Könnyek folytak végig az arcomon. A fal felé fordultam és zokogtam. Nem tudtam, mi történik velem. Sikítást hallottam. Az egyik beteg ráugrott a másikra és folytogatni kezdte. A szívem gyorsabban vert az ijedtségtől. A többi beteg is felriadt a civakodásra. Az egyikük megnyomta a nővérhívót. Pár percen belül megjelent egy nővér, aki szétválasztotta őket. A folytogatót kivitte a szobából. A történtek után nem mertem újra elaludni, de végül elnyomott az álom.
Másnap reggel két nővér jött be a szobába. A pelenkákat cserélték ki és közben gúnyos megjegyzéseket tettek ránk.
- Hogy hívnak? - kérdezte tőlem az egyik, amikor az én pelenkámat cserélte.
- Anna - feleltem.
- Ha jól viselkedsz, akkor mi is jók leszünk. Tudod, hogy hol vagy?
- Nem - válaszoltam.
- Pszichiátriai intézetben.
Ledöbbentem. A szüleim egy pszichiátriai intézetbe hoztak? Ez nagyon durva. Vajon meddig leszek itt? Biztosan csak egy hónapig. A szüleim majd kivisznek innen.
- Anna! - kiabált nekem a másik nővér.
- Tessék? - kérdeztem.
- Gyere velem! Dr. Vulin látni akar.
Levette a szíjat, amivel az ágyhoz voltam kötözve és a zubbony is lekerült rólam. Nagyon megkönnyebültem, amikor végre megszabadultam tőle. A nővér megragadta a karomat. Kivitt a szobából a folyósóra.
- Elnézést! Megmondaná, hogy ki az a Dr. Vulin? - érdeklődtem.
- Ő ennek a pszichiátriai intézetnek az igazgatója - felelte.
- Értem.
A folyósó végén volt egy ajtó. Oda igyekeztünk. Amikor odaértünk a nővér bekopogott, majd kinyitotta az ajtót.
- Tessék? - kiabált ki egy női hang.
- Doktornő, idehoztam azt a lányt, akit hívatott - mondta a nővér.
- Köszönöm Erika! Küldje be!
- Mars befelé! - ordított rám a nővér.
Félénken beléptem az ajtón. Dr. Vulin egy szúrós tekintetű, mogorva és életunt nőnek tűnt. Az irodájában ült az asztalnál egy számítógép előtt.
- Foglaljon helyet! - mondta és az előtte lévő székre mutatott.
A számítógépe billenyűzetén gépelt valamit.
- Ön drogfüggőként került a nyílvántartásba - mondta.
- Mi? Én nem vagyok drogos! Sosem drogoztam! - kiabáltam és felálltam a székből.
- Nyugodjon meg! Üljön vissza! - utasított.
Visszaültem.
- Könnyebb lesz Önt kezelnünk, ha beismeri a függőségét - folytatta.
- Kérem, higyjen nekem! Még csak nem is láttam drogot és meg sem fordult a fejemben, hogy kipróbáljam - győzködtem.
- A legtöbb szenvedélybeteg nem ismeri be, hogy függő. Ez az első lépés a gyógyulás felé. Könnyebb lesz Önnek is.
- Az előbb mondtam el, hogy még csak nemis láttam sosem drogot. Azt sem tudom hogyan néz ki. Hogy lennék már drogfüggő?
Egyre idegesebb lettem. Miért nem képes felfogni, hogy nem vagyok drogos? Honnan veszi ezt? Hirtelen beugrott egy emlékkép, amikor anya kiíratott az iskolából, akkor ő ugyanezzel az indokkal íratott ki. Emlékszem, hogy azt mondta az iskola igazgatójának, hogy drogozok. Biztosan van valami összefüggés a kettő között. Csak nem tudom, hogy mi.
Vulin doktornő körülbelül egy órán keresztül próbált rávenni arra, hogy beismerjem a drogfüggőségemet. Én viszont makacsul ellenálltam. Nem drogoztam soha és nem is fogok. Vulin doktornő felemelte a telefonkagylót és tárcsázott.
- Vigyétek ki innen ezt a lányt! Mára végeztem vele - mondta a telefonba.
Pár percen belül megjelent az egyik nővér és visszakísért. Amikor beértünk a szobába a másik nővér kezében már ott volt a zubbony és készült rámadni.
- Ne! Ne adják rám megint! Könyörgök! - kiabáltam, de úgy csináltak, mintha meg se hallották volna.
Nem akartam, hogy megint rámadják. Nagyon kényelmetlen volt viselni, ráadásul semmi szükség rá.
- Semmi baj kislány! Minden rendben lesz - mondta a zubbonyt kezében tartó nővér ijesztő mosollyal.
Beleharaptam annak a nővérnek a karjába, aki visszahozott a szobába. Felordított és nézte a fogaim nyomát a karján. A másik nővér próbált lefogni, de én egy akkora pofont adtam neki, hogy elesett, majd nehezen felállt és kiment a szobából.
- Te egy vadállat vagy! Beleharaptál a karomba! Erikát pedig felpofoztad! - üvöltött rám a másik.
- Megmondtam, hogy nem akarom viselni a zubbonyt! - üvöltöttem vissza.
- Kit érdekel, hogy mit akarsz? Amíg itt vagy azt teszed, amit mondunk!
Megjelent Erika nővér egy injekciós tűvel a kezében. A másik lefogott hátulról, Erika pedig a nyakamba szúrta az injekciós tűt. Valószínűleg altató volt benne, mert hirtelen lecsukódtak a szemeim és elvágódtam a szoba közepén.
