Találkozás

Három

Kagome próbált nem tudomást venni az őt gyilkos tekintettel bámuló Jakenről, miközben Kaede anyó kunyhójának padlóján kuporogva, Sesshoumaru szakadt kimonóját varrta. A szorosan mellette ülő Rin érdeklődő pillantása már jóval kevésbé zavarta.

— Szeretnéd, ha megmutatnám, hogy kell? — kérdezte kedves mosollyal a kislánytól, aki erre hevesen bólogatni kezdett.

A papnő szembefordult Rinnel, és lassan magyarázni kezdte neki a varrás alapjait, miközben úgy tartotta a kezében lévő anyagot, hogy a kislány is lássa.

— Megpróbálhatom? — nézett rá csillogó szemekkel az apróság, mire Kagome egy bólintás kíséretében odanyújtotta neki a kimonót.

Mikor Rin már az első öltést varrta, jutott eszébe, hogy esetleg nem Sesshoumaru ruháját kellett volna odaadnia gyakorlásra. A férfi tekintetében azonban egyáltalán nem látszott neheztelést, inkább érdeklődve figyelte a sebtében létrejött varrásórát.

Ahogy a pillantásuk találkozott, Kagome gyorsan újra Rinre összpontosította a figyelmét, és egy kis magyarázás után, némán figyelte a kislány munkáját. Rin, végezvén egy szakadással, boldogan mutatta a kissé esetlenül összefércelt ruhadarabot Kagoménak, aki erre mosolyogva megsimogatta fejét.

Rin csillogó szemekkel szaladt oda Sesshoumaruhoz, és boldogan csacsogva mutogatta a férfinak a kimonót, a youkai pedig néma türelemmel hallgatta a szóáradatot. A kislány, miután pár percig a varrás nehézségeiről győzködte Sesshoumarut, visszament Kagoméhoz, és annak ölébe helyezte a kimonót.

A papnő újra kezébe vette a tűt a cérnával együtt, és folytatta munkáját, miközben Rin megint szorosan mellé telepedett. Körülbelül félórányi csendes ténykedés után a kislány feje Kagome vállára ereszkedett, ahogy álomba merült.

A lány rögtön Kaede anyót kereste a tekintetével, aki azonnal megértve a néma kérést egy pokrócot nyújtott Kagome felé. A miko óvatosan lefektette Rint, majd a kapott takarót ráterítette, ügyelve, hogy fel ne ébressze.

Ezek után felszedte az időközben elkészült kimonót, és a kunyhó berendezésén átbotladozva, odanyújtotta azt Sesshoumarunak. A férfi rögtön felöltötte a ruhát, amint átvette a lánytól, majd hátát újra a ház falának támasztotta.

— Lányom, ki tudnál jönni egy pillanatra? — intézte szavait Kaede a fiatal papnőhöz.

— Persze — fordult felé kissé meglepetten Kagome, majd utánaeredt.

Kilépve a szabadba, a lány enyhén meggyorsította a lépteit, hogy ne maradjon le az asszony mögött. A házak között átsietve, végül annál a tisztásnál lyukadtak ki, ahol Kagome délután Aunnal pihent. A sárkányló még mindig ott aludt, annak a fának a tövében, ahol korábban a papnő üldögélt.

Az emberek érkezésére a két pikkelyes fej felemelkedett, majd ahogy Aunban tudatosult, hogy az egyik érkezett Kagome, megnyugodva hajtotta vissza őket a fűbe, és tovább aludt.

— Lányom, mégis hogy kötöttél ki Inuyasha testvére mellett? — szólalt meg hirtelen Kaede.

A fiatal papnő egy pillanatra megdermedt, majd egy beleegyező sóhaj kíséretében, belefogott a történtek elmesélésébe, onnantól kezdve, hogy Mirokuékat elrabolta Naraku. Elmondta, hogy Inuyasha őt hibáztatta mindenért, és hogyan találkozott a sérült Sesshoumaruval, miközben a kút felé igyekezett, és hogy a youkai milyen ajánlatot tett neki, amit ő elfogadott.

— Kagome, mégis mit gondoltál? — rivallt rá Kaede. — Pontosan tudod milyen a legtöbb youkai, és ez a Sesshoumaru még rosszabb is a többinél, ahogy én hallottam! Inuyasha egy idióta, de legalább nem egy hidegvérű gyilkos, mint a bátyja. Biztos vagyok benne, hogy belátja majd az a félszellem is, hogy...