Elátkozva

7 - Városi nap

Sziasztok!
Kicsit megkésve de meghoztam a következő részt is. 😇
Nem tudom hogy mikor lesz a következő, de annyi biztos hogy ha nem lenne egy ember aki folyton kérdezné hogy mikor lesz a következő akkor rég abbahagytam volna (lustaságom miatt) ezúttal is köszönöm neki hogy nem hasja mert szeretek irkálni :)
Üdv:  BREKUSZ

7 - Városi nap

1.

Mikor Laura kinyitotta a szemét ismerős érzés fogta el. "Mintha egyszer ez már megtörtént volna..." Ekkor eszébe jutott hogy mi történt az éjjel és az álma is. Gyorsan benyitott a szekrényébe és látta hogy benne rejlik az összes ruhája. Megnézte a kis ékszeresdobozát és felfedezte hogy az alján tényleg van egy kis rekesz de nem tudta kinyitni. Eszébe jutott hogy amikor kicsi volt rengeteg ördöglakattal játszott és az apja egy asztalos barátja csinált neki időnként olyan kis dobozokat vagy ládikákat amiknek voltak titkos rekeszei. Ezeket mindig másképpen kellett kinyitni. A kedvence az volt amikor a doboz egyik sarkát kellet elforgatni és benyomni az alját majd az egyik oldalát. Azt viszont nem tudta hogy ezt a rekeszt hogyan tudná kinyitni ezért kipakolta az asztslra a ládikó kicsiny tartalmát majd ledölt az ágyára és elkezdte forgatni hátha rájön hogyan  tudja felnyitni az alján levő kis rekeszt.
Egyszerü kis fa ládikó volt. Apja utólag gyártott a tetéje egy aprócska tükröt és keretne egy kis díszítést. Felnyitott állapotában apró kis dombocskák borították a belsejét amibe akár bele is lehetet szúrni a fülbevalókat. Megnyomkodta a bordó színű kitüremkedéseket miközben fülelt hogy hall-e kattanást, ami meg is történt. Figyelmesen végignézte a ládika minden részét és észrevette hogy egy apró kis négyzet alaku valami kilóg belőle ami eddig nem volt ott. Óvatosan benyomta és ujjabb kattanást hallott. Mivel semmit se vett észre megkereste a kattanást okozó bordó dombot és ezuttal a felbukkanó alkatrészt nem visszatolta hanem óvatosan elkezdte kihúzni.  Mikor ujjabb kattanást hallott megált és megint átnézte a ládikót. Ezúttal a kinyitni kívánt rekesz fedőlapja  változott mert az egyik oldalt egy aprócska rés keletkezett mintha csak arra várna hogy valaki felnyissa. Óvatosan megnyomta aminek eredménye egy ujjabb kattanás lett. Elvette a kezét és a fedő vele együtt emelkedett mintha csak a teteje lenne.  Kíváncsian belenézett és egy apró kis cetlit talált az apró kis rekeszben.
Kivette a papírt és mikor széthajtotta meglepve látta hogy az eggyik régen általa kitalált titkosírással van írva. A jelekből nem tudta kitalálni hogy melyik lehet ez ezért visszazárta a ládát mintha ki se nyitotta volna és visszatette az asztalra míg a cetlit a láda mellé helyezte. Gyorsan felöltözött felvette a farmerdzsekiét és az eggyik belső zsebébe tette a talált papírt.
Apját és annak barátját a konyhában találta. Mikor meglátták mind a ketten köszöntek neki. Laura elléretőzött hogy a történtek után kicsit sétálgatna és elmegy a faluba. Apja pedig elengedte a szokásos feltételekkel vagyis hogy vigyázzon magára és legyen nála a telefonja majd elköszöntek egymástol.

2.

Reggel mikor Gábor felébred meglátta az ágya mellett türelmesen üldögélő párducot. Bár még kicsit kómás volt azt azért észrevette hogy elég sok vöröslő csík van rajta mintha csak megostorozták volna erősen lekötözték és meghúzták a köteleket.
- Jó reggel barátom! - köszönt rá az állat mikor meglátta hogy Gábor felébredt.
- Neked is! - köszönt vissza miközben próbált magához térni. Ahogy végigmérte a hatalmas állatot észrevette a frissen keletkezett csíkokat majd meg is kérdezte:
- Veled meg mi törtent?
- Voltam Laura lelkénél ahogy megbeszéltük... és hát... nem éppen úgy sikerültek a dolgok ahogy terveztem vagy ahogy gondoltam.
- Mondj el mindent addig magamhoz téren.
Az állat elmondott mindent ami Laura védőszelleméröl megtudott. Nem hagyta ki azt a részt se hogy az az erös ártó szellem ami megtámadta a lányt már valószínűleg elpusztult vagy ha nem is akkor jelentősen legyengült. Elmesélte azt is hogy a lánynak van védőszelleme ami kis hijján megölte őt és hogy emiatt vannak a testén ezek a csíkok.
- Szóval akkor Laurának van védőszelleme ami nem egy gyenge szellem.
- Így van. Szerintem pedig ez nem véletlen. Ha ennyire erős a szellem azt valahogy latnunk kellett volna. Most meg ez az egybeesés...
- Rémeket látsz már barátom. Lehet hogy annyira meg akarasz védeni mindentöl hogy már saját magadat téveszted meg. Mindenesetre köszönöm hogy törödsz velem. - mosolyodott el Gábor és felkelt. Gyorsan magára kapott egy rövidnadrágot és egy pólót majd kiment a konyhába.
Mikor kiért készített egy jó erős kávét. Mire végzett felébredt a barátja is így neki csinált egy enyhébbet és elkezdték megbeszélni hogy mik lennének a teendők a napra. Ahogy ezt beszélték megérkezett Laura aki útra kész volt öltözékét tekintve majd el is kéretőzött. Gábor elengedte őt majd miután elment a lánya tovább fojtotta a beszélgetést barátjával.