Elígérve... | C.R | ( Átírás Folyamatban )

ℂ𝕒𝕡𝕡𝕦𝕔𝕔𝕚𝕟𝕠!

A válaszomon kicsit el gondolkodott, de hogy őszínte legyek szerintem nem nagyon érdekli hogy mit érzek... Viszont már egy ideje csak a szemembe nézett, annyira szerettem volna megtudni, hogy mire gondol, és hogy most miért nem mond semmit... De kezdett egyre elsötétedni a tekintete... Aztán lassan közeledni kezdett, ezek után már értetem mit akar és nagyon meg ijedtem, életem első csókját nem így szeretném, nem ezt képzeltem... Nem, nem, nem semmi ön sajnáltatás épp az előbb határoztam el, gyerünk... Végűl lassan eltolva mellkasát meg szólaltam...

-Figyelj én is vágyom rá, de úgy érzem ezzel az egésszel, még várnunk kéne addig még eljön az esküvő...- mondtam a kicsit lenézve majd a szemébe mondva... Enyhén el mosolyodott, gyengéden megfogta a csuklóimat, majd hírtelen megszorította, és körülbelül 1 centimétere rántott magától, hogy őszínte legyek most megijedtem, annyi éven át tanultam önvédelmet és most hogy el kezdtem egy kézkicsvarási teknikát amit elég sokáig tanultam egyből vissza csavart, de még azt se értetem hogy, hogyan...

-Azt kicsi szívem nem te döntöd el mikor mit csinálunk, mint tudod már rég nem a magadé vagy, hanem az enyém, a tulajdonom, és ha én bármit bármikor akarok akkor az lesz...- most aztán nagyon meg ijedtem és ez kívűlről is lát sészényi, közelebb és közelebb hajolt és mikor már tényleg csak pár milli volt köztünk és már érintette a szája ajkaimat, akkor felemelt egy tincset a hajamból, enyhén csavarhatni kezdte- puha... - mondta ki gondolatait hangosan is, és orrához emelte tincsemet-Mennyire édes, Cappuccino illata van???-kérdezte csodálkozva, látszott rajta hogy nagyon el gondolkozik valamin..

- I-igen, tudod imádom a cappuccinott - nagyon zavarba voltam, és bármennyire próbáltam sem a szemkontaktust nem tudtam tartani, sem elég erősnek lenni ahhoz hogy normálisan beszéljek, soha nem volt hozzám ilyen közzel egy férfi vagy bármilyen hím személy... és... Főleg nem egy ilyen kigyúrt és csodálatos férfi... Viszont mikor el mondtam ezt a mondatott ideges lett, hírtelen el lökött magától, és le verette Apám egyik legdrágább és legszeretettebb vázáját, végűl egy hatalmasat ütött a falba amitől be repedt... Irtóra meg ijedtem nem tudtam mi húzta fel ennyire, de hogy őszínte legyek legszívesebben nem is akartam mást csak elfutni innen...

-Még egyszer nem akarom érezni rajtad ezt a szagot, ha kővetkezőnek találkozunk és ugyan ez a förtelem lesz rajtad esküszöm ketté téplek...- mondta idegesen, és ki viharzott ezek után 10 perccel már a ház ellől is el hajtott, engem egyedűl hagyva gondolataimmal... Ez az egész nem zavart volna, ha ezt a tusfürdőt nem a bátyámtól kapom még régen, hírtelen fel törte a szép, és a fájdalmas régi emlékeimet Olivér...

Ő volt az életében a legfontosabb személy, bármi volt mindent megbeszéltem vele mikor még élt oviba járhattam vele együtt, nagyon szeretem, és igen azt mondtam hogy nem jártam soha óvodába de az amennyit ott voltam az annyinak felel meg amire szinte nem is emlékszem és talán csak 5 napot, viszont féltem oviba járni mert mivel ő nagy csoportos volt sokszor nem lehetett ott velem... Oviban senki nem szeretett engem mindenki Princes-nek csúfolt mert én mindig külön bánásmódban és játékokban részesültem ( mivel ugye apám jól megfizette a tanítónéniket... ) Ezért néha tényleg olyan voltam minden egy külön álló személy, mindig csúfoltak és bántottak, az egyetlen aki mellettem állt a bátyám volt, ő volt az egész oviban a legmenőbb mindenki nagyon szeret-e és becsben is tartotta egyedűl ő védet meg engem mikor kicsúfoltak vagy bántani akartak minden szünetben át is jött hozzám hogy meg nézte mit csinálok és mivel senki nem volt mellettem ő velem maradt és elhanyagolta az őt szinte már dicsőítő barátait... Mindig ő volt a legokosabb, a legtörekvőbb, és leghelyesebb bárhol ahova csak megérkezett... Mindig úgy néztem fel rá mint az én szőke hercegemre, aki mindig megment bármi is történjen velem, annak ellenére hogy se szőke nem volt, sem fehér lova..