Abosi Barni Fanfiction (Folytatás)

21. rész

Reggel van. Megint. Nem kell munkába mennem. Annyira örülök. A tegnapiak után úgy érzem kell egy kis idő míg megbékélek.

Legalább többet lehetek Barnival. A mai napra kirándulást terveztünk.
Korán felkeltem, Barni még aludt. Kiszálltam a puha ágyból és csináltam két kávét. Majd bementem felöltözni.
-Barni kellj, a kávé kihűl!-szóltam az ágyban lustálkodó fiúnak.

Miután felöltöztem, kimentem a konyhába. Odamentem a boxerben ülő Barnihoz.
-De én arra gondoltam öltözz is fel.-mosolyogtam.
-Miért? Nem tetszik amit látsz?-kérdezte nevetve.
-Pár óráig tudnám nézni.-motyogtam, majd a kávémat kezdtem sebesen inni, ugyanis kihülőben volt.
-Neked is jó reggelt!-nyomott egy puszit a fejemre Barni, majd elment felöltözni.

-Éés meg is döntötted a 19,5 perces öltözési rekordodat.😁-szekáltam tovább a kocsiba beülő Barnit.
-Csak egy dolgot felejtettél el.-mosolygott előre.
-Na mit?-néztem lesúlytóan.
-Hát hogy én vezetek.-nevetgélt.
-Ha Ha. Na induljunk.-csatoltam be a biztonsági övet.

Pár óra elteltével megérkeztünk egy völgybe. A kocsit lent hagytuk és gyalog folytattuk az utunkat.
Útközbe rengeteget beszélgettünk, viccelődtünk.

-Már azt hittem sose érünk fel.-mondtam.
-Én azt hittem egy helyben megyünk.-felelt Barni.
-Nézzük meg a kilátást.-javasoltam, majd a korlát felé sétáltunk.
-Azta.. csodálatos.-ámultam.
-Gyönyörű. Meg a kilátás is.-mosolygott rám.
Viszonoztam a mosolyt, majd megfogtam a kezét.

Csináltunk pár képet, pihentünk egy kicsit, majd elindultunk lefelé.
-A lefelé vezető út mindig rövidebb.-mondta Barni.
-Gurulva biztos.-nevettem.
-Holnap dolgozol?-szólalt meg újra a kékszemű.
-Nemhiszem. De nem fogom ennyi miatt ott hagyni a munkám.-sétáltam a meredek úton.
-Nézd ott egy őz!-fogta meg a vállam Barni.
-Bambi.-nevettem halkan, nehogy elmeneküljön.
Úgy látszik nem vett észre minket. Lassan közeledtem az őzhöz, Barni a nyomomban.

Hirtelen egy nagy csúszást hallottam. Gyorsan hátrapillantottam, és Barni egy kiálló ág miatt elvesztette egyensúlyát, és gurult pár métert. Egy kőzet fogta meg.
-BARNI!-szaladtam le, és könnyes szemmel rápillantottam a vérző fiúra.