Tizenegy hónap után

Tvelv

A Nap aranyszínű korongja épp kibújik a fák táncoló koronája sokaságából, amikor nyitogatni kezdem a szemem. A lángoló labda a sűrű levelek közt el-eltűnik ha a szél kissé nagyobb lökettel süvít végig odakint. Az égitest fénye alatt meleg önti el a bőrömet, perzsel, mégis kedvesen cirógat. Jamie kiságya felé pillantok, egy pillanatra elkap a szívbaj, de miután megállapítom, hogy nem csak az, de a mellettem lévő hely is üres, összeáll a kép: Jam biztosan Shawnnál van. Sajnálatos talán, de ettől méginkább megijedek.

- Jaj, fent vagy? - kérdezi Shawn, amikor óvatosan benyit a szobába. - Pihenj nyugodtan, csak Jam cumijáért jöttem.

- És Őt egyedül hagytad lent? - hirtelen pattanok fel az ágyban, Shawn néha annyira felelőtlen! - Shawn!?

- Nem...tudod izé - zavartan beszél, valamit eltitkol. Valamit rejteget előlem, amitől elfog a félelem. - tudod anya és apa az éjjel utaztak.

- Hogy mi? - és ekkor már az ágyból is kipattanok, ideges vagyok és félek. Nem voltam erre felkészülve és tekintve, hogy Shawn hogyan állt először Jamiehez, talán a többi Mendes sem kegyesebb. A cumi vajon azért kell, mert odalent mind teljesen terrorizálják, Jam sír és azt akarják, hogy befogja..? - Shawn!

- Nyugodj meg, jó? Jamnek semmi baja, anyáék olvadoznak tőle - halványan elmosolyodik, majd elém lép. - pihenj nyugodtan, Jamie miatt baromi kimerült vagy. Most jó kezekben van, te pedig feküdj szépen vissza.

- De olyan rég találkoztam Karenékkel - a köntösömért nyúlok, de Shawn megfogja a kezem.

- Can! Ne. Nyugi. Tudom, hogy ellenőrizni mennél, de hidd el, anya és apa oda meg vissza vannak a picúrért.

- De Shawn...

- El akarnak veled beszélgetni - mondja, mire megtorpanok. Jaj ne, csak azt ne! - ezért ne gyere még le. Kérdőre fognak vonni, mikor megérkeztek, nagyon idegesek voltak. Most már nem, már teljesen elolvadnak Jamietől, szóval semmi gáz, csak maradj még itt egy kicsit. Először érezzék magukat közel Jamhez, majd utána könnyebb lesz a dolgod.

- Jó - felsóhajtva ülök vissza az ágyra, mire hálásan elmosolyodik és egy apró puszit nyom a homlokomra.

- Majd írok, ha minden oké lesz odalent. Addig pihenj, rendi?

- Rendi...

* * *

Me: De annak már egy órája. És azóta nem hallottam felőlük

Julia: Jól van, ne parázz. Ha tényleg úgy van ahogy mondta, akkor nem kell félned

Me: És ha nem? És ha már rég csinált valamit Jammel ami nem jó neki? Ha már késő?

Julia: Jézusom, te tényleg beteg vagy. Nyugodj már le, Shawn egy értelmes ember, csak nem bántja már a saját fiát

Me: Lemegyek

Julia: Candela! Shawn mondta, hogy majd ír. Ne menj!

Me: Szia Julia

Julia: Candela!!

A telefonomat ledobom magam mellé, majd felpattanok az ágyból. Megigazítom a takarót, ezt követően nesztelenül kisietek a szobából. Kivételesen nem a liftet választom, inkább a lépcső felé indulva közelítem meg a földszintet. Halk léptekkel haladok lefelé, lassacskán a nappaliba érek. A lépcső közepén azonban megállok. Jam Karen kezében motyog, miközben a cumit rágva nyújtogatja kezeit Shawn felé.