadnia gyakorlásra. A férfi tekintetében azonban egyáltalán nem látszott neheztelést, inkább érdeklődve figyelte a sebtében létrejött varrásórát.
Ahogy a pillantásuk találkozott, Kagome gyorsan újra Rinre összpontosította a figyelmét, és egy kis magyarázás után, némán figyelte a kislány munkáját. Rin, végezvén egy szakadással, boldogan mutatta a kissé esetlenül összefércelt ruhadarabot Kagoménak, aki erre mosolyogva megsimogatta fejét.
Rin csillogó szemekkel szaladt oda Sesshoumaruhoz, és boldogan csacsogva mutogatta a férfinak a kimonót, a youkai pedig néma türelemmel hallgatta a szóáradatot. A kislány, miután pár percig a varrás nehézségeiről győzködte Sesshoumarut, visszament Kagoméhoz, és annak ölébe helyezte a kimonót.
A papnő újra kezébe vette a tűt a cérnával együtt, és folytatta munkáját, miközben Rin megint szorosan mellé telepedett. Körülbelül félórányi csendes ténykedés után a kislány feje Kagome vállára ereszkedett, ahogy álomba merült.
A lány rögtön Kaede anyót kereste a tekintetével, aki azonnal megértve a néma kérést egy pokrócot nyújtott Kagome felé. A miko óvatosan lefektette Rint, majd a kapott takarót ráterítette, ügyelve, hogy fel ne ébressze.
Ezek után felszedte az időközben elkészült kimonót, és a kunyhó berendezésén átbotladozva, odanyújtotta azt Sesshoumarunak. A férfi rögtön felöltötte a ruhát, amint átvette a lánytól, majd hátát újra a ház falának támasztotta.
— Lányom, ki tudnál jönni egy pillanatra? — intézte szavait Kaede a fiatal papnőhöz.
— Persze — fordult felé kissé meglepetten Kagome, majd utánaeredt.
Kilépve a szabadba, a lány enyhén meggyorsította a lépteit, hogy ne maradjon le az asszony mögött. A házak között átsietve, végül annál a tisztásnál lyukadtak ki, ahol Kagome délután Aunnal pihent. A sárkányló még mindig ott aludt, annak a fának a tövében, ahol korábban a papnő üldögélt.
Az emberek érkezésére a két pikkelyes fej felemelkedett, majd ahogy Aunban tudatosult, hogy az egyik érkezett Kagome, megnyugodva hajtotta vissza őket a fűbe, és tovább aludt.
— Lányom, mégis hogy kötöttél ki Inuyasha testvére mellett? — szólalt meg hirtelen Kaede.
A fiatal papnő egy pillanatra megdermedt, majd egy beleegyező sóhaj kíséretében, belefogott a történtek elmesélésébe, onnantól kezdve, hogy Mirokuékat elrabolta Naraku. Elmondta, hogy Inuyasha őt hibáztatta mindenért, és hogyan találkozott a sérült Sesshoumaruval, miközben a kút felé igyekezett, és hogy a youkai milyen ajánlatot tett neki, amit ő elfogadott.
— Kagome, mégis mit gondoltál? — rivallt rá Kaede. — Pontosan tudod milyen a legtöbb youkai, és ez a Sesshoumaru még rosszabb is a többinél, ahogy én hallottam! Inuyasha egy idióta, de legalább nem egy hidegvérű gyilkos, mint a bátyja. Biztos vagyok benne, hogy belátja majd az a félszellem is, hogy...
YOU ARE READING
Találkozás
FanfictionMirokut és Sangot elrabolta Naraku, Kagome pedig, miután Inuyashára nem számíthat, egy nem várt személytől kap támogatást. Sesshoumaru, maga se érti miért, de úgy dönt, a lány segítségére lesz a barátai megmentésében. Útjuk során egyre közelebb ke...