~Emma White szemszöge~
Aztán.....
Hirtelen megöleltem. Ő átkulcsolta a derekamon a lábát és úgy ölelt magához. Éreztem, hogy elkezd remegni, félt. Majd hirtelen ennyit mondott:
-Mennyi az idő?
-21:00 -mondtam és hirtelen össze rezent
-Akkor mennem kell, mert külömben apa meg ve....-itt hirtelen abba hagyta a mondatot és érztem hogy a hátamrol a kezét a saját szája elé teszi, mintha majdnem elmondott volna valamit. Majd így folytatta: - akkarom mondani meg szid hogy elkéstem othonrol. - és itt elengedett és rámnézett. Láttam hogy baj van, nem szerettem volna elengedni így.
-Nem maradsz itt? Itt aludhatnál.-mondtam mire neki hirtelen boldogan felcsillant a szeme, de ezt hamar szomoruság váltotta fel.
-Nem lehet apa vár.
-De hisz itt leszel a szomszédba. Legalább kérdezd meg. Ha kell megyek veled.
- Ne.-mondta hirtelen amitöl furán nézhettem rá.- Vagyis meg kérdezhetem de nem kell gyere. Ha nem jövök nem engedte meg.-momdta és leszált a mozsdórol és elkezdtünk lemenni. Kikiisértem és mondtam hogy ott maradok amig nem int a szobájábol hogy igen vagy nem.
Leültem a lépcsőre az ajtó elé, és néztem ahogy odasétál a házhoz majd bemegy.~Luna Peterson szemszöge~
Bent sötétség uralkodott. Próbáltam felsuranni a szobámba hogy összeszedjek pár holmit és vissza menjek. Ahogy felléptem az első lépcsőfokra az nyikorgott egy kicsit. Majd hirtelen mögöttem a konyhába felkapcsolódot a villany. Már tudtam hogy bajban vagyok.
-Lám lám, merre járt a kisasszony?-kérdezte egy elég beteg mosolyal az arcán.
-Csak sétáltam, smmi több, és lehetne gykérdésem/kérésem? -kérdeztem félve bár igazábol csak húztam az időt a verésről.
-Na momdjad.- felelte, tök normális!? hangnemben. Éreztem, hogy most nem részeg. Ilyenkor általában normális. De ez most akkor is fura.
-Ott aluthatnék egy barátnőmnél?-kérdeztem, mire hirtelen elindult felém. Elkezdtem hátrálni és nekimentem a falnak. Hirtelen megfogta a nyakam és a falhoz szorított. Éreztem hogy valami nem stimmel, hát erre ment ki a játék.
Alig kaptam már levegőt amikor hirtelen a hasamba boxolt. Elengedett én meg levegő után kapkodva estem a földre.
-ÉS MÉG VAN MERSZED MEGKÉRDEZNI EZT, AMIKOR VAGY 2 ÓRÁT KÉSTÉL!?? HA? VÁLASZOLJ TE KIS RIBANC!-orditotta ,még a karomba rugot és ennyit mondott.- Meg ne lássalak holap eddig. De ha holnap 21:30 kor nem látlak itt a házban, akkor sokkal többet fogsz kapni. MEGÉRTETTED?
-I...i...igen.-momdtam sirva és félve.
-Remélem is.-majd felment a szobájába. Én ott ültem a földön, és sirtam. Mire észbe kaptam hogy engem várnak. Nagy nehezen feláltam és felmentem a szobába. Majd összepakoltam és mentem is vissza. Ő ott ült és várt, és amint meglátott nagy mosoly húzódott az arcára. Nagyon aranyos volt. Ha nem fájt volna mindenem meg vissza is mosolyogtam volna.
-Ezekszerint megengette.-mondta mire én csak bólintottam.-Ja és egyépként arra jöttem rá, hogy be sem mutatkoztam. Emma vagyok, Emma White.-mondta és nyujtotta a kezét.
-Én Luna, Luna Peterson vagyok.-fogattam el a kezét, és kezet ráztunk.
-Na gyere menjünk be.-bementünk majd a körbevezetett a házban, és bementünk a szobájába. Leültünk az ágyra és beszélgettünk.
-Egyépként hozzunk be matracot, vagy elférünk az ágyon ketten is.
-Nekem mindegy. Elférünk az ágyon is.
-Oké.
-És amugy a szüleid? -kérdeztem mivel 22:15 volt.
-Dolgoznak. De nemsokár jönnek általában 23:30ra itthon vannak.
-Értem. De nem fogok zavarni? Nem szeretném ha a szüleid haragudnának rám amiért csak igy itt vagyok.
-Jaj nyugi minden rendben lesz. Mig hazamentél addig szoltam nekik és semmi akadája nem volt.
-Akkor jo.
-Viszont szerintem fürödjünk le, és utánna nézzünk filmet.
-Rendben.
Gyorsan elment elősször Emma fürödni. Addig én a szobájába voltam, és kicsit jobban szemügyrevettem a szobát. Világos lila színű a fal. És fehér butorok vannak. Ez a kettő iszonyat jol néz ki együtt. Az írosztalon volt egy családi kép. Kb 5 éves lehetett rajta nagyon aranyos. Mikor befejeztem a szoba elemzését, elő szerettem volna venni a pizsomám. De rájöttem hogy az otthon maradt. Király! Pont most jött ki Emma a fürdőböl.
-Készvagyok mehetsz.-mondta és én végignéztem rajta, egy nagyon rövid nadrág volt rajta meg egy pólo.
-Van egy kis gond. Otthon hagytam a pizsim.
-Semmi baj, majd adok én. Csak az a gond hogy tuti nagy lesz rád.
-Az nem baj.-majd elővett egy pólót meg egy rövidnadrágot. De mivel a rövidnadrág nagyon nagy lett volna rám igy abban egyeztünk meg hogy egy bugyiban meg a pólóban alszom mivel a pólo konktlréta a combom lözepéig ért. Elmentem fürödni és mikor végeztem felöltöztem. Igazábol ezzel semmi baj nem lett volna csak most hogy végigneztem magamon nagyon nem szerettem volna kimenni úgy a fürdőböl. A kezem tiszta kék zöld lila foltos, az alkarom tisztára felvan vágva. A combom is hasonlóan nézki. De úgy voltam vele, hogy nem érdekel. És kimentem a fürdőböl. Mikor beértem a szobába, Emma egyből odanézett fellém. És amint végig nézett rajtam, ledöbenve nézett. Kb 5 percig nézett igy mire teljesen elszégyeltem magam és kirohantam a szobábol egészen vissza a fürdőig. Majd kulcsra zártam.
Majd hirtelen elkezdett dörömbölni az ajton, én megcsak az ajtóval szembeni fal előtt leültem, felhúztam a lábam,és öszegömböjöttem, és úgy sirtam.
-Hé, Luna kérlek engedj be. Nincs semmi baj. Luna! Kérlek engedjbe!-hallottam Emma hangját. És közben folyamatos dörömbölt és próbálta kinyitni az ajtót. Tudom jol hogy most nagyon rá ilyeztek de egyszeeüen nem szeretnék mégegyszer így eléálni. Majd hirtelen csönd lett. És félpercmulva kattant a zár az ajtóbam és Emma jött be rajta. Egyből odarohant hozzám és megölelt.
Egyszerüen a mai nap sok volt nekem. Már csak abbol a szemotbol hogy Emma ilyen közel került hozzám. Nekem sosem voltak barátaim. Jol megvoltam nélkülük. És most mégis itt ülök a szomszédos ház fürdőjében, és egy lány próbál megnyugtatni. És egyre jobban csak azt érzem hogy ez sok nekem.
-Hé nyugi. Semmi baj. Menjünk inkább pihenni. Vagy nézünk filmet?
-Ne..kem min..degy.-montam sirva. Vagyis igazábol már nem sirtam csak kapkodtam a levegőt.- Ha már..itt va..gyok nézünk fi..lmet-szipogtam még egy kicsit de már megvoltam nyugodva valamenyire. Emma egy hirtelen mozdulattal adott egy puszit a homlokomra, majd segített felálni a földről és mentünk filmet nézni.
Jol befészkeltük magunkat az ágyba majd a laptopon elinditottunk egy filmet. Idő közben Emma szülei is megjöttek köszöntek bemutatkoztunk egymásnak és folytattuk tovább a filmet. A film felénél éreztem hogy csukodik lefele a szemem. És annyira emlékszem még hogy ráfeküdtem Emma vállára és el is nyomott az álom.~Emma White szemszöge~
A film közepe fele Luna elaludt a válamon. Szép lessan elraktam a laptopot. És óvatosan lefektettem és betakartam. Teljesen magamhoz húztam és öleltem, persze nagyon óvatosan féltem hogy fáj ha hozáérek a sebeihez. Olyan kis védtelenek látszott. Teljesen biztos vagyok benne hogy valaki megverte. Tul fura lenne az hogy elesett és ennyi és ekkora sebek lennének rajta. Alig ismerem mégis védeni szeretném őt. Szeretném ha megnyilna elődtam. És ha valmi baj van elmomdja.
....
Este arra keltem hogy valaki sír. Egyből kipattantak a szemeim, és a mellettem lévő lányra néztem, aki próbálta a száját a kezével befogni hogy ne legyen nagyon hangos. Kicsit jobban magamhoz húztam és megkérdeztem mi a baj:
-Hé, Luna mindenrendben? Mi a baj?
-Bocsi nem akartalak felkelteni.-mondta síros hangon. Majd felém fordult.
-Nem válaszoltál. Mi a baj? Fáj valamid?
-Nincs semmi.
-Ha nem lenne semmi akkor most nem sirnál.
-De nem mondhatom el. Félek....nagyon félek.-mondta kétségbeesetten és ujra sirni kezdett. Majd magamhoz huztam mégjobban ő a fejét a melkasomba temette.
-Ssss...nincs semmi baj. Nyugodj meg. Én itt vagyok. Akármitől is félsz nekem bármikor elmondhatod. Nem fogom erőltetni. Igaz alig ismerlek, de nekem iszonyat fontos vagy.-majd egy picit eltoltam magamtol és megpusziltam a homlokát. Utánna vissza bujt hozzám.
-Kösszönöm!-motyokta a melkasomba. Majd egy kis idő mulva éreztem hogy lassan újra elalszik. Már csak a szuszogását figyeletem, de lassan engem is elnyomott az álom.......to be continued......
/Sziasztok. Itt az új rész. Ezt direkt hosszabra terveztem. Próbálok mostantol ilyen hosszú részeket hozni. Ha van benne helyesírási hiba nézzétek el nekem. Ha tetszett a rész jelezzétek nekem egy vote-tal⭐, vagy egy comenttel💬.
Hellóka 😘/
YOU ARE READING
Csak miattad!
RandomKiskorom ótta az életem szenvedésből áll. Hogy miért? Majd azt inkább a bemutatkozás után mondom el. Szóval Luna Peterson vagyok, egy átlagosnak mondható lány, semmi érdekes nincs bennem. Ha kíváncsi vagy a többire olvass bele a story-ba. ⚠️FIGYELEM...