Csalogány és Chaser

5. Simone a szörnyeteg

Gyorsan terjedt a hír vámpírok városában, sötét erdő mélyén...
-Hallottátok Clark Chaser fiának esetét?
Terjedt a hír szájról szájra...hetek múlva már a város legnagyobb történetének számított, a kis Finnick pedig nemsokára a leghíresebb gyermek lett a környéken. A többi korabéli tágra nyitott szemekkel hallgatta Finn meséit. Hogy emlékezett ő a szirénre. De nem csak szerető és érdeklődő hallgatói voltak...
-Finnick hazudik!!!!
Kiabálta egy fiú mérgesen egy láda tetején állva.
-Ne higyjetek neki!!! Én tudom az igazságot!!! Apa sziréneket fog és semelyik se barátságos!
Vörös szemeiben égett a féltékenység tüze. Kezeit ökölbe szorította és fenyegetően nézett az ifjú Chaserre.
-Nem...te hazudsz!!!
Vágta rá Finnick félelmet nem ismerve...de jobban tette volna, ha most csendben marad.
-Elmondom Apukámnak, hogy piszkálsz engem!!!!
Kiabálta Simone...Simone? Igen arra a névre hallgatott a halaszbizottság főnökének fia...és amit ígért, az meg is tette. Így Clark másnap este szomorúan andalgott haza.
-Drágám...rossz hírem van.
Szólt a férfi...könnyeit még most is törölte sápadt arcáról míg felesége elé lépett. Simon apja elbocsájtotta munkahelyéről. A Chaser család eleve nem volt a legtehetősebb a környéken, de így már fenn állt minden tulajdonuk elveszítése. A kis vámpír mindent hallott a szobájából, és elszomorodott...
-Ez mind Simone hibája...
Motyogta magában, mérgelődve. És Finn csak akkor motyog, ha terve van.
Másnap reggel Simon és csatlósai már korán kinn játszottak drága játékaikkal a cseppkőbarlangok közelében. Kedvenc helyük volt, mert senki se járt oda...messze a szülőktől. Főhősünk pedig pontosan tudta, hogy oda kell mennie és elbeszélgetnie Apja rosszakarójával.
-Hé Simone!!!!
Kiabálta szemöldökét összehúzva, vámpírfogait sziszegve villantotta ki mérgesen.
-Mondd meg a bolond Apukádnak, hogy Clark Chaser holnap dolgozni megy!!!!
Lépett közelebb ellenségéhez és három túlsúlyos haverjához.
-Jaaaaj...csak nem hajléktalanok lettetek?
Űzött gúnyt rögtön a főgonosz...ami Finnt csak mégjobban felhergelte. És végül támadott. Esélye sajnos csekély volt három Dagidög és Draco Malfoy ellen...és elbukott a vitéz a hős csatában. Az apró vámpírkezek a földet érték...a sebek véreztek és fájtak.
-Mégis mit gondoltál...nyerhetsz ellenünk hülyegyerek?
Szólalt meg Simon...idősebb volt a szőke vámpírnál és magasabb is. Úgy tornyosult Nick fölé mint az Empire State Building egy hangya fölé.
-Apukámért és a családomért bármit megteszek!!!
Beszélt vissza ifjabb Chaser.
-Oh tényleg...mily nagylelkű...mily aranyos...mily szánalmas...
Vette elő zsebkését Simone. Arcán semmilyen érzelem nem mutatkozott.
-Fogjátok le a rinyáló Seggdugaszt...
Parancsolt rá a három hústoronyra, akik úgy tették a dolgukat mintha csak a rettegett Nero szolgái lennének. Finnick remegett...nem értette mi történik mikor hirtelen szörnyű fájdalmat kezd el érezni...sikított, kiabált, hívta Apukáját, a bátyját...de senki sem jött. Végül a fiú elájult.
-Hé...hahó...ébren vagy??? Kisvámpír??
Noszogatta őt valaki...de Finnick gyenge volt ahhoz hogy kinyissa szemeit.
-Ki tehette ezt veled...
Suttogta a hang...kedves volt, és lágy. Az ismeretlen ellátta a gyermek sebeit és be is kötözte őket...de mikor ismeretlen hangot hallott, elmenekült.
-FINNICK!!! FINNICK!!!
kiabált a család...megtudták mi történhetett. Aggodalommal érkeztek az ájult kisfiúhoz és megvizsgálták minden rendben van-e vele...
-Helga...
Szólt Clark halkan...kétségbeesve, a sírás küszöbén.
-Levágták a szárnyait...