Elígérve... | C.R | ( Átírás Folyamatban )

Népszerűség?

Leültem mellé és ami az illeti vörös voltam, vagyis éreztem hogy lángolok, de hát nem tudom mi történt és szeretem volna ha legalább rám nézne, esetleg hozzám szólna, vagy bárhogy észre vegye létezésem... De ez nem így történt, mert teljesen figyelmen kívül hagyott úgy ahogy voltam...

Sok minden megfogott benne, a tekintetében, különleges volt, más volt mint amit eddig láttam, mintha csak rejtegetne valamit. A szeme csillogása mikor bele néztem hasonlított a meggyötört kiscicáéra amelyiket még nagyon kicsi koromban fogtam el mikor pont megszöktem otthonról tanítom órái helyet... Nagyon szerettem azt a kis macskát valahogy a bátyámra emlékeztetett ezért haza is vittem... Megmosdattam, egy állatorvos ellátta, és ruhát is adtam rá, de ezt az édesapám már nem igazán nézte ilyen jóhiszeműen. És a harmadik reggelre nem találtam azt a cicust... Azt mondták biztosan elkóborolt, talán a kert hátsó részében szaladgál éppen, és vissza jön, először még bíztam ebben, majd mikor már tudtam hogy nem látom többé, sírtam...

Apám vigasztalása kép vásárolt nekem akkor rengeteg drága és sokkal jobb származású, fajtájú macskát, de hiába, nekem az az egy kicsi cicus kellett, nekem ő több volt mint egy egyszerű macska... Mert én találtam, próbáltam rajta segíteni... Épp ezért szebbnek is tűnt mindegyik jó vérvonallal, származással, rendelkező macskánál... Persze tudom.. Ő vette el tőlem, ahogy minden mást is...

Cameron számomra csak annyiba különbözik attól a kis állattól jelenleg hogy ő más számára is talán szép látványt nyújt mert ha akarom ha nem... valljuk be... Annyira helyes volt, azok a éjsötét mégis közelről mogyoró barna szemek, az a látszólag össze-vissza haj, ami valójában valószínűleg nem egy perc állítgatás volt... A tökéletes állkapocs, a vékony bőr rétegel,és azok a gyönyörű dús ajkak...

-Khm... Bocsi ha felébresztelek de vagy 5-10 perce bámulsz, és engem nem zavar de...- ekkor pattantak csak ki szemeim, és gyors elkaptam a fejem, Istenem és pont az ajkait néztem utoljára... Muszáj csak egy pillantást vetnem rá... Bár most tuti hogy nagyon hülyének néz, vagy ki is röhög, jaj... Csak egy pillantás, TÉNYLEG! csak annyi! és mosolyog, engem néz!!! és mosolyog! Na vissza is kapom a fejem, csak hülye vagyok mert nagyon meghúztam a nyakam, te jó ég, tényleg nagyon fáj... Nem bírom muszáj kicsit megmasszíroznom csak egy kicsit.. Na de vissza a jelenbe, felrázásképp pedig kicsit meg is ütögetettem magam...

Na nem Chloe, nem-nem!!! Mit ígértél?! Milyen áron jöhetsz ide és lehetsz itt, veled egyidősök között??? 1!!! AKKOR TANULSZ! Oda figyelsz minden órán, nem maradsz le senki mögött, és csak is kizárólag első tanuló lehetsz! 2!!! ( AMI HA LEHET MÉG FONTOSABB!!! ) SOHA NEM TÁRSALOGSZ FIÚKKAL!!! FŐLEG NEM OLYANOKAT AMIT NEM ILLIK!!! Na igen és én erre mit csinálok, megállás nélkűl bambulok! ( Ja és nem az óra felé ) hanem egy velem egyidős FIÚRA!!! Istenkém, ebből baj lesz!

És ami a legjobb hogy arra ébredek, mikor már épp figyelni szerettem volna hogy a nagy bambulásos égésből kicsengetek! Hát ezt egyszerűen nem hiszem el... Az órának vége lett, erre ő fel állt intett egyet felém jelezve hogy ő megy, és már indult is... Ekkor lépett mellé az a srác akit az előbb is láttam... Sötét barna haja, sötét szeme és tökéletes arca volt, na igen ő is elég feltűnő volt... De valahogy engem Cameron jobban meg fogott, meg valahogy jobban is néz ki szerintem, talán... Na várjunk... JÉZUS!!!

Miken gondolkozok én!??? Nekem bármi ilyesmi meg csak bele se férkőzhet a gondolataimba... Nekem már el ígérték a kezem!... IGEN! Sajnos, de ez a valóság ébredj már fel te lány! Már 3-éves korodba oda ígérték a kezed ráadásul ezt az ígéretet csak egyetlen egy valami szegheti meg és az, a valami az a te saját halálod!.. Pontosan...Semmi más, és ha ez az egyesség megszűnik csata lesz a vége...