Elígérve... | C.R | ( Átírás Folyamatban )

𝕄𝕒𝕗𝕗𝕚𝕒?

Mivel a napnak lassacskán vége lett nagy léptekkel ( már ami hozzám képest nagy na ) ki sétáltam az iskolából... Minden esetre nem így képzeltem el az első napom, persze jól ment meg minden, de... De a banda, és Cameron felkavartak...Nem értem mi miatt, de ez az egész nem a legbíztatóbb... Talán csak túlságosan is túl gondolom még azt is amit nem kellene... Bár ebben az egész napban a ma délutánt vártam a legkevésbé...

Mivel ma jön Olivér... Igen pontosan ő... Olivér Ballman, a híres Mr.Ballman fia, a Ballman hotel láncok tulajdonosa...A Ballman cégek vezetője... És még sorolhatnám... Ma jön az a férfi, aki életem szerelme kellene hogy legyen... Az a srác akit szinte soha nem láttam még, ( csupán 3-évesen, és akkor is csak távolról találkozhatott a tekintetünk... ) ő az az ember aki a férjem lesz... Na igen, tehát ő... Ő az... A Ballman utód akinek odaígérték a kezem...

Biztos kedves, és biztos nagyon jól néz ki... Jól nevelt, a családja is gazdag, szuper munkahelye és természete is kel legyen, okos is mivel már 20 évesen 3 egyetemet végzett el nagy tudása van sok téren( iskola mellett csinálta, fizetve ezért nyílván magán tanitatásért) ... De ennek ellenére is én belé nem hogy szerelmes lennék, még csak azt se tudom ki csoda is pontosan ő... Egy néven és egy személyleíráson kívűl semmit sem tudok róla! A Pszihológiával kapcsolatos kutatásaimnak hála, halottam társkereső applikációkról... Csak hogy az a szomorú hogy ez az egész helyzet is olyan mintha egy olyan felhasználóhoz mennék hozzá... Egy olyan élőhöz akinek csak a nevét és személy leírását, élet rajzát, és annak pontosságát tudhatom hogy ez a személy tényleg bizonyítottan ő és nem egy áll felhasználó az 50 pluszos "édesapám" lehetne korával... Még csak nem is ismerem... És még ez a Cameronos téma is "beütött" ma...

Várjunk csak... Chloe, ilyeneken neked nem szabad gondolkodni a csúdába is...Nem, nem, nem és nem ilyeneken nem járhat az agyad Chlo... Cameron csak egy osztály társ, Olivér... Olivér meg... Mondjuk ki, Olivér a vőlegényem... Igen nem ismerem de attól, ő még az...

Ahogy be segített George az autóba csak rám mosolygott... Tudhatja jól hogy ez az egész helyzet mennyire nehéz nekem mióta csak megszülettem ismerem... Ő meg már azóta ismer mióta anya méhében helyezkedtem, formálódtam... Ha őszínte akarok lenni magammal, talán ebben az életben ő számomra a legfontosabb... Egyedül ő volt ott mellettem úgy igazán mindig... Mikor kint futkoráztam végig a nedves talajt mezítláb... Hát nem édesapám szólt le az biztos... Ő csupán nyugodtan kávézgatott ( már ha otthon volt, vagy nem az irodájában dolgozott ), egy napernyő társaságában gondolkodott... Emlékszem akkor futottam oda hozzá, mikor a Maci
és a testvérem elől menekültem hogy ne keljen felvenni azt a cipőt...

De olyankor kérdezgethettem bármit, tehettem bármit, még akkor se figyelt volna le rám ha elvágom magam valamivel szerintem... Ha még is rám nézett csak arra a lesajnáló semmit mondó tekintettre emlékszem... Úgy nézett rám mintha nem is az ő gyermeke lennék... Mindig próbáltam fehívni a figyelmét, végűl is az egyetlen nevelő és élő szülőm volt, fel néztem rá! Nagyon is... Éppen ezért is voltam boldog mikor végre el kezdett törődni velem... Ez nyílván az után kezdett el fejlődni nála is mikor a házassági szerződés aláírásra került mindkét féltől... Persze ezt akkor nem tudhattam és akkor voltam talán a legeslegboldogabb mindennél boldogabb... Úgy éreztem végre fontos vagyok neki... Akire akkoriban annyira fel néztem...

Bár az nem igaz hogy nem tisztelem mai napig annyira vagy hogy kevésbé szeretném... Szeretem nagyon is ő az édesapám, ha ő nem lenne meg se születhettem volna, nem ismerném Vivient vagy George-ot... Nem hallgathatnám nap mint nap Mrs.Wimmer lehordásait minden kis botlásomért, vagy nem ehetnék minden nap ilyen finom ételeket... Hálás vagyok az életemért azért hogy megszülethethettem, mindenért ami körül vesz... És ez után a nap után is hálás leszek mindenért... Még ha nem is lesz olyan Oliver mit amilyenek elképzeléseimben képzeltem, vagy nem fogunk annyira passzolni...