Elvonó

e i g h t

- Nagyon félek, hogy nem fog működni - a földet pásztázva öntöm ki a lelkem Joanienak, aki némán ballag mellettem. New Orleans sötét utcáit rójuk épp, hisz Joanie feltétlen be akart iktatni egy gyors találkozást, így amikor Milot magára hagytam az utolsó bent töltött éjjelére, Joanie a kapuban toporogva várt rám.

- De azt mondtad, nagyon édes. Mindig hatalmas csodálattal beszéltél róla, kislány. Most meg egyszerűen csak megfutamodsz? Nem így ismerlek, ez nem te vagy - Joanie a vállát vonogatja, valahol igaza van. Eddig mindig csak úgy áradoztam Miloról, most azonban, hogy kijelenthetem, hogy a sráccal valóban egy párt alkotunk, tartok az egésztől, bizonytalan vagyok és nem merek belegondolni, hogy hogyan tovább. Egyszerűen csak túl gyorsnak érzem ezt az egész kapcsolat-mizériát... - mellesleg te mentél bele. Mondhattad volna, hogy még nem állsz készen.

- Óh, fogd már be - mordulok fel, majd felsóhajtva szorosan összefogott hajamba túrok, ezzel elrontva a munkámat. Mesés, foghatom össze újra, gondolom magamban, majd rájövök hogy mióta Milo megjegyezte, hogy nagyon tetszik neki így a hajam, mert kiemeli a szememet és a számat, csak így hordom. A megvilágosodástól is a hideg ráz. Miért van rám ekkora hatással?? - Joa, én...én csak annyira elfogult vagyok vele kapcsolatban! Tudod olyan helyes és dögös, annyira fullos, hogy el tudok tekinteni a függőségétől és az egész rossz oldalától. Azok a göndör fürtök...meg az a gyönyörű, édes szeme!

- Fúj, sosem mondtál még ilyet - nevet fel hangosan, mire elmosolyodva vonok vállat.

- Talán mert sosem éreztem még így.

- Ezer meg egy pasid volt a függőséged előtt, de nem voltál még szerelmes? Kötve hiszem, csajszi - szórakozottan kuncog, látszólag nagyon élvezi a helyzetet.

- E-ez...a francba, ez nem csupán szerelem, rajongok a srácért! Betegesen oda meg vissza vagyok érte, de mégis olyan fura ez az egész...talán úgy gondolom tudat alatt, hogy Ő túl jó hozzám..? Csak mert valljuk be, a jelenlegi drogos külsőm nagyon nem passzol egy Milo-fajta tíz per tizes sráchoz!

- Egyszer muszáj vele találkoznom - mondja, mire elvigyorodva kapom rá a tekintetem. - jaj...miért gondolom azt, hogy az ötletednek köze van a bátyáidhoz?

- Mert nagyon is jól ismersz - felnevetek és ördögien összedörzsölöm a tenyereimet. Joanie mindkét bátyámmal járt, ezért kissé kínos a hangulat, amikor Ő és a testvéreim is nálunk vannak. Dennisszel tíz és fél hónapot, de ez eltörpül a Simonnal való kapcsolata mellett, az ugyanis kicsit több, mint két évig tartott. Mindkét szakítás oka Joa volt, nos igen, a csaj nem egy hűséges típus, a hosszú és tartós kapcsolat nem az Ő reszortja. Világéletében egy extravagáns, laza személyiség volt, csoda, hogy Dennis mellett kihúzta szűk tizenegy hónapig, az pedig egyenesen lehetetlen, hogy annak idején két teljes éven át boldogította nagyobbik bátyámat. Mindig is az idősebbekre bukott, talán ezért lehet, hogy a nála három évvel idősebb Simon mellett évekig, míg a vele egyidős Dennissel csak hónapokig maradt meg. - Den ma jött, Sim pedig holnap érkezik. Vasárnap lesz egy nagyszabású közös vacsoránk, amire gondoltam elviszem bemutatni Milot. Jöhetnél te is - vigyorogva várom a reakciót, bár Joa meglep. Nem egy mosolygós "legyen"-re számítottam, sokkal inkább elvártam volna tőle egy kisebb idegösszeomlást vagy ilyenek.

- Akkor vasárnap - mutat rám vigyorogva, majd befordul az utcájába. Tanácstalanul és döbbenten meredek rá, majd fejemet megrázva magamhoz térek és zavartan folytatom az utamat hazafelé.

Hosszú, hosszú percek múltán beérek az utcánkba, ahol a gyorsat egy kényelmes tempóra váltom, és lassan ballagva felsóhajtok. Tegnap óta csak ez jár a fejemben, Milo boldog tekintete és a hirtelen "meggondoltam magam" érzés. Kétség sem fér hozzá, hogy mennyire vonz a személyisége és a külseje egyaránt, bár azt sem szabad a szőnyeg alá söpörni, mennyire friss az ismeretségünk.