Tizenegy hónap után

Fór

- A véletlen műve csupán - mosolygok kedvesen, majd megragadom Shawn kezét. - menjünk - immáron zaklatott vagyok, mintsem kedves. Shawn zavartan összevonja a szemöldökét, majd amint megindulok és húzni kezdem Őt is, magához tér és kíváncsian pillant le rám, majd hasamra.

- Del..? - halkan szólít meg, bár nem reagálok. - Dela!

- Shawn! Néha annyira ki tudnak készíteni a rajongóid! Minden hülye teóriát kitalálnak, kavarják a szart és néhányan még mindig nem békéltek meg azzal, hogy együtt vagyunk, vagyis már össze is házasodtunk. Olyan jó lenne néha, ha egy átlagos pasi lennél, nem valami világsztár!

- Shh, nyugodj le, nem kell rájuk figyelni. Csoda hogy nem azt mondta, hogy kerekebb a hasad.

- Pedig az, nem? Kerekebb - nézek fel rá idegesen, majd köntöse zsebébe nyúlva elveszem tőle a szoba kártyáját és pillanatokkal később nagyra tárom az ajtót. - ugye az?

- Igen, de...de nekem így is tetszik - motyogja halkan, mire hangosan felmordulok és belevetődök az ágyba. - de Canie...nem...szóval nem vagy terhes, ugye?

- Hogy a fra...hú - hatalmas önkontroll kell ahhoz, hogy ne kiabáljak. Nem rá haragszom, tulajdonképpen nem is a lányra. Inkább a helyzet bosszant fel, de az nagyon! - nem vagyok terhes, oké?

- Oké - felsóhajtva ül le mellém, ebből a sóhajból pedig azonnal tudom, hogy most egy hosszú monológra kell számítanom a részéről. - Candel, annyira fura vagy...elhiszem, hogy valami okból fáradt vagy, de sosem voltál még ennyire ingerült. Nem tudom mi történt, ameddig távol voltam, de biztosan nem valami kellemes, tekintve hogy nagyon megváltoztál. Ideges vagy, szinte folyamatosan aggódsz valami miatt és nem tudsz ellazulni. Őszintén érdekel, mi a gond, de persze megértem, ha fel akarsz készülni rá. Csak szeretném visszakapni a feleségemet, aki mindig vidám, folyton nevet és lehetetlen felbosszantani. Szeretném, ha megint a laza és humoros Candela Geoff állna előttem, az a szuper lány, akit egy hatalmas csókkal hagytam magára tizenegy hónappal ezelőtt.

- Elfelejthetnénk az előző néhány órát és kezdhetnénk teljesen előről? - kérdezem halkan, mire szélesen elmosolyodik.

- Hát hogy a viharba ne!? - vigyorodik el, majd feláll és kezeit nyújtja. Mosolyogva fogom meg, mire felhúz és magához ránt. - Candela, végre, hogy láthatlak!

- Nagyon hiányoztál, te férfiállat - karolom át a nyakát nevetve, mire Ő is hangosan felnevet és erősebben szorít magához. - baromi szexi vagy, mondták már?

- Csak ezt hallom - nyújtja ki a nyelvét, mire felkacagva nyomok egy puszit állkapcsára. - hú Can, kirúgunk a hámból?

- Ne akard megtudni, mennyire - vigyorodok el, majd az ágynak hátat fordítva bedőlök a párnák közé. - és most gyere rám, te mocskos szépfiú!

* * *

- Egy év sok idő? - kérdezi halkan Shawn, miközben a hajamat birizgálja. Még kicsit gyorsabban veszem a levegőt a megszokottnál, de már egészen nyugodt vagyok, akárcsak Shawn. Mellkasán pihenő fejemet megemelem, bár ujjaimmal minduntalan simogatom kissé izzadt hasát.

- Attól függ - nézek a szemébe. - mire?

- Nélküled - mosolyodik el kedvesen.

- Attól függ - ismétlem magam vigyorogva. - az édes mosolyom nélkül, a gyönyörű szemeim nélkül, a csodás kisugárzásom nélkül, netán a magávalragadó ágytechnikám nélkül..?

- Nélküled - nevet fel halkan. - ez magába foglalja az előbb elhangzottakat.

- Ezesetben igen, meglehetősen sok idő - bólintok. - csoda, ha kibírsz nélkülem egy percet, én vagyok az éltetőd - még folytatnám saját magam komolytalan fényezését, bár a telefonom megcsörren. Imádkozok, hogy ne Julia legyen az. Feleslegesen... - mi a franc van?