4. Jövevény

8 1 1
                                    

Esteledett...már órák óta sodródtak a víz felszínén. Finnick már kissé unatkozott, de még mindig annyi minden látnivaló akadt a vízben...így kitekint a csónakból. De a fiú nem figyelt oda eléggé, egyensúlyát vesztette és a sós vízbe zuhant...Édesapja mire segíteni tudott volna, Finn már a víz alatt volt. Nem tudott úszni.
-FINNICK!!! FINNICK!!!
Kiabált Clark fia után, szemeiben már könnyek ültek. De tudta...nem segíthet. Ruháját megfogta a kisfia által kiborított véreskulacs tartalma, és ez csak úgy vonzza a vérengző lényeket a víz mélyéről kétségbeesett...tehetetlensége csak úgy folytogatta már öregedő szívét. Levehette volna az inget ugyan, de beteg volt...erről nem tudott senki. Nem mehetett be az óceánba sehogy sem.
Eközben a kisfiú pánik közepette próbált felúszni a felszínre, de ahányszor csapott egyet...annál lejjebb süllyedt. Tüdeje épp feladta volna a harcot, mikor furcsa dolgot érzett...egy szerető ölelést, biztonságot adó érintést...a következő másodpercben már a víz felszíne felett köhögte fel a sós vizet és kapkodott levegőért...megmentették. De ki menthette meg, hisz a környéken nem volt senki...
-Sz...szirén...
Suttogta félően az Apa...amint meglátta karjaiban a kisfiát. De a mélytengeri nem tett kárt benne. Nem bántotta. Csak óvatosan letette Finnt a csónakba...megsimogatta az ifjú vámpír fejét, és eltűnt a víz alatt...
Clark nem hitt a szemeinek az a lény, akitől minden egyes halász retteg...megmentette azt akit a világért nem adna oda senkinek.

Csalogány és ChaserDonde viven las historias. Descúbrelo ahora