Csak miattad!

-6-

Már az ájulás szélén voltam amikor rendőröket hallottam. Apám ezzel nem törődött.
Majd egyszer......

Majd egyszer csak annyit éreztem, hogy a földre esek és a rendőrök kiabálnak. Éreztem hogy valaki odarohan hozzám és próbál ébren tartani hangból ítélve Emma az, bár ez nem megy neki mert el ájulok.

~Emma Wihte szemszöge~

Miután Luna elment körülnéztem a szobában és láttam itt hagyta a telóját. Fogtam és utána rohantam de addigra már a házban volt. Nyitva volt az ajtó így gondoltam még nincs mesze az ajtótól, de mikor oda értem és benéztem nem akartam hinni a szememnek egy pasas aki iszonyúan hasonlított Lunára , Lunát a nyakánál fogva a falhoz nyomta és verte. Szerencsére hamar reagáltam és tárcsáztam a rendőrséget akik alig 5 perc alatt ki is értek. Addig míg kiértek vagy 100x-or megfordult a fejemben hogy bemegyek de azt mondták ne tegyek semmit mert a végén engem is bántani fog így ott álltam tehetetlenül és sírtam. Amint megérkeztek a rendőrök bementek és ellökték Lunától a pasast. Luna a földre esett én meg egyből odarohantam hozzá és próbáltam eszméleténél tartani
-Luna, Luna figyelj rám, Luna kérlek- sírtam el magam, Luna elájult majd hallottam hogy jönnek a mentősök is.
-Hé..-térdelt le mellém egy rendőr- Minden rendben lesz már itt vannak a mentősök.-majd felhúzott a földről és hagyta hogy a mentősök tegyék a dolgukat. Én meg azt se tudtam mit tegyek. Egyszer csak anyáék hangját hallottam hogy a nevemet kiáltják. Nem foglalkoztam vele, csak akkor mentem ki a házból amikor a mentősök Lunát tolták kifele sietősen. Anya egyből észrevett és odarohant hozzám és megölelt
-Kicsim minden rendben, mi történt?- halmozott el a kérdéseivel. Én ezzel mit sem törődtem csak azzal voltam elfoglalva hogy Lunával mi van.
-Valaki jön a kis hölggyel?- kérdezte az egyik mentős pasas
-Én.-gondolkozás nélkül mondtam és bújtam ki anyum öleléséből. Odarohantam és beszálltam a kocsiba és mentünk is. Hallottam hogy anya szól apának hogy indítsa be a kocsit mert jönnek utánam. De jelen pillanatban ez sem érdekelt, csak az hogy Lunával minden rendben legyen. Mikor megérkeztünk Lunát elvitték kivizsgálásokra, hogy lett e valami baja. Olyan ideges voltam, hogy fel-alá járkáltam a folyosón. Időközben anyáék is megérkeztek. Majd elkezdtek faggatni.
-Emma kincsem mi történt? Lunával mi a helyzet?-nem mondtam semmit csak leültem a folyosón lévő székekből az egyikre. Már csak a történtek puszta gondolatától is sírtam, de végül nagy nehezen elmeséltem mindent a szüleimnek.

....

Kb. fél óra telhetett el mikor ki jött egy orvos.
-Jó napot. Önök Luna Peterson hozzátartozói?-kérdezte
-Igen mi vagyunk.-pattantam fel a székből.- Minden rendben vele? Kérem mondja, hogy jól van!-az orvos erre csak elmosolyodott.
-Szóval, hogy választ adjak a kisasszony kérdéseire minden rendben van, a vizsgálatok közepén fel is ébredt. Nem is akarta engedni hogy megvizsgáljuk csak valamilyen Emmát szeretett volna látni. De gondolom te lennél ez a bizonyos Emma.-mondta az orvos miközben rám nézett én egy picit elmosolyodtam és bólintottam jelezve hogy én lennék, de ettől nem voltam teljesen megnyugodva látni akartam őt.-De viszont..-folytatta az orvos- Van egy-két nagyobb sérülése, mint például a bordái meg vannak zúzódva. Ezen kívül agyrázkódása is van. De szerencsére ezeknél nagyobb sérülései nem lettek.-mondta mire én kicsit megnyugodtam. Alig vártam hogy lássam és ezt az orvos is érezhette.-Bemehetsz hozzá ha gondolod.-mondta egyenesen rám nézve az orvos. Nekem nem kellett kétszer mondani már mentem is befele.
Miután beléptem az ágyon fekvő lányra néztem. Meggyötört volt az arca. Össze szorult a szívem attól, hogy így láttam. Beljebb mentem és mikor odaértem az ágyhoz csak akkor nézett rám. Tekintete fátyolos volt, nem mondtam semmit, de ő se szólalt meg, Csak megöleltem. Éreztem, hogy most egy ölelés neki többet ért bárminél.
-Most már minden rendben lesz.-suttogtam a fülébe.
-Bárcsak úgy lenne....-Mondta halk, elhaló hangon, én meg elhúzódtam tőle hogy a szemébe tudjak nézni.
-Miért mondod ezt? Hisz most már nem bánthat az az alak.-mondtam.
-Ezzel csak az a baj, hogy az az alak az apám.-mondta mire én csak eltátottam a szám, hogy tudja valaki bántani a saját gyerekét?!-és ha most őt letartóztatják én mehetek az árvaházba.-halkult el a hangja.
-Sajnálom én..én ezt nem tudtam. De ha nem teszek valamit akkor ki tudja mi lesz...és-nem engedte hogy folytassam.
-Hé...nem tettél semmi rosszat. Csak segítettél. Ami miatt hálás vagyok neked. Mert ha nem hívod ki a rendőröket talán most ott feküdnék ájultan vagy akár...-itt meg állt a beszédben és vett egy mély levegőt.-...holtan.....De tudod...lehet mindenki jobban járt volna ha meghaltam volna..és akkor te se itt lennél most hanem otthon pihennél és idővel elfelejtenél.
-Nem! Ilyet még gondolni se merj. Neked élned kell, fontos vagy nekem.....Figyelj alig ismerlek mégis iszonyat fontos vagy nekem. El se tudod képzelni azt mennyire fájt az hogy nem tudtam semmit tenni míg a rendőrök meg nem jönnek. addig csak ott álltam és néztem. nem tettem semmit pedig cselekedhettem volna de nem tettem érted?! ha oda megyek lehet nem vert volna ájulásig és inkább vert volna meg engem.
-Na látod, pont ezért nem is baj hogy nem léptél közbe. Ha bántott volna azt soha nem bocsájtottam volna meg magamnak. És amúgy is már az is nagy bátorság volt hogy egyből cselekedtél és kihívtad a rendőrséget. Egyébként tényleg hogy kerültél oda?
-Miután elmentél észre vettem hogy ott maradt a telefonod és gondoltam átviszem gyorsan.-mondtam. Majd hallottuk hogy nyílik az ajtó és az orvos meg anyáék jönnek be rajta.
-Nos az a helyzet hogy pár napra bent tarjuk megfigyelésen-mondta az orvos-és az a szomorú helyzet van hogy a látogatási idő már réges-rég lejárt. És nem ártana ha mind a két kisasszony kipihenné magát.-mondta mire én tiltakozni kezdtem
-Én nem mozdulok innen Luna mellől.- jelentettem ki.
-Jaj Emma drágám holnap is idejövünk Lunához-kezdett bele apa
-De én akkor se szeretnék menni.-Lunára sandítottam aki mosollyal az arcán hallgatta a "vitát"
-Tudják mit?-kezdett bele az orvos.-Megengedem hogy a kis hölgy itt maradjon veled de csak is azért mert körülbelül 8 éves korodban láttalak így mosolyogni.-mondta az orvos egy mosollyal az arcán.-Emma nyugodtan aludj Luna mellett. És maguk nyugodtan haza mehetnek a lányok itt meg lesznek.-mondta ezt már anyáéknak szánva. Anyáék csak bólintottak majd elköszöntek tőlünk és haza mentek.
Már az orvos is kiment és csak ketten maradtunk a szobában.csak néztük egymást néma csendben. Ezt a csendet Luna törte meg.
-Nem jössz ide mellém?-kérdezte és közben felemelte a takaróját
-De.-mondtam majd bemásztam mellé. Hozzám bujt én meg átöleltem figyelve arra hogy ne okozzak neki fájdalmat. Egy idő után már csak az egyenletes szuszogását hallottam. Majd egy kicsivel később én is elaludtam.

..........to be continued.........

/Sziasztok. Itt is lenne egy újabb rész ha tetszett jelezzétek nekem vote ⭐ vagy akár comment 💬 formájában. A helyesírási hibákért elnézést kérek. Sziasztok./