Abosi Barni Fanfiction (Folytatás)

7. rész

Közben lementem reggelizni. Henryék foglaltak nekem asztalt.
-Jóreggelt-mondták egyszerre

Kimentem az önkiszolgáló pulthoz, és csináltam egy gyors szendvicset.
Visszamentem az asztalhoz, és ismertettem a programot.
-A mai nap szabad lesz. Rossz idő miatt, a szállodát nem lehet elhagyni. De legalább benti medence van.

A többiek nem fogadták jól a hírt de muszáj volt. Ez van.

Aztán átöltöztem, és egyből az uszoda felé vettem az irányt. Szinte senki nem volt a medencékben.

Kiskoromban nagyon sokat úsztam. 14 évesen, még 2 aranyérmet is szereztem úszásból, szóval van egy kicsi tapasztalatom.

Odaálltam a medence széléhez, azzal a tudattal, hogy most kikapcsolok és  úszom egy jót.

Hirtelen egy ismerős hangot hallottam.

-Hova készülsz Arielle?-mondta, hangjából ítélve Barna, majd odaállt mellém, és nyújtani kezdett.

(Arielle, asszem így írják, a kishableányból a főszereplő)

Én is nyújtottam egy keveset, majd egy hirtelen mozdulattal beleugrottam a vízbe. Csak magamra koncentráltam, és kevés időn belűl leúsztam a távot.

Diadalmasan hátranéztem, hogy meglássam hol maradt le Barni. De nem láttam. Alaposabban körülnéztem. Sehol.

Hirtelen enyhén megérintette a vállam valaki. Hátranéztem. Barni már rég beért a célba. Ott várt.

-Versenyezzünk-mondta.
Talán hirtelen felindulásból, de elfogadtam.

A medence szélénél megjelent Ábel, mint bíró, és Henry, mint szurkoló. Természetesen nekem szurkolt.

-Álljálljállj. Stop.-kért időt Barni.
-Feladni nem ér.-mondtam.
-Mi legyen a tét?-kérdezte.
-Ha én nyerek adsz egy puszit.-mondta Barni.
-Ha pedig én, a nyaralás végéig a földön alszol.-Fejeztem be a mondatot.

Ábel indított. Elrugaszkodtunk, és én minden erőmet beleadva haladtam a cél felé. Párszor láttam, hogy Barni előttem van, de mindíg lehagytam. Amilyen gyorsan csak tudtam, megfogtam a csempét jelezve, hogy én értem be elsőnek. De Barnit nem láttam, ezért elkezdtem a buborékoló víz irányába úszni.

Barni a víz alján volt. Gyorsan elkiáltottam magam, hogy Henry segííts!

Kivonszoltuk a vízből. Talán a medence allján lévő zsinórba akadt bele a lába. Szívverése volt. De szerintem túl sok vizet nyelt. Párszor, erőmből lenyomtam a mellkasát. Nem segített. Majd befogtam az orrát, és számat a nyitva lévő szájára helyeztem. Odaillesztettem a számat. Az ajkunk összeért. Kellemes érzés volt. Majd észrevettem magam, és a feladatra koncentráltam. Elkezdtem a levegőt fújni a számon keresztül de ekkor..

Felült, megfogta az állam, és tovább csókolt. Köpni nyelni nem tudtam. Csak pár másodpercig tartott ez az egész.

Felálltam és kimentem az öltözőbe. Észbe kaptam. Ő itt Barni, egy nagy nézettségű videós. Lehet van barátnője. Az is biztos, hogy fogadtak. Ha érez is irántam valamit, azt nekem is elmondhatta volna. Nem így a tudtomra adni. De tetszett. A pillanat, amikor tudtuk mit csinálunk.

A nagy gondolkozások közepette felöltöztem, és felmentem hajat szárítani. Megszárítottam a hajam, és lementem a büfébe. Semmi kedvem nem volt Barnival találkozni. De tudtam, hogy nem fogjuk elkerülni egymást. Egy kis nachost és pepsit vittem, fel majd bekapcsoltam a tvt.

Hirtelen benyitott Barni.
Félmesztelenül (csak úszónadrág) és felvette a pólóját. Leült az ágynak másik szélére, mire megszólalt:
-Akkor ma a földön alszom?
-Én nyertem a fogadást.
-Nincs barátnőm. Tudom, hiba volt megcsókolni, de nem láttam rajtad, hogy ellenezted volna.
-Mivel olyan gyors voltál, hogy levegőt sem volt időm venni.
-Sajnálom.
-Túl sok mindent bánsz meg.
-De remélem élvezted. *kacsintás*
Csak elmosolyodtam. Barni a régi. Bar azt a csókot még mindig nem értem, miért kaptam.

Megtudtam, hogy Ábel és Henry, ahogyan kihúztuk Barnit, elmentek úszómesterért, de mire vissza értek nem volt ott egyikünk se. Szóval belenyugodtak, hogy minden rendben és napi vlogot forgattak a nap további részében.

//Sziasztooook! Itt is van a 7. Rész. Remélem izgalmas lett. Ma még lehet írok egyet.//