Apokalipszis jövök!

~2.rész~

2046.szeptember.1 (1 héttel később)

A nyár utolsó hetében minden nap ugyanazt tettük.Futás,lövészet,önvédelem.Ezt ismételtük napról napra ,de egyre nehezebben ment.Márcsak 1 hét van hátra.Kicsit összefacsaródott a szivem arra a gondolatra hogy többé nem látom az osztálytársaimat.Nem nézhetem a kedvenc sorozatom, s nem élhetem rendesen az életemet.
Annyi mindent szeretnék még megtenni az életben.De ez a terv is a levesben landol.Nem lehetek szerelmes, ami a 16 évem alatt még egyszer sem történt meg.Nem lehetnek gyerekeim bár ha belegondolok ez nem gond.Mindig is féltem a fájdalomtól ami a szüléssel jár.

Ezeken gondolkoztam amíg az ágyam szélén ültem és a lelkemet készítettem fel az iskolára.Ebben az évben lennék 10.-es , de csak 1 hétig kell szenvednem.

Lassan támaszkodtam fel ,nehogy megszédüljek.A fürdőbe csak felfrissítettem magam.Smink nálam nem játszik, hibátlan bőrtipust örököltem szerencsére.
A hajammal se törődtem túl sokat ,hiszen szép hullámokba ömlik vállaimra.Minden adottságom anyától van.Sokan mondják mennyire kiköpött mása vagyok, de ez még jobban arra emlékeztet, hogy már nincs mellettem.
Sóhajtva löktem el magamat a csaptól.Kinyitva szekrényem azon töprengtem mit kéne felvennem.Nem túl bő a választék.Csak fekete gönceim vannak.A kezembe vettem egy fekete bő pulcsit ami legalább a combom közepéig ér és egy fekete térdnél kivágott nadrágot.
Felkaptam minden szükséges dolgot ami kellhet a suliba.

Kilépve az ajtón sötétség árasztott el.A csendről ne is beszéljünk.Berontottam a szembe lévő szobába,ahol West aludt békèsen.Egyszer nagyon meg fogja bánni hogy nem kel fel időben, összesen 15 perce volt az iskola becsöngetéséig.Letrappoltam a konyhába egy pohár vízért , ezzel a módszerrel biztosan kipattan a szeme.

-Ébresztő álomszuszék!!-ordítottam majd a fejére öntve a vizet kihúztam a csíkot.

-MOLLY!-nevetve vártam hogy kijöjjön és egyenesen a szemébe röhöghessek.-Fhú te,egyszer úgy megverlek bazdmeg annak örülj hogy lány vagy!-próbált mérges lenni de a szája sarkában ott bujkált a csibész mosoly.

-Ez mind szép és jó , de van 10 percünk beérni szóval told fel a hátsód és készülj!

-Igenis főnökasszony!-tisztelgett előttem majd kettővel szedve a lépcsőfokokat rohant fel.

/Suliban/

Mivel testnevelési suliba járok az első 4 óra tesivel kezdődött.Szóval az utunk is az öltözők felé vezetett.Amint West bement a férfibe engem azzal a lendülettel húztak be a szertárba, ahol megcsapott egyből a dohos szag.A fény hiányában nem látom azt a személyt aki berángatott ide.Egyből eluralkodott rajtam a félelem,amit nyilván megérzett az illető.

-Shh nyugodj meg,nem akarlak bántani.-a hangja nagyon ismerős volt,de nem tudtam rájönni honnan.

-Ki a franc vagy és mit akarsz tőlem!?-a hangom magabiztosan csengett bár a végén egy kissé megremegett.

-Nem lényeges ki vagyok én,viszont az már igen hogy te és a családod valamit rejteget.És én tudom is mit.-a pánik kezdett rajtam eluralkodni és nem csak a fülledt levegő miatt.

-É-én nem tudom miről beszélsz.-vajon tudja?Honnan tudná?Teljes titoktartásban volt...

-De tudod te, valami történni fog 1 hét múlva és nekünk össze kell tartanunk.-rekedtes hangja félelmet keltett bennem, sőt mondhatom rettegek attól mi járhat a fejében.

-Azt se tudom ki vagy nem hogy összetartani-köptem szavaim de végül nyeltem egy nagyot mivel puha tenyere a derekamra csúszott és közelebb vont magához.