Mindig éreztem, hogy más vagyok, mint a legtöbb lány. Fiatalabb koromban, amikor a barátnőim a pasik után futottak és bulizni mentek, én inkább otthon ültem és könyveket olvastam. Imádtam olvasni. Számomra a szobám legkedvesebb része a könyvespolcom volt. Azok a könyvek voltak a kedvenceim, amelyek nyomot hagytak bennem és formálták a világszemléletemet. Később már nemcsak olvastam a könyveket, hanem én is írtam történeteket. Elkezdett érdekelni a festészet is, de nekem sosem volt kézügyességem. Inkább csak csodáltam a festményeket. A zsebpénzemből gyakran gyűjtöttem arra, hogy eljussak egy-egy festészeti kiállításra vagy színházba.
Mivel a korombeli lányokat nem érdekelték ezek a dolgok, így sokszor egyedül mentem. Az osztályban sosem tartoztam a menők közé, de nem voltam kiközösített sem. Kedveltem az osztálytársaimat. Volt sok barátom, de éreztem, hogy más vagyok, mint ők.
Az öltözködésem sem volt olyan, mint manapság a lányoké. Nem jártam haspólókban és feneket villantó rövidnadrágokban. Kedveltem a sötétebb színű ruhákat. A szekrényemben leginkább fekete és szürke ruhák lapultak. Esetleg akadt piros és lila, de ezek is sötétebb árnyalatokban. És talán még pár fehér is.
Nyolcadik osztályban le kellett adni a jelentkezésünket, hogy melyik középiskolában szeretnénk továbbtanulni. Én egy művészeti iskolát választottam. Mivel a suli viszonylag messze volt a lakóhelyemtől, így a szüleimmel arra jutottunk, hogy kollégista leszek. A nyolcadikos ballagást követő nyáron egy kicsit rászántam magam arra, hogy gyakrabban mozduljak ki, aminek a barátaim nagyon örültek. A nyár utolsó estéjén házibulit tartott az egyik barátnőm és meghívott engem is. Nagyon jóban voltam vele, ezért megkért, hogy a buli előtt segítsek neki pár dologban és miután elmentek a többiek aludjak nála.
A buli előtt egy órával megérkeztem hozzá. Elmentünk boltba és vettünk italokat meg egy kis nasit. Mivel jó idő volt, ezért a teraszukon tartotta a bulit. Volt a teraszon egy nagy asztal és székek is, így mindenkinek jutott ülőhely. Kivittük a laptopot és a hangfalakat is, hogy majd zenét is tudjunk hallgatni és aki akar az táncolhat is. Az asztalra tettük még az italokat és a nasikat is, amiket a boltban vettünk.
- Köszönöm a segítséged, Anna! - hálálkodott.
- Szívesen segítettem - mondtam.
Körülbelül fél óra elteltével megérkeztek a vendégek, akiket Réka hívott. Kapcsoltunk a laptopon zenét és iszogatni kezdtünk.
- Szeretnétek játszani felelsz vagy merszet? - kérdezte az egyik srác.
- Még a végén úgy járunk, mint abban a horrorfilmben a szereplők - viccelődött Réka.
- Oké, játszunk! - lelkesedtek többen is.
- Ki kezdi? - kérdezte Réka.
- Én találtam ki, hogy ezt játszuk, szóval kezdem. Én azt javaslom, hogy játszuk úgy, hogy két felelsz és egy mersz, mert úgy érdekesebb - mondta Noel.
Senkinek sem volt ellenvetése. Felemelt az asztalról egy üres üveget és megpörgette. Az üveg Evelinre mutatott.
- Evelin! Felelsz vagy mersz? - kérdezte Noel.
- Felelek.
- Lefeküdtél már a pasiddal?
- Igen. Pár hete megtörtént.
Evelin megpörgette az üveget. Rékára mutatott.
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- A szüleid tudják már, hogy a karácsonyi buliban bedrogoztál?
- Természetesen nem tudják. Kinyírnának.
Réka pörgetett. Az üveg a mellettem ülő lányra mutatott.
- Mivel azt mondtuk, hogy úgy játszunk, hogy két felelsz egy mersz, így most muszáj merést mondanod.
- Oké, akkor merek.
- Kriszti! Biszex vagy, igaz? - kérdezte Réka.
- Igen.
- Akkor bizonyítsd be nekünk, hogy a lányok is érdekelnek. Csókolj meg egy lányt közülünk - mondta mosolyogva Réka.
Látszott Krisztin, hogy zavarba jött, de mindenki őt nézte és vártuk, hogy megtegye, így nem mert ellenkezni Réka kérésével. Rám nézett, majd felállt, hirtelen beleült az ölembe és megcsókolt. Ajkaink finoman ízlelgették egymást. Mindenki tátott szájjal bámult minket. Ez volt az első csókom és álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi szemtanúja lesz, de engem egyáltalán nem érdekelt. Úgy éreztem, hogy megállt körülöttem a világ és az idő. Nincs más a világon csak Kriszti és én. Egészen addig nem érzékeltem, hogy mi történik körülöttem, amíg Réka oda nem kiabált:
- Nyelvest is!
Kriszti nyelvével utat kért a számba, én pedig megadtam az engedélyt. Nyelveink táncot jártak egymással. Mindenki ujjongott körülöttünk, majd Kriszti megszakította a csókot. Mélyen egymás szemébe néztünk és tudtuk, hogy ennek lesz folytatása. Kriszti felállt az ölemből és visszaült mellém a székbe. Nem mertem Kriszti szemébe nézni az este további részében. Üvegeztünk még egy darabig, de aztán meguntuk. Az egyik fiú felhangosította a zenét és néhányan felálltak táncolni. Réka engem is invitált.
- Tudod, hogy bénán táncolok - súgtam a fülébe.
- Senkit sem zavar. Csak érezd jól magad!
Mosolyogtam és felálltam táncolni.
- Tudom, hogy Krisztivel felizgultatok egymásra! - súgta a fülembe.
- Ennyire látszott? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Igen, de nem baj. Tedd azt, ami jól esik!
- Mire célzol?
- Jaj, te lány! Szexelj vele, ha kívánjátok egymást!
- De...
- Mi de?
- Ő is lány és én is...
- Na és? Lehet, hogy te is biszexuális vagy. Sőt, talán leszbikus. Sosem mutattál érdeklődést a fiúk iránt, pedig már 14 évesek vagyunk. Talán ez kellett ahhoz, hogy rájöjj.
- Lehet.
- Ne kenődj el! Vannak ilyen emberek is és ezzel semmi gond nincs.
- Szerinted nincs, de mit fognak szólni hozzá mások és a szüleim?
- Nem kell mindenkinek az orrára kötni. A szüleiddel viszont már lehetnek gondok.
Sóhajtottam, majd körülnéztem és láttam, hogy már nem maradtak sokan. Három lány maradt és Kriszti.
- Réka! Mi már menni készülünk - mondta a három lány közül az egyik.
- Rendben. Köszönöm, hogy eljöttetek!
- Mi köszönjük a meghívást!
Már csak Kriszti maradt.
- Ne haragudj Kriszti, de ha már itt maradtál, akkor segítenél nekünk összepakolni? - kérdezte Réka.
- Persze, semmi gond.
Miután összepakoltunk Kriszti az órájára nézett és megállapította, hogy lekéste az utolsó buszt, amivel hazatudott volna menni. Réka felajánlotta neki, hogy aludjon ő is nála. Engem és Krisztit a vendégszobában helyezett el, Réka pedig a saját szobájában aludt. Azt hitték, hogy megtudnak vezetni, de tudtam, hogy összebeszéltek a hátam mögött. Nem véletlen, hogy Kriszti maradt utoljára és "lekéste" az utolsó buszt, ahogy az sem véletlen, hogy Réka egy szobába rakott minket. Tudtam, hogy mire megy ki a játék, de nem volt ellenemre. Amint ketten maradtunk Kriszti megcsókolt és bedőlt velem az ágyba. Már nem érdekelt, hogy mindketten lányok vagyunk. Csak élvezni akartam a pillanatot. A vad egymásnak esésünk átment érzéki szeretkezésbe. Azon az éjszakán nem tudtam eldönteni, hogy bűnt követtem-e el vagy elértem a Mennyországot.
