Abosi Barni Fanfiction (Folytatás)

17. rész

Felkeltem. Odafordultam Barnihoz. Átkaroltam a derekát. Tovább aludtam. Majd egyszer csak az órára néztem.

7:02
Kiszálltam az ágyból és felöltöztem. Kimentem a konyhába. Barni a pult mögött főzte a kávét. Adtam egy puszit neki.
Megittuk a kávénkat, majd összepakoltunk és elindultunk Sopron felé. Az úton Francia országról beszélgettünk. Odaértünk.
Kiszálltunk a kocsiból.
Barni szülei egyből kijöttek a házból:
-Csókolom!-mondtam, majd adtam egy puszit.
-Ó Szofikám egyre szebb vagy!-ölelt meg.

Bementünk a házba, majd elmentem kezet mosni. Barni utánam jött. A nyakam kezdte puszilgatni, majd átkarolta a derekam.
-Barni, ne most.-szóltam rá.
Válasz helyett tovább csókolt.
Adtam egy gyors csókot neki, és kimentünk a konyhába.
-Anya, mondtam ne főzz!-mondta Barni.
-Ez csak egy kis gulyás leves.-felelt.

Segítettem tálalni. Miután megettük az ételt, beszélgettünk.
-Na és mikor akartok egybe kellni?
-KHM.-köhögött az apukája.
-Ez legyen egyelőre meglepetés.-szólalt meg Barni.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd elköszöntünk. Beszálltam a kocsiba, és elindultunk.

Éppen telefonoztam, amikor bejelölt valaki Facebookon.
Takács Gábor, a főnököm.
Visszajelöltem.

Egy fél óra múlva otthon voltunk. Kipakoltunk a táskákból, és Barni felvett egy új videót, majd neki állt vágni. Benéztem hozzá. Kezét az arcába temette. Látszott rajta, hogy fáradt. Odamentem. Átkaroltam a nyakát, mire kigördült a székkel, és beleültem az ölébe. Átkarolta a derekam, és én lágyan megcsókoltam.

-Mennyi ideig vágsz?-fogtam kezem közé az arcát.
-Csak egy fél óra.-nézett szemeim közé
-okés.-mondtam.

//remélem tetszett. Ha igen jelezd egy vote-al. Kövi rész holnap//