- Ne haragudjatok, hogy megzavartam az együttléteteket - kértem elnézést Brigitől és Grétától.
- Semmi gond. Inkább gyere, ülj le és beszélgessünk - mondta Gréta.
- Miről? - kérdeztem értetlenül.
- Te hogyan jöttél rá, hogy vonzódsz a lányokhoz? - kérdezte Gréta.
Leültem az ágyam szélére és elnevettem magam.
- Most meg mit röhögsz? - kérdezte Brigi.
- Semmit, semmit. Szóval, ezen a nyáron történt. A haverokkal üvegeztünk és az egyik lány azt a feladatot kapta, hogy csókoljon meg egy másik lányt a társaságból. A lány az ölembe ült és megcsókolt. Nagyon élveztük és még azon az estén lefeküdtünk. Pár napig együtt voltunk. Én szerelmes voltam belé, de neki csak egy kaland voltam. Azóta én is csak szórakozok a lányokkal...
- Ezt hogy érted? - kérdezte Gréta.
- Úgy, hogy csak szexelek velük, de egyiket sem engedem magamhoz közel.
- Szerintem egyszer biztosan fog jönni egy lány, akivel kivételt fogsz tenni, mert beleszeretsz.
- Lehet, de nem hiszem, hogy ez mostanában lesz - mondtam.
Hajnalig fent maradtunk a lányokkal és beszélgettünk, lelkiztünk.
Másnap az osztályfőnökünk bejelentette, hogy jövőhéten színházba megyünk és aki szeretne menni, az mielőbb hozza be a megbeszélt összeget. Nagyon örültem ennek a hírnek, ugyanis szeretek színházba járni, de elég régen voltam. Megbeszéltük Grétával és Brigivel, hogy mi is befizetünk a színházi előadásra. A következő napon vittük is a pénzt a tanárnőnek.
- Ti is jöttök lányok? - kérdezte mosolyogva Orsi néni.
- Igen - mondtam lelkesen.
- Ennek örülök. Szombaton délután 5-kor lesz gyülekező az iskola előtt. Béreltünk egy buszt, ami ide fog jönni a suli elé.
- Rendben, itt leszünk.
Már csak két nap volt szombatig. Teltek-múltak a napok. A csütörtök gyorsan véget ért, mint mindig. Pénteken az órák után elmentünk pizzázni Brigivel és Grétával. A pizzázóban egy másik asztalnál ült egy lány, akin megakadt a szemem. Magas volt, barna szemű, szőke haja a válláig ért és jóízűen ette a pizzáját. Az öltözködési stílusa kissé fiús volt. Egyszerű farmernadrágot viselt egy fekete, rövid ujjú pólóval, amin semmilyen minta nem volt, a jobb kezén lévő hüvelykujján egy fekete gyűrű volt. A hüvelykujján lévő gyűrű biztossá tette számomra, hogy a lány leszbikus. Bár, ha nem viselt volna gyűrűt, akkor is rájöttem volna. A kisugárzásában volt valami, ami ezt sugallta. Miután befejezte az evést a mosdó felé vette az irányt. Hihetetlenül vonzott ez a lány. Kényszert éreztem arra, hogy utána menjek.
- Ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök - mondtam Briginek és Grétának.
Felálltam és a mosdóba mentem a lány után. Éppen az egyik WC fülkéből lépett ki. Egymás szemébe néztünk és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Most láttam először, még nem is ismertem, semmit sem tudtam róla. Mégis úgy éreztem, hogy ő az, akire szükségem van és akiért bármit megtennék.
- Ne haragudj! - szólalt meg a számomra ismeretlen lány.
A szívem nagyot dobbant.
- Igen?
- Arrébb állnál? Szeretnék kezet mosni.
- Öhm... Persze. Ne haragudj! - mondtam és elálltam a mosdókagyló elől.
Gyerünk, Anna! Mondj valamit! Eddig mindegyik lányt letudtam venni a lábáról. Most miért nem jön ki hang a torkomon? Csak álltam ott és néztem. Kínosan éreztem magam. Megakartam szólítani, de nem ment.
A lány megmosta a kezét és kiment a mosdóból. Csalódottan ültem vissza az asztalunkhoz. A lány már nem volt a pizzériában. Arrébb toltam a pizzaszeletemet.
- Nem kérem. Megeheti valamelyikőtök - ajánlottam fel Briginek és Grétának.
- Mi a baj? - kérdezte Gréta.
- Semmi - feleltem szomorúan.
- Minket nem tudsz becsapni! Mondd el! - mondta Brigi.
- Rendben. Ti is láttátok azt a lányt, aki az előbb kiment a mosdóba, ugye?
- Igen, láttuk.
- Nagyon megtetszett. Igazából nem kellett mosdóba mennem. Azért mentem ki én is, hogy megszólítsam, de nem volt hozzá bátorságom. Nem értem, hogy mi történt velem. Eddig könnyen ment az ismerkedés, de most valahogy nem jött ki hang a torkomon. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék és annyira kellemetlenül éreztem magam.
- Ó! Szerelem első látásra? - kérdezte nevetve Brigi.
- Lehet, de valószínűleg többé nem fogom látni.
- Valahogy ki kellene nyomoznunk, hogy ki volt ez a lány.
- Hogyan? Nincs kiindulási alapom. Nem tudom mi a neve, hány éves, hol lakik, szingli-e egyáltalán...
- Igen, így szinte lehetetlen megtudni, hogy ki volt.
- Mindegy. Ilyen az én szerencsém.
- Én azt mondom, hogy ne szomorkodj. Ha a sors neked szánta ezt a lányt, akkor újra ad még esélyt nektek a találkozásra - mondta biztatásul Gréta.
- Ugyan! Ez nem egy romantikus regény! Az életben nem ilyen egyszerű - mondta Brigi.
- Ó, szóval nem hiszel nekem? Na jó! Fogadjuk egy XXL-es pizzában, hogy a sors újra összehozza őket! - erősködött Gréta.
- Kezet rá! - fogadta el a kihívást Brigi.
Elmosolyodtam. Azt kívántam, hogy bárcsak Gréta szavai beigazolódnának és újra lenne alkalmam találkozni ezzel a lánnyal, de Briginek igaza van. Az élet nem tündérmese.
