Csak miattad!

-3-

~Emma White szemszöge~

Már ott áltam mögötte. Nem tudtam eldönteni, hogy csak üljek le mellé vagy szólítsam meg. Az első megoldást választottam. Csak simán leültem mellé. Oldalra nézett. És nem szolt semmit. Vissza fordult és nézte tovább a tájat. Be kell vallanom gyönyörüen néztt ki a part, meg ő is.
-Köszönöm.-mondta és elpirult.
-Mit?- értetlenkedtem, mert nem tudtam mit köszön.
-Gyönyörünek tartasz. Köszönöm, még soha nem gondolta ezt rám valaki.- mondta én meg teljesen elpirultam és lehajtottam a fejem. Majd újra a tájat kezdte el nézni. Meg szerettem volna kérdezni, hogy miért van rajta pulcsi de nem mertem. Csak bámultam és agyaltam a saját kérdésemen.
-Megkérdezed még ma vagy vársz vele egy hetet?
-Ennyire látszik, hogy kérdezni szeretnék?- erre már nem.válaszolt csak bólintott.-Azt szerettem volna megkérdezni, miért van rajtad pulcsi?
-Mert fázom.-mondta ful egyszerüen. Én ezt valahogy nem akartam elhinni. A következő pillanatban felált és el akart menni. Csak én hamar reagáltam igy felpatantam és a karjánál fogva vissza rántottam.
Egy kicsit felszisszent, én meg eléggé furán néztem. Még mindig a karját fogtam ő az arcomat fürkészt én meg azon gondolkodtam, hogy mivan ha azért szisszent fel mert vágja magát, akkor a pulcsinak is megvan a magyarázata. Nem kellett a kérdésen sokat agyalnom, mivel éreztem hogy egyre "vizesebb" a pulcsija. Rá néztem a kezére és egyből rá is jöttem, hogy az nem víz, hanem vér. Egyből felhuztam a pulcsija ujját és láttam, hogy tele van vágásokkal a keze. Ami fel is van szakadva. Rá néztem és csak annyit láttam, hogy tiszta könny az arca. Zsebkendő volt csak nálam így azt tettem a kezére, majd elkeztem haza felé huzni. Út közben töbször megkérdezte hova viszem. De nem válaszoltam neki.
-De...tényleg...ho..hova akarsz ...vi..vinni.-mondta újra, de ezuttal éreztem, hogy fél. Egyből megáltam majd rá néztem.
-Ne félj, csak hozzám és bekötözzük a sebeidet. -mondtam és mintha kicsit megkönnyebült volna. Végig kézenfogva mentünk. Nem akartam elengedni, féltem, hogy elszaladna vagy valami ilyesmi. Mikor beértünk a házba senki nem volt otthon. Csak egy cetli volt a hütőn azzal a mondattal, hogy:

"Dolgozni mentünk.
Puszi anya és apa"

Gyorsan felmentünk a fürdőbe, és előkerestem a kötszert és a fertőtlenitőt. Ő nem mozdult, csak állt az ajtóban. Olyan kétségbe esett arca volt. És legszivesebben most odamennék és megölelném. De inkább arra koncentráltam amit csináltam. Majd leraktam őket a mozsdó mellé és oda hívatam.
-Gyere. Bekötjük a kezedet és előtte lefertőtlenítjük. -mondtam.- Ha szeretnél rólla beszélni elmondhatod nyugodtan mi miatt csinálod ezt magaddal.
-Nem szeretnék beszélni rólla.
-Rendben. De ha meggondolod magad, itt vagyok a szomszédba és nyugottan elmondhatod.- erre csak bolintott egyet-Most vedd le a pulcsid.-mondtam mire egyből levette. Egy fekete póló volt rajta egy "Fuck my life" felirattal Odajött hozzám, én meg hirtelen megfogtam a derekát ,felemeltem, és rá ültettem a mozsdó szélére. Iszonyat könnyü volt. Szerintem nem is eszik sokat. Látam ahogy lehajtaj a faját és elpirul nagyon aranyos volt. Elkezdtem le fertőtleníteni a kezét, majd bekötöztem. A lába között áltam. És a derekát fogtam, hogy majd le emelem. De amint megfogtam a derekát a szemébe néztem és elvesztem bennük.
Aztán.......

......to be continued......

/Sziasztok. Bocsi ha van benne helyesírási hiba. Ha tetszett a rész jelezzétek írásban vagy votoljatok. Mert ha ugy látom nem érdekel senkit a sztorim abba hagyom. Köszi ha elolvastad. Puszi 😘/