Elígérve... | C.R | ( Átírás Folyamatban )

𝔹𝕒𝕛 𝕧𝕒𝕟?

A nagy gondolkozásból a sofőröm ébresztett fel. Bár nem tudom hogy mióta szólogathat szegény Teddy de nagyon aggódó fejet vág szóval, valószínűleg nem most kezdte...

Megfogva kisegítő, hozzám képest "óriás kezeit" , kiszálltam az elég magasnak mondható kocsiból majd lelépve az iskola udvar előtti kapuba, Teddy csak szokás szerint követett engem... komolyan... Az állítólagos "börtönbe", ezt Cameron-tól és Miriam-tól is hallottam, de nekem így még börtönőröm is van... Ezen a gondolaton magamban is elmosolyodtam...
-Kisasszony? Fáradjon beljebb.- mosolygott rám George, majd előre engedett...

Így magamba de... Számomra ez a hely a szabadságot jelképezi, amiért igen csak meg kellett küzdenem... Azért hogy egyszer valami felől én dönthessek...Bár az átlag ember szabad mint a madár, szabad döntésekkel és jogokkal rendelkezik főleg 18 év betöltése után... Én más vagyok egészen más, ez talán különlegesnek is mondható végül is én megkaptam mindent amiről csak egy lány álmodhat de még is... Úgy érzem letörték a szárnyaimat...

-Figyeljen Kisassz..-
-Nem Teddy, Chloe vagyok...- néztem rá erélyesebben... Évek óta könyörgöm neki hogy ne szólítson így... Már az idegeimre megy... Én tényleg csak egyszerűen Chloe, vagy ahogy Vivien szokott szólítani Chlo vagyok, ennyi!
-Na de kisasszony, hányszor mondja még ezt nekem, tudja jól, akár ki is rúghatnak e miatt...- nézett rám őszintén, a szinte már igazi apámnak mondható védelmezőm...-
-Tudod jól hogy azt sohasem engedném!- mondtam én is ugyan olyan őszintén mint ő...

De amilyen ügyes vagyok, ha nem fog meg a padlón találom magam... Igen nem is én lennék ha nem botlanék bele minden lépcsőfokba...      Ő mégis csak mosolygott ügyetlenségemen. Most komolyan... Miért nem lehet ő az édesapám? Annyira élő lehetnék mellette... Nem lennék a "nagy Chloe Goodliffe" vagy "a Goodliffe örökös" és még sorolhatnám... Csak egy egyszerű lány...

-Figyeljen, annyit szeretnék mielőtt be érünk...  - fújta ki jó mélyen a levegőt, mint ha ideges lenne...- Csak hogy kérem... Vigyázzon magára, maga többet ér mint ez a világ amiben nevelkedett. Remek lánya lett az Úrnak, kedves, okos, segítőkész és hatalmas szíve van... Mindenkinél nagyobb mint amiket eddig valaha ismerhettem... És mielőtt megkérdezi hogy "de hát miért mondod ezt, hisz tudok vigyázni magamra"... Tudja ezt azért mondom mert aggódom magáért... Mostanában nagyon feszült, enni se eszik rendesen... Nem tud figyelni és folyamatosan csak magában gondolkodik... Maga remek személyiség rengeteg barátja lehetne és...-

Őszintén nem tudtam ezek után rá figyelni... Észre vette, ő észre vette hogy én más vagyok mostanság, észre vette hogy változom, azt is hogy nem eszem annyit mind szoktam... Ezek nagyon kicsi, aprócska dolgok, senki más még csak nem is gondolt rájuk, még Vivi sem... És ő aki valójában csak azért van mellettem hogy védjen, vagyis hogy a testi épségben felől gondoskodjon... észre vette... Ennyi erővel hamarabb észre kellett volna vennie Mrs.Wimmernek is, vagy bárki másnak de nem... És ez... Hihetetlen, van olyan akinek ennyire fontos vagyok, hogy így figyel és vigyáz rám...

Egy, két kósza könnycseppet a szem sarkomban le töröltem , majd bólintottam egyet annak ellenére hogy George még mindig aggódóan és kedvesen beszélt hozzám, ahogy ezt látta tudta hogy megértettem és megpróbálok majd jobban oda figyelni magamra... Ő már csak kitárta az ajtót, és rám kacsintva küldött be az osztálytermembe...

Szagatottan kifújva a levegőt kacsintottam vissza rá majd indultam, egyenesen be, ahogy köszöntek csak lassan köszöntem vissza... Jól eset hogy annak ellenére hogy új vagyok, mindenki meg tisztel és köszönnek is nekem... A padom felé vettem már az irányt, én nem tudnám megmondani miért de kicsit izgultam... Bár hirtelen csodálkozásomra nem volt ott senki, be sétáltam mellé azzal a gondolattal hogy "akkor kipakolok és utána eldöntöm mit szeretnék". Majd észhez térve jöttem rá arra hogy ők valőszínűleg megint csak kint "bandáznak"... És ez egy teljesen normális dolog... Jaj annyira tudok mosolyogni ezeken a szavakon, én a nagy "őméltósága, a kisasszony" ilyeneket mond... Istenem... Hát ez számomra annyira felszabadító...