Elátkozva

4 - Laura

Sziasztok!
Kicsit rég hoztam új részt de ezt most pótlom! :) Jó olvasást!
Üdv: BREKUSZ
-

----------------------------------------------------------
4 - Laura

Mikor a nap már lenyugvóba volt mind a hárman kiültek a teraszra egy-egy bögre forró teával. Mind a hárman elfáradtak a nap végére. A rggeli fácántemetés után elvitték Béla autóját egy autószerelehőz akinek megpróbálták beadni hogy áthalytott egy learatott kukoricamezőn. Az autószerelő csak mosolyogva jegyezte meg hogy mindezt tavasszal? Végül nem kérdezett semmit. Akkor se amikor meglátta a hátsó ülést. Csak megában jegyezte meg hogy "azok a fránya kukoricacsonkok."
Hazaérve Béla mondta hogy ha nem baj néhány napig maradna még vendségségbe. Mivel semmi akadáját se látták ennek ezért mind a hárman beleegyeztek majd kitakarították a lovakat és a teheneket majd elláták az állatokat. Mindezek következtébe az egésznapos munka után kellően elfáradtak. A teraszon azonban feltöltötte őket a lemenő Nap utolsó ereje és boldogan beszélgettek. Kivételesen szóba került az is hogy Laurának van-e olyan fiú ismerőse aki esetleg bejön neki mivel 18 évesen illik összeszedni valakit. Miután mondta hogy nem nagyon van ennyibe is maradtak és már nyargaltak is a következő témára.
Időközben a Nap teljesen eltünt és a Hold foglalta el a helyét. Tíz óra környékén Laurának furcsa érzése tánadt ezért úgy döntött sétál egyet a gáton. Apja nem ellenezte a dolgot mert tudta gyakran tesz ehez hasonló dolgokat a lánya.
Ahogy Laura egyedül sétálgatott a gáton eltünt az a furcsa érzése ami a teraszon kerítette hatalmába. Nem tudta volna elmondani hogy mi az, de tudta hogy nem volt jó. Mikor úgy gondolta hogy eléggé kiszellőzött a feje visszafordult a ház irányába, de félúton elfogta egy hatalmas fejfájás. Térdre rogyott majd elterült a földön. Közbe fogta a fejét ami úgy érezte menten felrobban. Füleiben rengeteg hangos visítást és kiabálást hallott. Fejében mintha csak ezernyi dob egyszerre verte volna a ritmust aminek semmi zeneisége se volt. Mindezt tetézte azt is hogy kívülről úgy érezte mintha csak egy hatalmas satuba lenne a feje ami egyre inkább csak összenyomódik. Szinte érezte ahogy lassan repedezni kezd a koponyája a nyomádtól, de kiabálni mégse tudott mert a torkába valamiféle gombóc került ami még levegőt venni is csak nehezen engedte. Látása elment csak a sötétség volt körülötte. Időérzéke teljesen elillant.
A fejfása azonban amennyire hirtelen jött annyira hirtelen el is múlt. Újra látott és ujra tudott rendesen levegőt venni. Érezte hogy ha akarna még kiabálni is tudna de nem akart. Lenyűgőzte az a kékes-zöldes ragyogás ami a kert vége felöl érkezett hozzá. Elhatározta hogy elmegy megnézni majf így is tett.
Miután a gát végén átment a kukoricáson látta hogy az összes sír amit apjával együtt ástak az elhullott állatoknak mind abban a furcsa kékes-zöldes ragyogásban pompázik ami egyben megijesztette de meg is nyugtatta. Ahogy végignézett az aprócska föld és kőhalmokon észrevette hogy a fácán és a kecske sírja másabb volt. Ennél a kettőnél nem csak ragyogás volt hanem aprócska kis csillagszerű ragyogó pontok. Ahogy csodálta az ide-oda billegő pontokat érzete hogy magába szippantja ez a gyönyörű látvány. Mindig is szerette azt amikor egyedül lehetett és a fantáziája szabadon játszhatott velem. Nemegyszer előfordult vele hogy amikor lekvárt főzött és az apja nem volt ott akkor egy titokzatos boszorkánykonyhába találta magát ahol minden más volt mint a valóságban, vagy pedig amikor apja azt hitte már méllyen alszik és közben egy képzeletbeli világba repült el. Oda ahol bármire rájöhetett a másik világgal kapcsolatba. Így tudta meg annak idelyén azt is hogy az anyja nem érzi itt jól magát ezért inkább beköltözik egy városba. Néhány nappal késöbb pedig a szülei valóban elmondták hogy az anyja nem találja itt a helyét és ezért bemegy a városba de bármikor átmehet hozzá ahogy ő is meglátogatja majd őket. Ekkor ezt már rég tudta de úgy tett mintha mégsem.
Ezúttal viszont ez a káprázatos ragyogó kis temető aminek a szélén áll furcsa gyanakvó érzést ébresztett benne. Olyan érzése volt mintha figyelné valaki vagy valakik esetleg valamik. Hirtelen megfordult de csak egy türkizkék füstpamacsott látott maga mögött ami éppen oszladozni kedett. Szép lassan megfordult és szembetalálta magát egy furcsa emberi alakot öltött akármivel. Pont vele volt egymagas ez a türkizkék füstoszlop és olyan érzése volt mintha már régóta ismerné csak eddig nem tudta azt se hogy létezik. Ahogy jobban szemühyre vette lassan kezdett teljesen emberi alakot ölteni bár a szine továbbra is teljes mértékbe türkizkék maradt. Lassan kibontakozott rövid halya és egy emberi test főbb vonásai de az arca szeme és egyébb finom részletek valahogy kimaradtak ebböl a füstszoborbol. Amikor viszont egy mély hang szólította meg majdnem összeesett.
- LAURA! .... LAURA! - mikor másodjára is hallotta nevét az összeesés elkerülhetetlenné vált ám egy füstgomolyag gyorsan alatta termett és egy kényelmes karosszék alakját vette fel, így a lány ebbe esett bele.
- Nem kell félned! - hallotta újra a mély hangot majd a füst-ember meghalyolt elötte
- Mi a Te szolgálóid vagyunk! Azt tesszük amit parancsolsz! Akkor és úgy ahogy parancsolod! - a lánynak több nem is kellett azonnal elvesztette az eszméletét.
Mikor magához tért valami lány zenét hallott. Mikor elforgatta fejét érezte hogy egy ágyban van és mellette egy aprócska lemezjátszó adja magából a zenét. Lassan felült az ágyba ami egyböl egy karosszék alakját vette fel. A lány a változás következtébe kiugrozt a székböl és végignézte ahogy egy füstpamaccsá változik majd lassan eltűnik. Amikor megfordult a zöldes-kékes ragyogásban pompázó temrtőt látta maga elött.
- Gyönyörű igaz? - szólalt meg mellett egy mély hang ám ezúttal sokkal barátságosabb volt. Mikor rettegve elforgatta a fejét látta hogy a füs-emberszerű lény áll mellette. Elhatározta hogy ezúttal nem fog elájulni. Ezúttal nem ismételte meg amit az elöbb de a füstszék nélkül a földre rogyott volna. Az alak elé fordult meghalyolt majd újra megszólalt. Hanga megint változott. Ezúttal már olyan volt a hanglya mintha a sajátját hallaná
- Szolgálunk és megvédünk bármi is fenyegesse az életedett! Követjük minden lépdet és teljesítjük minden parancsod! - a lány erre elkezdett valamit tátogni de hang nem jött ki a száján, így az alak tovább fojtatta - Ha szeretnél valamit mondani szerintem elösször összpontosícs a mondanivalódra és csak gondolj arra hogy kimondod. Úgy is megértjük ha hozzánk beszélsz, nem kell ahoz a szádat használni. - a lány bólintott majd elkezdett koncentrálni.
- Ki vagy te?
- Én vagy a képviselő.
- Kinek a képviselője?
- A szolgálóid képviselője vagyok.
- Miféle szolgálóimé? Kérlek magyarázd el mi ez az egész!
- A te szolgálóid vagyunk. Évezredek óta keresünk egy olyan embert aki szivén viseli a természetet és szinte már inkább vissza akar térni abba a korba amikor még az emberek és a természett eggyüt egymás mellett egymást segítve éltek és nem csak kihasználták a másik felet mint most.  A te lelked legméllyén egy olyan világot láttunk meg ami nagyban hasonlít ahoz a világhoz amirol az imént beszéltem neked. Amit itt látsz ragyogást a temető felett azok a társaim. Mi mind eggyek vagyunk de mégis külön-külön is tudunk létezni. Célunk hogy a kiválasztott ember minden kérését parancsát teljesítsük. Amennyibe ez az embernél átvált uralkodási halylamba tovább állunk. Rengeteg alkalommal volt már részünk ez utóbbiban. Azon kevés kivételeknél akik az életük végéig megmaradtak önmaguknak és a természettel együtt akartak továbbra is élni és elfogadtak bennünket azok életük végén gyakorta csatlakoztak hozzánk. Akik viszont nem akartak csatlakozni nem áltuk utjukat és békében tavoztak át egy másik világba.
- Szóval te amolyan természet szelleme vagy?
- Nem! A természet szelleme egy nagyhatalmú és nagyon megbocsátó szellem amely hajlandó elnézni az ember pusztításait. Viszont ő az is aki időnként egy-egy természeti katasztrofát is előidéz hogy ezúttal hátha jobb útra tér az emberiség.
- Kezdem érteni. De mért én lettem a kiválasztott? Mért nem mondjuk apu?
- Azért mert a t elelked sokkal tisztább. Apud lelke is tiszta ám őt túl későn találtuk meg.
- Eszembe jutott egy másik kérdés is. Ha ti azt akarjátok elérni hogy a természet és az emberek újra eggyütt éljenek egymás mellett akkor én nem lehetek annyira tiszta lelkü mert számtalan szárnyas és egyébb állat életét vettem már el.
- Ez mind igaz. De ahogyan a farkas is megeszi bárányokat úgy természetes hogy az ember is öljön. Ez mind a természet körforgásának a része és ezzel nincs is gond. Amiért mégis téged választottunk annak az egyik legfontosabb oka itt van veled szembe. Ez a kisállattemető a te ötleted volt amikor megtaláltad azt a bizonyos libát holtan a kifutójában. Kérted apádat hogy hagy ásd el.
- Ez igaz. Ő ebbe nagyon hamar belement még győzködnöm se kellett.
- Tudjuk. Ezt mind nagykn jól tudjuk. Viszont ez mind a te hatalmadnak köszönhető! Próbálj csak meg visszaemlékezni. Nyolc éves voltál amikor láttál egy macskát egy forgalmas úton feküdni. Nem lett volna több neki hátra mint néhány perce a következő autóig, te mégis gyorsan odafutottál hozzá és megmentetted. Közbe arra gondoltál hogy ne jöjjön autó. Mikor leléptél az úttestról felbukkantak az első autók és öt percig vártál mire végre elfogytak és te hazavihetted. Azóta az a cica is itt nyugszik. Vagy gondolj arra amikor tíz évesen láttad hogy egy galambot megevett egy macska és tíz percen belül megtaláltad a fészket mert a haldokló madár megsúgta neked hol vannak elrejtve a tojásai. Habozás nélkül betetted a keltetőbe őket. Azótana annak a három kis galambtojásnak az utódjai alkotják a padlásotokon levő galambászatot. További jónéhány példát is tudnék még felhozni de tudom hogy okos lány vagy és remélem hogy ennyiböl rájöttél mekkora erőd is van valójában.
- Ha ekkora erőm van akkor mért nem tudtam erröl?
- Azért mert ez az erő a leginkább akkor erősödik fel amikor tudtodon kívül vagy és csak a cél lebeg a szemed elött hogy megóvj egy védtelen állatod. Amikor a macskát mentetted akkor is ez lebeget elötted. Amikor a galambot kapta el ragadozója akkor se a galambot sajnáltad hanem az esetleges kicsinyeit...
- De a galambot sajnáltam!
- Csak felületesen. Legbelül a kicsikért aggódtál jobban.
- És mért van az hogy szeretek segíteni apunak minden csirke disznó és egyébb állat vágásakor?
- Erre mi se tudjuk a választ. Azt viszont tudjuk, hogy amikor ezt teszed akkor gyakran a fejedben az jár hogy helyettük egy új állatok jöhetnek a levágottak helyébe. Számunkra ez azért lényeges mert nálatok az állatok a maguk módján teljes életet élhetnek ellentétben azokkal akiknél egy ketrecbe vannak zarva hogy hizzanak majd árammal sokkolják őket és úgy vágják őket ipari mennyisegben.
- Kezdelek érteni téged vagy titket. Nem tudom mi a helyes megnevezés.
- Úgy szólítasz minket ahogy csak akarsz. Ha úgy jó neked akkor egyedül vagyok de ha úgy kívánod akkor mind itt vagyunk.
- Rendben. Akkor maradjunk az eggses számnál. Tudom hogy mind itt vagytok de mégiscsak könnyebb úgy.
- Így lesz. Amikor rám gondolsz akkor tudni fogjuk hogy mindenkire gondoltál. - a lány bólintott az alak pedig fojtatta - Rátérnék viszont arra hogy mért hoztunk ide téged. Látom meglepődtél így elmondom hogy történt. Amikor kint ültél apud és barátja mellett akkor hirtelen furcsa érzésed támadt. Azt az erzést mi okoztuk neked hogy elkezdj sétálni. Ismerünk teged tudjuk hogy ebben az esetbe mindig sétálgatsz a gáton. Amikor viszont hirtelen visszafordultál nem tudtuk hogy mit tegyünk így beköltöztünk a fejedbe. Nem így terveztük elösször hanem beszéltünk volna veled csakhogy a visszafordulásod mindent felborított. Féltük hogy elvesztjük ezt a remek alkalmat. Ezúton is bocsánatodat kérjük és zólunk bármikor ha úgy gondolod távozunk a fejedböl! Nem leszünk láthatóak csak akkor amikor hívsz minket. Minden más időpontba csak a tudatod méllyén fogunk rád várni akár éveken keresztül és csak nagyon ritkán az álmaidban merészkedünk eléd hogy ne feldj bennünket. Ha már most szeretnéd hogy távozzunk a fejedből csak szolj és mj tavozunk. Ebben az esetbe viszont nehezebben fogsz velünk beszélni mert ez ahogy most beszélsz velünk nem fog működni. Akkor mindenképpen a szádat kell majd használnod.
- Maradj azaz maradjatok nyugodtan!
- Köszönjük! A lényeg az az hogy az utóbbi néhány napban mint tapasztalhattad volt egy-két furcsa és váratlan eseményben részed.
- A tegnapi kecskére és a mai fácánra gondolsz?
- Pontosan.
- Szóval most megtudom hogy mi történt valójában?
- Így van. Ha nem akarod tudni akkor viszont nem mondom el.
- De akarom tudni! Kérlek mond el!
- Rendben. A tegnapi kecske és a mai fácán is a te tudat alatti műved. Biológia órán megnéztetek egy filmet ami arrol szólt hogy kell naponta száz marhát levágó üzemet létrehozni és fentartani. A tanártol ezután megkerdezted hogy lehetne ezeket felszámolnod ő pedig csak annyit mondott hogy sehogy mert ez így természetes. Azaz az állatoknak pusztulniuk kell, bár ezzel ő maga se ért eggyett. A délután folyamán pedig bealudtál és amíg aludtál addig levittél a pincébe egy kecskét aki önként jelentkezett a mártírhalálra és a vérével felírtad az a bizonyos mondatot a falra, méghozzá a kecske vérével. Ma pedig mikor eszedbe jutott a tegnapi film megint elfogott a banat aminek következtében egy csapat fácán megtámadta a barátotok autóját. A többit te magad is láthattad.
- Eddig is volt már hasonló érzésme egy-egy hasonló film után. Most mért történnek ezek? Eddig mért nem?
- Azért mert eddig nem voltunk biztosak abban hogy te vagy-e a mi emberünk. Most azonban a kőfalak leomlottak.
- Kőfalaka?
- Igen! A kőfalak mellyek jégbe voltak zárva és a lelkedet védték tőlünk. Tekinthetsz ránk úgy is akarcsak egy átokra de úgy is akárcsak egy áldásra. Mi segítünk hogy hagod célba érjen és segítünk abban hogy terveidet siker koronázza. Ehez csak annyit kell tenned hogy megbízol bennünk ahogy mi is megtesszük ezt veled szembe. Tudjuk hogy nem valami kecsegtető ajánlat hanem inkább félelmetes de ha akarod bizonyítunk neked!
- Hogyan bizonyítanátok?
- Ez egyszerű! A fácán begyében találtatok egy papírt amint egy gombafelhő és egy szám állt igaz?
- I... Igen... Mit akartok tenni? - sápadt el hirtelen a lány.
- Mi semmit se. Mi csam azt akarjuk tenni amit te mondasz. - az alak egy csettintéshez hasonló hangott hallatott és megjelent a lány ölében négy  türkizkék színű kárcsalap. A kártyákon furcsa jelek áltak amik semmihez se hasonlítok, még arra se amit a fácán karmolt az autó ülésére.  Jobban megfigyelve azonba látta hogy az egyiken egy csapat tehént legelészik egy füstölgő romhalmaz mellett a másikon pedig csak egy füstölgő romhalmaz van. A harmadik kártyán a legelésző tehenek és a füstölgő romhalmaz helyett csak egy összedölt épület volt ami mellett a fák is ki voltak csavarkdva. A negyediken viszont csak egy lángoló épület volt látható. Miután mindet alaposan megnézte kérdőn nezett az elötte álló alakra.
- Válasz egy kártyát! Ameik a leginkább tetszik azt emeld a fel a többit pedig söpörd a földre. - a lány felvette azt a lapot amin a tehenek legelésznek a többit pedig lesöpörte és közbe megszólalt:
- Ez tetszik a legjobban mert ezen van a legtöbb élet. Csak a romhalmaz nem tetszik rajta. Nagyon szép tájkép lenne csak a legelésző tehenekkel. - az alak bólintott majd fél percre eltünk és amikor visszatért megfogta a lány kezét aki hagyta mindezt. Ahogy hozzáért a köd-ember hirtelen hatalmas nyugalom fogta el. A köd-ember pedig megszolalt ahogy emelkedtek:
-  A cetlin a szám azt jelenti hogy hány kilóméterre van az a nagyüzemi marhavágóhíd ami el fog pusztulni. Te választottad ki a módját. Azért ez az üzem fog elpusztulni mert hazafele arra gondoltál bár nem lenne a közeletrkben az a nagy mészárszék ahol csupa gyilkos dolgozik csak.
Ahogy meglátta a gyárat látta hogy az egyik falán kitörtek a tehenek hogy oár szá méterre boldogan legelhessenek. Ahogy rohannak a legelő felé az egyik felöklelt egy vastag csöveg amiböl gáz kezdett el szivárogni. Néhány pillanat múlva megszólalt az elektromos csengő ami a dolgozóknak jelezte a szünet idejét és ami a szikrája segitségével berobbantotta a szivárgó gázt. A gáz berubbantotta a gázcső további tartalmat ami a silókba levő tehénytrágyát is magával robbantotta majd másodperceken belül hatalmas robbanások kíséretében a levegőbe repült az egész gyár majd perceken kerezstül csak hullottak a gyár lángoló részei vissza oda ahonnan elindultak valamint szerte szét  szabalytalan formában.
- Mostantól ezek a tehenek szabadok hála neked! - szolalt meg az alak. A lány erre elmosolyodott majd megkérte hkgy menjenek vissza a házukhoz mert már elálmosodott. A füst-ember ami mellette lebeget bólintótt majd mondta hogy az apja és annak barátja mindezt az időt csak tíz percenek fogja erzékelni a robbanás pedig körülbelül egy félnóra mulva fogja meghallani. Kellemes éjjelt és jó pihenést kívást majd visszarepítette a gátra. Oda ahol összeeset. Mikor kinyitltta  szemét egy írást vett ki az elhajló fűszálakbol: "LELEKES MÉLLYÉN VÁRUNK RÁD!" Visszament az apjához és Béla bácsihoz, majd fejfájásta hivatkozva elköszönt tőlük. Gyorsan lefürdött megevett egy szelet zsiroskenyeret és lefeküdt az ágyába. Az órájára nézett és láta hogy néhány percig letelik a beigért fél óra. Megvárta még azt az időt és amikor meghalotta az ismerős robbanás-sorozat hangját furcsa ólboldogság fogta el. Rágondolt a boldogan legelésző tehenekre majd ugyanolyan boldogan ő is mély álomba merült és hamarosan el is aludt.