Csak miattad!

-1-

~Luna Peterson szemszöge~

Kiskorom óta az életem szenvedésből áll. Hogy miért? Majd azt inkább a bemutatkozás után mondom el. Szóval Luna Peterson vagyok, egy átlagosnak mondható lány, semmi érdekes nincs bennem. Barna hajam van, de alul be van szőkítve, és kék szemeim vannak. 14 éves vagyok, koromhoz képest alacsony. Van egy olyan dolog amit soha senkinek nem mondtam el, azt, hogy a lányokhoz vonzódom. Nagyjából ennyi lennék. Na szóval visszatérve az életemre..... Apámmal élek, van egy nővérem, ő már 22 éves. Nem lakik velünk. Ki költözött külföldre. Nagyon ritkán látom, olyan évente egyszer, de már megszoktam. Anyám még 8 éves koromban elhunyt. Ekkor változott meg minden. Minden rosszra fordult. Apám elkezdett inni és vert minket, mai napig ver is engem. A nővérem amint betöltötte a 18-at elment. Én meg itt maradtam , egy olyan apával aki folyton ver. Testileg és lelkileg is bántott már, mert ő szerinte én vagyok a hibás mindenért. És már nem egyszer hozzám is vágta ezt. És már sokszor gondolkoztam el, hogy megölöm magam, mert senkinek nem vagyok fontos. És ez szó szerint igaz. Anyum halála után, nem nagyon szerettem emberek közé menni. Így a barátaimat is elvesztettem. Végleg magamra maradtam. Egyetlen egy olyan dolgom van amit a barátomnak nevezek az a pengém. Igen vágdosom magam, de erről nem mondok többet úgyis tudjátok miért teszem. Az öltözködésemről annyit, hogy mindenem fekete és hosszú. Még nyáron is hosszú farmer, és hősszújú póló, vagy pulcsit veszek fel. Sokan hülyének is néznek. De nem is érdekel. Egyébként Kalifornia egy kisebb városában élünk a tenger mellett. Imádok csak úgy a parton sétálni, megnyugtat. Jelen pillanatban is itt vagyok. Ülök a homokba, és nézem a víz hullámait. Éppen most kezdődött a nyári szünet. Legalább nem kell hallanom a sok gonosz és bántó szavakat. Lassan el kellene indulnom haza, de iszonyatosan félek, ma még nem kaptam apámtól, és tudom, hogy nem is fog elmaradni. Lassan felálltam, és elindultam haza. Mikor az utcánkban sétálok, azt vettem észre hogy a szemközti melletti háznál egy kocsi áll ahonnan dobozokat pakolnak kifelé. Gondolom most költöztek ide. Ahogy a házunk előtt megálltam, megtorpant. Majd nagy nehezen, bementem. Gyorsan felfutottam a lépcsőn a szobámba, nehogy találkoztak apámmal. Egy pillanatig elhittem sikerült, majd megláttam apámat a szobám közepén álldogált. Jött belőle a pia szag, és egy üveg sör volt a kezében. De nem sokáig mert nekem dobta az üveget. És az a kezemen tört szét. A pulcsi alatt érzetem, hogy minden sebek felszakadt. Apám elkezdett közeledni , majd a nyakam áll fogva a falhoz szegezett, alig kaptam levegőt. Majd a másik kezével egy akkora pofont kevert le nekem, hogyha nem tartott volna össze is esek. Majd az arcomba vigyorgott, és az öklét a gyomrom a vágta. Már sírtam a fájdalomtól. Hirtelen elengedett én meg a földön kötöttem ki. Belém rúgott egy utolsót és kiment. A földön összekuporogva, sírva feküdtem. Egy kis idő után felálltam, és nagy nehezen elmentem a fürdőbe. Ott engettem a kádba vizet. Leöltöztem, majd beszálltam a kádba. A langyos mégis meleg víz, csípte a sebeimet. Hamar lefürödtem, majd kiszálltam és lefertőtlenítettem a testemet borító sebeket, majd bekötöttem őket. Iszonyatosan fáj a hasam és a fejem. Miután végeztem és fogtam magam lefeküdtem. Egy kis idő után el is aludtam.

~Emma White szemszöge~

Emma White vagyok. Egy átlagos csaj, annyi kivétellel, hogy a lányokhoz vonzódom. Eddig ahol éltünk senkit nem zavart. Ezért is utálok költözni, de apum munkája miatt muszáj. De remélem itt se fognak elítélni. Mondjuk, mások véleménye nem nagyon számit nekem.
......
Ma egész nap végig pakoltunk. Apa még pakolt én meg már a szobámban az ablakon bámultam kifelé. Feltűnt egy lány aki hosszú ruhába öltözött. Nyáron. Nem tudtam hova tenni. Figyeltem egy ideig míg a házhoz nem ért. A házuk előtt, olyan volt, mintha megtorpant volna. Félve ment be. Legalábbis úgy nézett ki. Majd (gondolom az ő szobájában) felkapcsolódott a lámpa. Már amennyire beláttam egy alak állt a szobájában. (Gondolom késett vagy valami és az apja vagy az anyja kérdőre vonta) Majd egy kis idő után egy kisebb sikoltást, majd egy csattanást hallottam. Nem tudtam mi történt, de kíváncsi voltam. Majd ekkor anyám lépett be a szobába.
Anya: Ideje lenne aludni. Majd holnap körbe nézhetsz a városban.- én egy aprót bólintottam. Majd kiment én meg lefeküdtem aludni. Azon agyaltam, vajon mi történt, mert akár merre lyukadok ki, arra gondoltam, hogy megverte. Ezen gondolkodva aludtam el.

/Sziasztok. A helyesírási hibákért bocsi. Puszi 😘/