Apokalipszis jövök!

~1.rész~

2046.augusztus 24.

Ma azzal a tudattal ébredtem,hogy 2 hét választ el a pusztulástól.De ezeket a gondolatokat amilyen gyorsan csak lehet elhesegettem.Próbalom kiélvezni a perceket,órákat,napokat.
1 hét van a nyárból.Fárasztó belegondolnom hogy az egész nyarat azzal töltöttem hogy edzek,lövész klubba járjak és pluszba boxolni.Mostanra elég nagy bicepszem nőtt és a hasamnál is megjelent pár izom párna.
Oldalra pillantottam a vekker órámra,5:40.
10 perc alatt felöltöztem futó ruhámba és megettem egy almát energia adónak.
Amint kiléptem az ajtón a bátyám hátába ütköztem.

-Neked is jó hajnalt. - morogtam az orrom alatt

-Ne legyél ilyen búval baszott.- nevetve karolta át a nyakam és adott a fejem búbjára egy puszit

Apu rontott ki szélsebesen az ajtón , meg sem várta míg bármit is mondhatnánk és adta is a feladatot.

-Na gyermekeim 2 kör lesz viszont a nehezített formában.Nyomás!- fül süketítő sípja viszhangzott az utcában/

Lábaimat egymás után szedtem minél gyorsabban nehogy utolérjen ez a majom mögöttem.Tipikusan szeretünk ilyenkor versenyezni.Általaban én győzök a kicsiny termetem végett.160-165 centimmel elbújhatok a 180 centis melák mellett.Az utcából le kanyarodva megcsúsztam ugyan de hamar visszahoztam egyensúlyom.Ezzel a tettel beelőzött de nem adtam fel.Az erdőn keresztül folytatódott az út.Az út mentén egy kis patak folydogál.Mindenhonnan fák levelei susogása és madarak csodás éneke hallatszodik.Nem kellett volna elgyönyörködnöm ugyanis a következő pillanatban egy másik futó mellkasának hála 2 métert repültem majd a fenekemre esve álltam meg.Magamban szitkozódtam,éppen elhordtam mindennek az illetőt , mikor a szemeim előtt megjelent egy kéz amit persze nem fogadtam el.Magamtól álltam fel majd dühös tekintettel néztem rá.

-Legközelebb figyelj oda bunkó!- tudni kell rólam hogyha dühös vagyok akkor összehúzom a szemöldököm és rágom a szám

- Nem én voltam az aki elkalandozott!- mostmár ő is fel volt háborodva

-Baszki Molly azt hittem út közben elraboltak vagy meghaltál vagy fasz se tudja!-a bátyám igen szépen tudja kifejezni magát , éppen kifújta magát mikor észrevette társaságom- Te ki a fene vagy?

-A nevem Evan.-szemforgatva ejtette ki szavait , ami kissé vonzó volt, habár ilyenekre gondolnom se kéne.

-Drága Evan nagyon örültem a találkozásának , ja nem. De nekünk mennünk kell.-nem vártam meg míg elköszönnek a hím tagok , a hátánàl keresztül toltam előrébb , majd futásnak eredtünk.

A következő kör szótlanul telt , és mivel egész futás alatt az ismeretlenre khmm vagyis Evanra gondoltam igy West nyert.
Nem láttam még Evant a környéken szóval új lehet.Hm kár hogy csak 2 heted van kiélvezni Pennsylvania kisvárosát.
Arra figyeltem fel hogy egyedül állok a házunk előtt a tornácon.
Az idő gyorsan elszaladt lassacskán 8 óra van. Beérve Westet és apát láttam reggelizni , úgy döntöttem most nem eszem.Lépcsőn haladva a képeket nézegettem amik a falon csüggedtek. Annál a képnél megálltam amin négyen vagyunk. Jó lenne ha itt lenne anyu, mindennap mardos a hiánya.
Ezen nagyon feldühítettem magam , és egyben szomorított el , ezért fel szaladtam a szobámba  bezárkóztam a fürdőszobába ami a saját helységemből nyílt. Megeresztettem a kád vizet. A mosdókagylóhoz álltam és belenéztem a tükörbe. Egy tejfölszőke , kék szemű meggyötört lányt láttam.. A vér ki buggyant az ereimből. Sírva fakadtam , tudtam hogy anya ezt nem akarná. Erősnek kell lennem.